Azért írom meg a történetemet, hogy erőt adjak azoknak, akik még csak a kezelés elején vannak, vagy esetleg most kapták meg a hírt, hogy C vírusokat találtak a vérükben, illetve mindenkinek, aki ezzel a betegséggel és a kemény kezeléssel küzd!

A történetem nagyon régre nyúlik vissza, de kezdjük azzal, amikor kiderült a baj. Minden szép és jó volt körülöttem, feleségemmel, aki éppen akkor hordta ikerlányainkat a pocakjában, lelkesen tervezgettük új életünket. Sajnos kaptunk egy nagyon szomorú hírt, egy kedves rokonunknak tragikus hirtelenséggel, minden előzmény nélkül meghalt a férje, 3 pici gyerekének édesapja. A szíve vitte el, ereje teljében, egyik pillanatról a másikra. Egy teljesen egészségesnek tűnő, életerős 40-es férfiról van szó. Ez annyira megrázott engem, hogy én, aki betegesen rettegtem a tűtől, elhatároztam, hogy elmegyek a háziorvoshoz egy vérvételre. Emelkedett májenzim értékeim voltak, és, mint a kartonomból kiderült, már jó pár évvel ezelőtt is ilyen volt, csak éppen senki nem foglalkozott vele. Sajnos azóta csak rosszabbodott a helyzet. Elküldtek ultrahangra és Hepatitis-C szűrésre is, ami pozitív lett. És itt jön a történetbe, amit az elején már említettem, hogy régre nyúlik vissza. Ugyanis, miután megszülettem, kiderült, hogy Édesanyám a terhessége alatt elkapott egy vírust, ami miatt nem fejlődött ki rendesen az egyik vesém, ezért ki kellett venni. A műtét alatt, amit pár naposan végeztek el rajtam, kaptam a fertőzött vért. Tehát gyakorlatilag világ életemben Hepatitis C-s voltam, és ekkor már 38 éves!!!! Nem kell mondanom, mi zajlott le bennem és mennyire ledöbbentett a hír engem és a családomat is. A feleségemet is ellenőrizték de szerencsére nem kapta el tőlem a vírust.

A korábbi vérvétel alapján pajzsmirigy túlműködésem is volt, amit ki kellett kezelni, mert az interferon felboríthatja a pajzsmirigy hormonokat is. Közel egy évig tartott míg gyógyszerekkel sikerült normális eredményeket beállítani.

Indulhatott a 2-es kezelés. A kezdő vírusszámom nagyon magas volt, 2.000.000 felett, a Fibroscan eredményem F2 elején volt, ami az évtizedek óta bennem lévő rengeteg vírus ellenére nem is volt annyira rossz. Eközben már megszülettek a Lányaim, akik nem kevés boldogságot csempésztek a mindennapjaimba, és erőt adtak ahhoz, hogy elkezdjem a kezelést. A fentebb már említett tűfóbiám nem könnyítette meg a dolgom, de szerencsére kedves feleségem vállalta, hogy hetente ledöf az injekcióval, hogy ne magamat kelljen szurkálni. Így kezdtünk neki tehát a kezelésnek, két pici babával, egy nagy adag gumikesztyűvel és fertőtlenítővel, a hűtőben pedig az első adag PegIntron injekcióval és Rebetol tablettával amiből a maximális 3×3 darabot kellett beszednem.

Sok-sok mellékhatás előjött a kezelés alatt, gyakorlatilag minden hétvégémet lázasan, erőtlenül az ágyban fekve töltöttem. Péntekenként volt a szuri, szerencsére a munkámat, még ha sokszor erőmön felül is kellett teljesítenem, elvégeztem. A munkahelyemen senki nem tudta, min megyek keresztül. Sorra jöttek az újabb mellékhatások, izomfájdalom, bőrviszketés, a lábamat sebesre vakartam, szétrepedt a fülemen a bőr, ami időről időre be is gennyesedett. Sokat fogytam, állandó szájszárazsággal küzdöttem, a combomon az injekció beadásának területén teljesen kihullott a szőrzetem és a hajam is megritkult. Nem volt étvágyam, és néha arra sem volt erőm, hogy a számhoz emeljem a kanalat. Pszichés tüneteket is okoztak a gyógyszerek, türelmetlen, ingerlékeny voltam. Közben zajlott az élet, a Lányok növögettek, szerencsére még picik voltak ahhoz, hogy felfogják mi történik. Feleségem állta a sarat, hiszen szinte minden rámaradt, és még engem is ápolnia kellett. Nagyon hálás vagyok neki ezért, sosem fogom elfelejteni, mit meg nem tett értem és a kis családunkért. Szerencsére már az első vírusszámlálás kecsegtető eredményt hozott, a sokmillióból mindössze 25 db fránya kis dög maradt, utána pedig végig 0-ás eredményeim voltak. Közeledett a kezelés vége, voltak mélypontok, volt hogy fel akartam adni, de a Hit és a Család erőt adtak ahhoz hogy folytassam. Amikor az utolsó vírusszámlálásom eredménye is 0 lett, hatalmas kő esett le a szívemről! Az orvosom figyelmeztetett, mivel nagyon régóta bennem van a vírus, és a szövetekben is megbújhatott, csak a 6 hónapos kontroll után mondhatjuk ki biztosan, hogy gyógyult vagyok. Úgyhogy ha nem is teljesen felhőtlenül, de jött a nyàr, szépen lassan visszakaptam az erőmet, a szőrömet és az életkedvem is lassan-lassan visszatért. Azóta a májenzimjeim visszaálltak a normális értékre, és az ismételt Fibroscan alapján a májam állapota is javult, F1-es kategóriába került. A mai nap pedig piros betűs ünnep számomra, hiszen megkaptam az orvosomtól az utolsó vírusszámlálás eredményét, mellyel egy hosszú és küzdelmes harc végéhez értünk: “HCV RNS negatív, azaz Ön végleg meggyógyult!”

Köszönöm ha elolvassátok, remélem sikerül erőt meríteni belőle, hogy igenis meg lehet gyógyulni ebből a betegségből még a legreménytelenebb szituációból indulva is! Köszönöm a Családomnak a támogatást és az orvosomnak, Dr. Horváth Gábornak, hogy meggyógyított és végigkísért ezen a hosszú úton.