A karácsony idén is meghozta hozzánk a Kisjézus születésének örömét, a szeretetet, a meghitt hangulatot. Erre vetett árnyékot karácsony másnapján egy szomorú halálhír. A belül, középről tekintve jobbra levő, felső, második fogam, hosszú, munkás élet után, nem bírva az ideg – és tömést – őrlő nehéz munkát, az esti fogmosásnál diszkrét koppanással, a mosdókagylónkban befejezte az életét.

Drága – már több mint 50 évet mellettem kibíró – kis feleségem nem felejtette el a házasságkötésünkkor esküvel erősített ígéretét, hogy kitart mellettem jóban, rosszban, most is betartotta a szavát, két nap múlva neki is kitört az egyik foga.

Nos, nem volt mit tennünk, fölkerestük a 40 év óta a fogainkkal együtt öregedő fogorvosunkat, hogy vázolja föl nekünk, milyen jövő vár ránk, hogy lehetne a hiányosságokat betömni. Állapotfelmérésre bátran előre engedtem a nejemet, aki mindegy 10 perc múlva jött vissza azzal a nem túl lelkesítő hírrel, hogy egy disszidálásra készülő, rossz fogat is talált nála még a doki, akit rossz magaviselete miatt, – mielőtt valami súlyosabb gonosztettet elkövetne, – el kell távolítani. A két fog helyén keletkezett bombatölcsérszerű lyukból tűzszerész-óvatossággal el kell távolítani az ideget, a mellette levő fogakat átszobrászkodni kalaptartónak, majd erre ráhelyezni a megérdemelt jutalmat, a koronát. Kérdően rám nézett, és én beleegyezően bólintot-tam. Kerül, amibe kerül, elvégre egy nő nem járhat hiányos és rossz fogakkal. Ezután került rám a sor. A doki egy horgolótű szerű eszközzel levizitelte lelkiismeretesen az összes fogamat, miközben a fejével aggódva úgy bólogatott, mint a régi autók hátsó kalaptartartóján elhelyezett Bonzó kutya.

– A kitört fogat már csak 4 fogat átívelő híddal lehet pótolni, kezdte a diagnózisát.

– J. úr, magának nagyon erős a harapása, – folytatta. Erre utal az alsó fogak erősen kopott állapota. Ezeket le kellene csiszolni, és helyettük egy 3 fogat áthidaló koronát beépíteni. Ismerve anyagi helyzetemet, rögtön hozzátette:

– Ezek nem porcelánt utánzó fogak lennének, hanem fémből készültek, és a színük sötét hatást kelt. Rövid habozás után ráálltam a megoldásra. Végül is nem vagyok én előadó művész, akinek a magas C kiéneklésekor az egész fogsora látható a tv-közvetítéskor, és békés természetű vagyok, nem vagyok rászorulva arra sem, hogy kimutassam a fogam fehérjét.

Ezek után rátért a munka megvalósításához szükséges anyagi fedezet nagyságának ismertetésére. Mondott egy hatszámjegyű összeget, melynek nagysága akkora volt, hogy ha avval egy autókereskedőhöz autóvásárlási célból beállítottam volna, mindjárt egy új, – hitelre vásárolt, első részletét kifizetett – autóval távozhattam volna. A doki figyelmét nem kerülte el, hogy egy pillanatra kihagyott a lélegzetem, és szorosabban markoltam meg a vizsgálószék karfáját. Hirtelen hozzátette még:

– J.úr! Ezzel most 15 évig semmi baja nem lesz! Garantálom – próbált megnyugtatni! Ez a 15 év szöget ütött a fejembe. Ha a doki ekkora intervallumban gondolkodik, bizakodhatok abban, hogy legalább 3 évig még használni fogom az alkotását. Ha most bedobom a temetkezésemre félretett, család segítő pénzemet, – habár szerény körülmények között élünk, 3 évnek elégnek kell lenni arra, hogy visszapótoljam, – hozzáadom az egy havi nyugdíjunkat és igénybe veszem a lányom támogatását, megoldható a tranzakció.

– Nem akarom a kedves olvasóimat az elkövetkező másfél hónap fogászati munkálatainak (fogak kivésése, ideg kiölése, csap helyének kifúrása, minta vételezése, stb.) leírásával untatni, valószínűleg már sokan túl vannak ezen műveleteknek a megismerésén, és ezeknek részletes ismertetésével kellemetlen emlékeket ébreszthetnénk föl bennük. A lényeg az, hogy a hidak és a koronák a helyükre költöztek és túl vagyunk az összeszoktatáson is, azaz ha egy kicsit bátortalanul, de már merünk velük rágni is. Megbékéltem már a fém-fogpótlással is, egy kicsit emlékeztetnek a szaracénok ellen hadba vonuló kereszteslovagok páncél sisakjára. Búcsúzásul még „ráijesztettem” a fogorvosunkra. Biztosítottam, hogy 5 évenként majd rendszeresen eljövünk a fogaink ellenőrzésére.

A Klini Kalandra való akkreditációnk remek lehetőséget biztosított arra, hogy az epilepsziáról, mint egy misztikus betegségről fellebbentsük a fátylat, és újabb téglákat verjünk ki, az ismeret hiány illetve tévhitekkel megerősített falakból melyek körül vesznek minket.

A rendezvényre már napokkal előtte megkezdődött a felkészülésünk. Pénteken Hanna elővarázsolt egy 6X6 cm-es lapot mely tele volt irkálva számomra ismeretlen dolgokkal, teendőkkel, de ő kiválóan eligazodott rajta.

Nyomtattunk, plakátokat készítettünk, szórólapokat vágtunk, lufikat szereztünk be stb, stb, stb.
Még a péntekhez tartozik, hogy 5 óra magasságában kezdtük el a standunkat felállítani, díszíteni, előkészíteni. Sötét este volt már mikor ezt abbahagytuk, de befejezni még nem tudtuk.
Szombaton ajtónyitás előtt elsőként már folytattuk a munkát és az utolsó simításokat. Nyitásra minden készen állt. Mi is. Hanna fekete alapítványi én fehér alapítványi pólóban voltunk.

Lassan jöttek az első érdeklődők és tesztek segítségével, próbáltuk felvilágosító, ismeretterjesztő munkánkat legjobb tudásunk szerint csinálni. Néha egyik másikunknak ki-ki kellett szállni interjúadásokra, újságíróknak, riportereknek és a média számos képviselőjének.

SOKAN VOLTAK. Folyamatosan jöttek, olyannyira hogy a látogatottsági statisztikát sem tudtuk már folyamatosan vezetni hisz volt mikor 2-en tesztet írtak, egy –két embernek Hanna. Más embereknek én adtam felvilágosítást, ismeretterjesztést, végül már csoportoknak is, kiket már kettéosztottuk. Az asztal körül két-háromszoros gyűrűben álltak, ültek sokszor.

Még ebédelni sem volt időnk elmenni, nem hogy kávézni, üdítőzni.
Itt köszönném meg a gyönyörű segítőnknek, aki ellátott minket étellel, itallal, mert látta, hogy nem jutunk le a VIP részlegbe.

Már szinte mindenki elment, mikor nálunk kezdett alább maradni a roham.
Este utolsóként kezdtünk összepakolni. A végét már Hanna fejezte be mert nekem indult az utolsó buszom hazafelé.

Összegezve:
- hasznos volt
- sok embert megismertünk
- sok homályt eloszlattunk
- emberbaráti és közeliek voltunk
- várakozáson felül teljesítettünk
- megismertek minket.

NAGYON ELFÁRADTUNK!!!!!! / Ez jót jelent./

M.Laci

Klini Kaland rendezvény / KÉRDŐÍV ELEMZÉSE

A látogatókkal összesen 86 kérdőívet töltöttünk ki, segítségül ott volt nekik a három hirdetőtáblára felszúrt információ halmaz. Így fel tudtuk mérni az emberek jelenlegi tudását, és az alapján tudtuk őket felvilágosítani és az esetleges téves információkat kitörölni a fejükből.

ITT MÉG KÉSZÜLNEK A HIRDETŐTÁBLÁK

Összesen 10kérdésre kellett választ adniuk, valamint a legvégén kaptak egy bónusz kérdést is:

1. Tudod e mi a megfelelő elsősegélynyújtás egy nagyroham esetén? igen/nem
26 ember igennel válaszolt, de a többség nem volt biztos abban, hogy rendesen, részleteibe menően tudja.

2. Mi az epilepszia?
gyakori válaszok voltak:
- idegrendszeri megbetegedés
- neurológiailag indikált görcsös roham
- rángógörcs
- rohamok
- görcsroham
- görcsös eszméletvesztéssel járó állapot
- neurológiai betegség, idegrendszer alapú görcsroham
- ideggörcs
- agyi betegség, idegrendszer eredetű betegség
- az agy ingerületátvivő idegpályájának a blokkja
- fogvatartás (sejtettük, hogy e válasz adója is epilepsziás lehetett)
- hirtelen fellépő izomrángásra való hajlam

3. Mi a roham?
ezt sokan nem tudták egykönnyen megfogalmazni, de az általános válaszok között volt a:
- görcsök,izomrángások
- olyan epizód, aminek határozott eleje-vége van, és hasonló tünetek ismétlődnek
- hullámokban jelentkező rángások, abnormális mozgások
- görcsös rángások, izom merevség, habzó száj
- váratlanul előtörő esemény
- kontrollálatlan mozgások, eszméletvesztés
- mintha egy számítógép elromolna (stroke beteg válasza)
- eseménye a betegségnek
- megnyilvánulási mód
- pár másodperces- több perces tudatvesztett állapot

4. Hány epilepsziás él Magyarországon? 1.000/80.000/150.000
Erre mindenki a megfelelő, 150 ezret karikázta be, talán két ember volt aki a 80ezret.

5. Melyikük epilepsziás? (A(Évi) / B(Laci) / mindkettő)
- mindkettő 24 fő (a 24 emberből sokan a Lacira tippeltek, de beszéltünk velük, megmondtuk nekik, hogy ez kortól, nemtől független, bárki lehet epis, így bekarikázták a mindkettőt)
- egyik sem 2 fő (ez is igaz lehet, hisz külsőre nem látni rajtuk semmi olyan változást, ami elkülönítené őket a többi átlag embertől)
- Laci (B) 2 fő  (A Lacira kétszer is szavaztak. Megkérdeztem miért? Azt mondták, mert kopasz, mint akit frissen műtöttek, meg olyan furán néz )
- nem lehet eldönteni 2
- nem ide való kérdés
- honnan tudjam, nincs ráírva

6. Az epilepszia egy fertőző betegség? igen/nem
Itt 100%-ban nem választ kaptunk, aminek nagyon örültem.

7. Mi az epilepsziások színe?
Itt mindenki kitalálta a lilát.

8. Mi a Lilanap(Purple Day)? Mit ünneplünk ezen a napon?
- az epilepsziásokat
- nem igazán ünnep
- a betegségre hívja fel a figyelmet
- epilepsziás embereket
- az epilepsziás betegeket

A teljesen helyes válasz: A Lila Nap az epilepsziások világnapja, az epilepszia melletti kiállás és szolidaritás napja!

9. Ki az epilepsziások védőszentje?
A, Szent Valentin (feb.14.)
B, Szent Miklós (dec.06.)
C, Szent Peregrin

Erre 1 ember tudta csak a helyes választ! (akiről már az elején sejtettük, hogy köze van az epilepsziához)
Laci itt mindenkinek adott segítséget. Szent Miklóst rögtön kizártuk a lehetséges válaszok közül, habár volt olyan ember is, aki azt jegyezte meg, hogy egy Mikulás is lehet epilepsziás. Maradt Szent Valentin és Szent Peregrin. Mindenki tudta, hogy február 14.-én van a szerelmesek világnapja, így ezt is kizárták. Ekkor az emberek 99,9%-a Sz Peregrint választotta, aki a rákos betegek védőszentje. És ekkor kezdtünk el nekik mesélni, hogy egy epilepsziás nem lehet szerelmes?

99,9% nem tudta, hogy Valentin napon van az Epilepszia Világnapja is! Elmeséltük nekik, hogy mivel Valentin napon minden pirosban van, ezért az Epilepszia nap teljesen el van nyomva. De az epilepsziásoknak van egy másik Világnapja is, a március 26.-án tartandó Purple Day azaz Lilanap, és meséltünk nekik Cassidy Meganról…

10. Mit kell tenned, ha valakinek egy epilepsziás rohama van?
A helyes tennivalók:
biztosítani, hogy ne tegyen kárt magában – a körülötte lévő sérülést okozható tárgyakat, asztalt stb arrébb rakjuk)
stabil oldalfekvésbe tesszük
ölbe a fejet, nyugalom teremtés, megvárjuk, amíg elmúlik a roham
mentőt hívni, akik elmondja mit kell tenni

Talán 2-3 ember volt, aki valamit be akart tenni a rohamozó szájába, de a többség jól írta le a megfelelő elsősegélynyújtást egy nagyrohamnál. Aztán beszéltünk velük, hogy mi a helyzet a kisrohamoknál, hogy ott mennyire kell védeni az epilepsziást.

+ 1
És a bónuszkérdés: megváltozna bármi is közted és egy családtagod, vagy barátod között, ha egy nap epilepsziával diagnosztizálnák őt? igen/nem

7 igen választ kaptunk, a többiek nem választ adtak (többségében olyan emberek, akik már ismernek epilepsziást vagy a kutyájuk volt epilepsziás). Volt egy ember, aki egy „talán” választ adott. Egy másik ember pedig azt írta, hogy „nem, esetleg még nagyobb lenne az odafigyelés”.

A tesztet kitöltők közül a legfiatalabb a 11 éves Dani volt, aki mindenre tökéletes választ adott!

A kapott válaszokat összegezve, az emberek 99,9%-a nem tudta, hogy február 14.-én van az Epilepszia Világnapja.

Mészáros László és Novoszath Hanna

www.eboc.hu , www.epilepszias.hu, fb : Magyar Epilepsziával Élők Alapítvány

A lányomnak ki kellett húzni egy fogát. A rendes fogorvosi rendelőben annak rendje és módja szerint beletörték a fogat. Következett a Szentkirályi utca, ahol egy cseppet sem szimpatikus “doki” nekilátott a vésésnek. 2 órán keresztül törte, zúzta kalapálta a gyerekemet, aki természetesen rosszul lett, szépen kirakták félájultan a folyosóra. Most jön a lényeg. A rosszullét nem múlt el, az utcán elesett, rettenet rosszul volt, na vissza a Szenkirályiba, de ott ők nem érnek rá ilyen ájulós emberekkel foglalkozni, ne zavarja őket, oldja meg a problémáját. Hát elmentünk a körzetihez, elmondtuk mi a történt (Dr Balázs Ottó – muszáj a nevét leírnom, mert soha nem tudok elég hálás lenni neki a jó diagnózisért.) Azonnali hatállyal leküldött minket a neurológiára, ahol rögtön közölte a Doktornő, hogy bizony a fülkristályok mozdultak ki. A megfelelő kezeléssel a lányom néhány nap múlva jobban lett, azthittük ezzel vége, de nem, ez a legváratlanabb pillanatokban elő tud újra fordulni, de már tudjuk kezelni. A tüneteit fel lehet ismerni! Ez nagyon fontos! Mert olyasmi tünetet produkál, mintha sima rosszullét lenne, éhség, fáradság stb…de ez nem az, itt az egyensúly elvesztése miatt alakul ki a “rosszullét”. Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek, már nagyon bántott, hogy egy rossz orvos miatt esetleg mások is feleslegesen szenvednek.

Kérésetek alapján új közösséget indítottunk útjára Fog – és szájápolás néven. Kinek milyen problémája van a témában, fogínyvérzés, fehérítés, egyebek, jöhetnek a storik, történetek. Jó írást és olvasást!

Üdv: VSZ

Tisztelettel:Varga Melinda