Varoszoba.hu » Agorafóbia

Én és a pánikbetegségem!

maro.01 — Sun, 22 Sep 2019 19:12:57 +0000

Sziasztok 18 éves vagyok és 6 éve pánikbeteg és 2 és fél év 3 havonta 1 roham amit tudtam kezelni. 12 évesen kezdődött nálam ez a betegség. Nagyon sok megrázó élmény történt velem, ebbe az időbe több rosszullétet is láttam ami nagyon megviselt, majd mikor elhunyt a nagyapám csak egyre rosszabb lett. Aztán az iskolai bántalmazások és kiközösítések minden naposak voltak az általábosba

.- Egyik nap ültem az iskola padba és egyszer csak az óra közepén rosszul lettem, szédültem erősen és erős szívdobogás, azt hittem megfogok halni, ott fogok összeesni, olyan rosszul voltam, hogy ennél rosszabb nem is lehetett volna( Ez volt az első rohamom). A tanár aki tartotta az órát ő is azt hitte rosszul leszek, már mentőt akartak hívni hozzám, de nem engettem. Mivel már párszor éreztem hasonlót, de nem pont ilyet elmentem orvoshoz és ő elküldött pszichiáterhez. A pszichiáternél első alkalommal ott kaptam egy rohamot és oda is kiakartak hívni mentőt mert féltek, hogy tényleg rosszul leszek,de elvégeztek pár vizsgálatot, és mivel 10 perc mulva elmult és rájöttek ez egy pánikroham volt, egyből felirtak egy erős antidepit és hazamentem. Ez sokat segített nekem. Vizsgálat után kiderült, hogy szorongás, depresszió, pánikbetegség lett a diagnózis.

Nagyon sokat kellet küzdenem, de 14 évesen azt hittem teljesen kigyógyultam belölle leszoktam a gyógyzserről,de rohamaim voltak 2-3 havonta, amiket tudtam kezelni.

Majd mikor 17 éves lettem újra sok minden ért engem, 2 dagantos betegség az eggyik az apám volt. Nagyon megrázott sajnos, főleg mikor a korázba került. Nem bírtam ezt a terhet és mély depresszióba estem majd újra jöttek a rohamok, de most olyan rohamok jöttek rám amik elfutás volt, tehát önkontroll elvesztése. Úgy döntöttem, hogy segítségre lenne szükségem így bejelentkeztem pszichiáterhez és sajnos 2 hónapra rá kaptam időpontot ez augusztusba volt tavaly. De eközbe elkezdődött az iskola, én meg bezárkoztam ugye és nem tudtam kimenni egy nyilt térre és ha kimentem a lakásból vagy az utcára rohamokat kaptam. Attól féltem, hogy újra rohamot kapok majd, ha kimegyek így kialakult nálam az agorafóbia. Majd pszichiáterhez mentem, újra antidepit kaptam, de 3 hónapig nem mentem ki a lakásból. Majd kezdtem heti 1 szer elmenni itthonról.

Most ott tartok, hogy eltudok menni többször itthonról hetente, frontitnt és scippát szedek, a rohamaim 1 havonta jönnek, de elfutás kisebb minden héten 2 sze, a depresszióbol mondhatjuk kigyógyultam. Elkezdtem egy úk sulit esti iskolába,de múlt alkalommal olyan szarul voltam, hogy haza kellett mennem. Mostanába mióta elkezdődött a suli a rohamaim kezdenek újra heti szintüek lenni. És kezdek kicsit újra depis lenni.

Valaki tudna nekem segíteni abban, hogy tudnék ebből a betegségből kigyógyulni, vagy kicsit jobban lenni, a gyógyszer adagon nem akarok emelni, napi 3 0.25 frontin és 1 darab 0.15 scippa amit szedek. A rosszulléteimet most felsorolo, hogy milyen tüneteim vannak. Hátha valaki ugyan így érez.

Bizonytalanság érzés, megszédülések, olyan érzések mintha mindjárt rosszul lennék, de 10mp ig tart és ez havonta szokott lenni és ma nagyon szarul voltam mert így éreztem magam, furcsán érzem magam, mintha kivülről figyelném magam ilyenkor mindig megilyedek, stb.

Valaki tudna nekem tanácsot adni, nagyon szorogok és attól félek, hogy mi van, ha agydaganatom, vagy bármely halálos betegségem van, a pszichiáterem azt mondta kizárt a tüneteim alapján ez 100% pánikbetegség, de mivel hipohonder is vagyok és az orvosoktól korházaktól rettegek ezért nem merek kivizsgálásra se elmenni. Reméltem valaki tudna közülletek tanácsot adni, a pszichiáter csak a gyógyszereket tömi belém, amik nem segítenek, azt mondta tanácsot nem tud mondani, én meg csak úgy néztem.

Szorongás/pánik

HBHajni — Sat, 02 Mar 2019 22:16:58 +0000

Üdvözlök Mindenkit!

Alapvetően, mások szemében egy ,,kemény” csajnak mondott nő vagyok. A problémám az lenne, hogy a munkahelyekkel hadi lábon állok, soha nem voltam elégedett semmivel és senkivel magam körül ellenben mindig volt 1-2 olyan kolléga akivel szoros, baráti viszony alakult ki ezért a kelleténél tovább kínlódtam egy helyen, de így vagy úgy tovább álltam. Egy hosszabb munkaviszonyból elbocsájtottak majd rá fél évre férjhez mentem. 1-5 hónapokra sikerült munkát találnom de nem éreztem jól magam, sosem voltam egyszerű de a házasságom sem alakul túl fényesen. Pár éve már észre vettem, hogy időnként szorongok és ritkán pánik rohamom van amit eddig tudtam kezelni de a légszomj és a mellkas feszülés, az az a fizikális tünetek miatt egyre kevésbé tudom uralni a helyzetet. Azt vettem észre, hogy sok olyan helyzetben amikor nem szeretnék valamit, pl vendégség, munka, találkozó, néha tömeg, gyerekvállalás kitör rajtam ez a szorongás. Jelenleg egy olyan munkahelyem van már 1,5 éve ahol szinte nyűglődök (ismét) semmi munka, nincs kihívás, kb. filmezek egész nap, szeretnék váltani mert érzem, hogy ez mentálisan sem egészséges már ellenben már, az elmúlt fél évben is több helyre felvettek, lett volna tényleg jó de kihagyható is és megtorpantam éreztem, hogy eluralkodik rajtam a pánik mint egy szürke köd az agyamon, megtorpantam, nem léptem és kínlódtam tovább. Ez ismétlődött sokszor és a változás gondolatától való félelem eluralkodik. Most lenne egy valóban jó lehetőségé s megint…… Mit tehetnék ez ellen, volt már valaki ilyen helyzetben? Tudom,hogy lépnem kellene, de folyamatosan kattog az agyam azon, hogy mi lesz ha megbánom, mi lesz ha nem bírom, ha bepánikolok 1 hét után, hogy nem akarok bemenni másnap reggel, mert volt már olyan hely ahova egyszerűen csak nem mentem be 3 nap vagy 2 hét után, mert fizikálisan is kivoltam a gondolattól is.

Agorafóbiám

Baraka1975 — Sun, 30 Sep 2018 21:10:53 +0000

Tisztelt Hölgyek, s Urak!

2014-ben kötelező terepmunka közben volt egy agyi stroke-om ……., miután kb.:2 óra múlva vérnyomást tudtam mérni , 290/165 volt a kis monitoron.:(

Szépen pihenni tértem, mert aznapra már több feladatom nem is volt ……

De pár nappal később neurológusom ct-re küldött, mely kimutatta az agyvérzésemet .

Azóta agorafóbbá váltam s gyakran leblokkolok az utcán, így még a házhoz tartozó szemetesbe sem tudom levinni szemetemet , mert mi van, ha …., épp akkor blokkolok le ismét ?

2017 nyarán még a helyi kórház pszichoterápiás osztályára is befeküdtem egy hónapra s ott s akkor a sok pszichodrogok hatására némileg enyhültek a panaszaim , de továbbra is saját kis börtönömben élek a négy fal között , izoláltan mindentől s mindenkitől ………..

Hasonló gondokkal küzdők üzeneteit várom.

Üdvözlettel,

egy gyógyulni vágyó ifjú beteg ……

43 éves vagyok épp

Merj gyógyulni 2. rész

MaryJane — Mon, 10 Apr 2017 17:01:39 +0000

Bő egy év kihagyás után, itt vagyok újra, folytatom a “Merj gyógyulni” sorozatomat, hogy minél több emberkének segítsek.

Bár kicsit a felhők felett járok ami már a mentális betegségeket illeti, azért jó visszanézni, hogy egyszer én is mennyi marhaságot összeírtam, és kétségbeesetten kerestem a segítséget a külvilágban. Nah, a segítség nem ott van, hanem benned.

Elhelyeztem magamba annyi egészséges önbizalmat, hogy a félelemre nem tudok többet hallgatni, nincs is hely, ahol a félelem ‘bekúszna’. Valahol a szekrény tetején van, porosodik. Néha ránézek, csak hogy tudjam, mi az ami segített a fejlődésben.

Kitartást mindenkinek, nyárra azt üzenem az otthoniaknak, legyetek olyanok mint a kaktusz, a vizet raktározzátok, és növesszetek tüskéket!

Üdv a “ködös” Albionból

Nemsokára jövök..

Szédülés, fülzúgás, stressz?

Bubu01 — Mon, 23 Jan 2017 12:48:39 +0000

Kedves fórumtársak. Szeretném a történetem megosztani Veletek, mert hátha valaki hasonló cipőben jár és segíthetünk egymásnak.

Kezdjük ott hogy aggódós szorongós, önbizalom hiányos gyerekből szorongó felnőtt lettem de a komolyabb egészségügyi problémáim tíz éve kezdődtek. Állandó hasmenés gyötört, puffadás, rossz közérzet a vizsgálatok nem tudtak semmit bizonyítani. Ezzel élek tíz éve már. Majd öt éve a semmiből egyszercsak szédülni kezdtem szorított a fejem (tenziós fejfájás) és a fülem zúgni kezdett. Kivizsgálás után megint csak nem kaptam diagnózist. Végül ki tudja mitől ez elmúlt, és kisebb megszédülésekkel, enyhe szorongás tüneteivel elvoltam egészen tavaly tavaszig, mikor apukám halála után (idős szívbeteg volt) újra egyre gyakrabban szédültem meg, majd nyáron egy nagyon erős szédüléses roham (nem forgó) után állandósult a tünet. A szédülésem bizonytalanság érzés, lökések a fejben, mintha el akarnék ájulni, lebegésérzés, elszáll az agyam érzés kb. így tudom leírni. Közben erős tenziós fejfájásom lett újra, abroncsos szorítás a halántékomnál, és a fülem újra zúgni, susogni kezdett a pulzusommal egy ütemben. Kivizsgálás, kórház, MRI, gerinc, erek, kardiológia, vérkép, hormonok fülészet, neurológia, otoneurológia nem tudott szervi eltérést kimutatni. Így pszichiáterhez küldtek. Fél éve kezel egy pszichiáter, ill. pszichológus is, de sem diagnózist , sem gyógyszert nem kaptam, mert nem tudják mi a bajom. Szakorvosok (kardiológus, fül-orr-gégész, neurológus, belgyógyász) szintén nem adtak semmit mert szerintük nem vagyok az ő szakterületük. Pánikrohamaim és agorafóbiám alakult ki a tünetek miatt, izzadok, hidegek a végtagjaim, folyamatosan félek, ugrál a vérnyomásom, a pulzusom, nem merek közlekedni, utcára menni. Rettegésben élek, és itthon sem vagyok jól, állandó ájulásérzés, szédülés ágyban fekve is.

Valakinek van hasonló tünete, vagy átment valaki hasonlón? Mit lehetne tenni, nem tudok így élni?

Antidepresszánst nem szeretnék szedni, de nem is írtak fel, pszichiátriai kivizsgálás szerint nem vagyok depressziós, más diagnózist sem kaptam, a pszichiáter és a pszichológus szerint is atipikus szomatikus tüneteim vannak.

Ha valaki tudna segíteni hova fordulhatnék, vagy valakinek valami gyógyszer vagy módszer segített-e ilyenből kilábalni?

A tüneteim állandóak hullámzó erősségűek de soha egy percre sem maradnak abba. Kicsit jobb időszak után újra visszaesés jön.:( El vagyok keseredve még csak 37 éves vagyok.

Pánik

Mandulafej — Wed, 31 Aug 2016 12:02:44 +0000

25 éves pánikbeteg lány vagyok. Kb 5éve kezdődött nálam a betegség, akkor valahogyan sikerült kimásznom belőle, de 3 hónapja újra előjött minden. Szinte minden nap van pánikrohamom, a nap felében zavarodott vagyok, mintha nem lennék önmagam… Viszont a legnagyobb problémám az, hogy nem tudok enni. 45 kg vagyok jelenleg… Félek, hogy félrenyelek és emiatt ha már az evésre gondolok, már szinte attól rosszul leszek… Főleg este, akkor szinte inni sem merek. Van még így valaki? Valaki nem akar beszélgetni velem? Jó lenne olyannal társalogni, aki egy kicsit megért….

Merj gyógyulni! 1.

MaryJane — Tue, 08 Mar 2016 15:19:08 +0000

Légy a tanú!

Amikor azt veszed észre, hogy elmerülsz a veszteség által kiváltott érzelmekben egyéb fájdalmas érzelmekben, próbáld ki ezt a gyakorlatot, mely segít emlékezned arra, hogy te vagy az avatár, akire az élet céloz, lélek vagy, aki videojátékot játszik a földi iskolában.

Ha valamilyen veszteségtől szenvedsz, vedd észre a megélt érzelmeket – a gyászt, a magányt, a haragot, a megbántottságot, a szomorúságot, a csalódást, a szorongást, a neheztelést. Nem nehéz tévesen ezekkel az érzelmekkel azonosulnod. De mi lenne, ha ahelyett, hogy az érzelem lennél, egyszerűen csak a lélek lennél, aki ezt az érzelmet érzi? Mi lenne, ha ahelyett, hogy azt mondod, hogy szomorú vagyok, azt mondanád, hogy szomorúságot érzek? Mi lenne, ha ahelyett, hogy szomorú ember vagy, a tudatnak az a kiterjedése lennél, aki tanúja annak a részednek, amelyik szomorúságot érez.

Ha érzed, hogy kezdenek háborogni az érzelmeid, nevezd meg azt az érzést, és vedd észre.

Lépj hátrébb, és figyeld meg azt a részedet, amelyiket háborgatja ez az érzés. Nem ez az érzés vagy. Az a részed, amelyik ezt az érzést érzi, az avatárod. Te vagy a lélek, aki a dühös, sértett avatár tanúja.

Hunyd be a szemed, és adj magadnak időt arra,hogy teljesen a tanúja lehess az érzelmi háborgásnak. Hagyd, hogy a lelked szeretetet, együttérzést, és vigaszt nyújtson az avatárrészednek, amelyik szenved, tárd ki szívedet felé, mert nem akarja elfogadni azt, ami van. Szeresd, és fogadd el azt a részedet is.

Az elfogadás (az avatár éned elfogadása, az ellenállás elfogadása, mindennek az elfogadása) a szabadság kulcsa.

Segítsetek a projektmunkámhoz :)

Invisible — Mon, 27 Apr 2015 20:16:14 +0000

Sziasztok

Projektmunkát végzek az egyetemen, amire egy hetet kaptunk leadási határidőnek. Én témaként a pánikbetegséget választottam, ehhez kérném segítségetek!

Megkérnélek Titeket hogy az alábbi kérdésekre válaszoljatok őszíntén, és küldjétek el a válaszokat az e-mail címemre.

kovagor@gmail.com

- Hogyan alakult ki Nálad a betegség?

- Hány éves voltál akkor?

- Hol kértél először segítséget?

- Szedsz gyógyszereket/vagy szedtél, segítenek vagy segítettek-e?

- Meggyógyultál?

- Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek szembesülni a betegséggel?

- Miket tartasz fontosnak a gyógyulás mihamarabbi elérésnek érdekében?

Legyetek szívesek életkorotok és nemetek feltüntetni,

Köszönöm szépen a segítségeteket!

kovagor@gmail.com

szédülés 4 éve

margareta50 — Sun, 26 Oct 2014 12:17:19 +0000

SOS!!Kérlek ha van valami ötleted írd meg!!

4 éve egy bűnesetben eltörték a karom:(no komment hogy mit éltem át s hogy azóta vagyok bizonytalan, szédülős? nem tudom..lehet..tudom utána nagyon féletm nem mertem egyedül menni,,remegtem , kapaszkodtam,, újra tanúltam fogni, stb..ezután rá 2évre elhunyt anyukám teljesen váratlanul, anyósom s munkanélküliség is lett.

Eztán rendeződtem” tanítok , mert tanárnő vagyok s próbálom feldolgozni a történteket. Tesit is oktattam s táncoltam , azóta nem..szédülök, félek, hirtelen mozgásváltozásnál, s járásnál, fizikai dolognál. Amikor fekszem ill. ülök akkor nem.

Bizonytalanság, már előre félek, s minden bajom van.. a fürdőkádban is szédülök zárt helyeken jobban, lépcső, s ha hátralépek.Mozgáskoordinációs zavar? Voltam drnál. azt mondja volt néma agyi infarktusom”:( szedek 2 éve vérnyomásra csökkentőt mert verte a 200-at most jó , csak a pulzus szapora néha,..

próbálok egészségesen élni sokat sétálok, sokat kell aludnom:(hamar fáradok s nem avgyok még öreg.(szerettem , imádtam táncolni , minden héten tettem s 4 éve soha.!!a lakásban szédülök ha megpróbálom. Nyaki tornát is csinálok..Sok családi gond van , de az mindnekinek akad. Nem vagyok boldog.Helyes, kedves, értelmes nőnek tartanak…köszönöm a választ.Üdv.Margaréta.

Szorongok ha elkell mennem otthonról

zolcsi — Fri, 24 Oct 2014 16:31:36 +0000

Sziasztok! Nem tudom tulajdonképpen mivel küzdöm,de szerintem agorafóbiám van.33 éves vagyok és már jó ideje küzdöm vele.Édesapám halála óta megerősödött,ha boltba kell mennem vagy épp postán kell sorba állnom elkezdek szédülni és úgy érzem menekülnék.sejtem ,hogy ezt mi válthatta ki ,de nem tudom hogy tudnám leküzdeni.Ugyan is mikor meghalt édesapám a környezetem szerint én voltam az oka Pedig olyan betegsége volt,hogy senki nem tudta volna meg menteni.Azota nem tudok tömegközlekedéssel utazni vagy tömegben lenni van amikor leküzdöm és elmegyek rendezvényre ha szabadtéri,de idő kell mire átmegy rajtam addig remegek és szédülök olyan mintha félnék,pedig nem bánt senki.Az étvágyam is csökkent.Van ,hogy egész nap alig eszem valamit.Kávét is csak akkor iszom,ha tudom nem kell mennem sehova ,mert az fokozza ezt az érzést.Már a dohányzás is néha felerősíti,de arról nem tudok leszokni,mert ha valami rossz történik körülöttem magamat okolom vagy elkezdek gondolkodni rajta és félni.Már jó ideje nem tudok jó ízűt nevetni ha épp sikerül akkor elgondolkodom milyen jó lenne ha mindig így érezném magam és elszomorodom.Van olyan ember aki ha a közelemben van biztonságban érzem magam és nem félek ha ott van.olyankor semmi bajom.Kérlek adjatok tanácsot mit tudnék tenni ,hogy ez elmúljon és újra a régi legyek,mert már elég nehéz titkolni mindenki előtt.