Életemben  nem volt  semmilyen krónikus  betegség, nem  jártam soha orvoshoz, így ezt sem akartam tudomásul venni, amikor a férjem észre vette, hogy  néha remeg a bal kezem.  “menj el orvoshoz!” mondta. Én csak halogattam ezt a dolgot, mindaddig amig  már egyre többen észre vették ezt a munkatársak, szomszédok akkor kezdtem rájönni hogy ez már valaminek a jele, ennek a fele sem tréfa nem fáradtság és nem pillanatnyi idegesség.

Persze mint mindenki más én is a trületileg illetékes orvosokkal kezdtem. Mivel “csak” két jellemző tünetem volt ekkor és az MR is negatív volt az orvos probált metgnyugtatni ” higgyem el nincs semmi probléma” de írt egy gyógyszert aminek a mellékhatása hogy a kézremegést megszünteti.Ez egy sziv gyógyszer volt, szerencsére azt is elmondta, nézessem meg belgyógyásszal amagm mielőtt elkezdeném szedni.   Számomra nem is az volt a szomorúság hogy nem állapította meg mi a bajom, hanem hogy sehová nem küldött csak felirta ezt a marhaságot.

Na ezt én ki sem váltottam mondanom sem kell, és próbáltam érdeklődni, egy másik orvost keresni. Sikerült , de nyár lévén mindenki szabadságon volt. Igy a várakozás volt a következő.

Mivel egészségügyben dolgoztam és tanultam is egy s mást próbáltam kideríteni mi az ami nem stimmel mert ekkor kb3/4 év alatt rájöttem itt valami tényleg nincs rendben. Így én magam az inteernetet, és a könyveket bújva diagnosztizáltam ez a Parkinson kór.

Újabb tanuság számomrra: az orvos még a fáradtságot sem veszi hogy a technikát használja mivel különböző szakirodalom egyértelműen leírta hogy ha az MR negatív attól még ez a betegség nem zárható ki

Végre eljött a várt pillanat az orvos  kipihente magát rendel. Uccu neki elmentem és elmondtam őszintén már voltam szakorvosnál. mire Ő szintén meg akart győzni, hogy minden rendben.  Csak engem már nem lehetett. Mivel ezt látta így elküldött a Klinikára ott majd megállapítják.

Hát így kerültem én jó kezekbe és immár 2003 óta járok a Klinikára.

A betegségemet nehéz volt elfogadni, mivel ekkor még csak 43 éves voltam, de azóta valamennyire beláttam csak én tehetek meg mindent hogy az állapotom ne romoljon.

Gyógytornára járok, ami kimondottan a parkinsonosoknak van, és próbálom az életemet úgy szervezni, hogy betegségemet pozitív irányba befolyásoljam, mindent megpróbálok, most jelenleg eltökélt szándékom hogy tapasztalatot gyűjtök hogyan lehet a táplálkozással befolyásolni az állapotomat. És próbálkozom a relakszációs gyakorlatokkal.

Na persze senki se gondolja hogy én mindig Happy vagyok nekem is vannak mély pontjaim, de mindig belátom nem az én állapotom a legrosszabb. Bízom a kutatokban mivel igen nagy tudású orvosok vannak  akik evvel foglalkoznak mind itthon mind külföldön.