Gyerekkorom állítólag jó volt….én nem ugy éreztem….anyám mondta h sok gyerek helyet cserélne velem…

apám aki nevelőapa,felnevelt…..ő egy konzervatív és igen szeretethiányos,melőzött  gyerek volt,aki sokat szenvedett ,anyukája korán otthagyta őket öccsével….katona apjával volt aki alkoholista volt…..korán kezdett dolgozni…stb…..verte őket…..anyámról annyit: szegények voltak,5en voltak tesok,az anyukája állitolag nem szerette anyút….ő is sokat szenvedett gyerekkorában….verték…..állitolag megakarták erőszakolni…stb…elég kemény….Magamról: soha nem éreztem jól magam a bőrömben…egyedül éreztem magam mindig….nem tudok az emberekkel mit kezdni…..állitolag szerettek az osztályban..stb…de én nem hittem nekik….mindenki hazudik….

régen farcoltam magamat….az nyugtatott meg…szinte kellett az a fájdalom….otthon mindig veszekedés volt….apú verte anyút….és én nem tudtam segiteni mert féltem…..beszari…korán kezdtem cigizni,inni,drogokhoz,gyógyszer

ebbe menekültem…jobb volt az a világ mint a kiéget szeretetlen világban élni….mai napig vissza vissza térek ivás,drog…voltam 1vel ezelött 2évig rehabon…..azt hittem eltudom felejteni….de nem….nem birok magammal….az emberek nem értenek meg….még a szüleim sem értenek meg….nem vagyok stabil érzelmileg,érzem h igy nem tudok élni,,,,,szenvedek én és a környezetem is…és elegem van mindenből….nem volt soha normális hosszú kapcsolatom…sőt….nem szeretem az embereket..mert nem tudok hogyan viszonyulni hozzájuk….mit hogyan kell….érzelmi 0 vagyok!!!!iszonyat változik a hangulatom…hol nevetek hol sírok…és ezért azt hiszi sok ember kaméleon vagyok….és jó színész….hm????nem értem……talán igazuk van???én sem ismerem a sajátérzéseimet…és nem tudom hogyan kéne kezelni….rehabon azt mondta rám az addiktologus-pszichiáter h borderline vagyok….én nem hiszem h az vagyok….!!!!!!nem akarok gyenge lenni…

nyugtasson meg vki h nem vagyok az!!!!sok esetem volt amit régen csináltam…de nem vagyok rá büszke….

röhögök rajtuk csak…….