Évek óta foglalkoztat a halál gondolata. Hogy ott jobb-e mint élni. Az élet számomra pokol. Olvasgattam a történeteket. Másoknak nagyobb a problémája, az enyim semmi hozzájuk képest.

Azért leírom.

Nem találom a helyem, el vagyok veszve, egyre jobban úgy érzem, hogy minek élni? Nem való nekem. Próbáltam barátnőmnek mesélni róla, de ő nem ért meg, így hanyagolom a témát nála, pedig nagy szükségem lenne rá, hogy valaki biztasson, hogy igen is van értelme a létezésemnek.

Olyan jó lenne egy barát, aki támogat és nem néz hülyének, ha a halálról beszélek, aki mellettem van, akivel kölcsönös a bizalom és a megértés.

Nem tudom, lehet sokat kérek…..

Félek, hogy ha nincs senki mellettem, akkor nem csak gondolni fogok rá, hanem cselekedek is.

(Pszichológusnál voltam már és nem vált be)

Ha valaki van/volt hasonló cipőben és van kedve beszélgetni, írjon!