Varoszoba.hu » Stressz

Bántalmazott Anya

Bantalmazott Anya — Mon, 20 Sep 2021 10:04:34 +0000

Rossz körülmények közt élek.

Lelkileg, testileg bántalmazva.

Minden lélegzetvétel fáj.

Elmenni innen.

Ez a célom.

Nőnek születtem. De elvette a hitem.

Vissza akarom szerezni.

Hall Engem valaki?!

Szédülés 8 éve

maro.01 — Fri, 18 Dec 2020 10:06:16 +0000

Sziasztok. A történetem borsóhéjban annyi, hogy 12 éves koromban nagyon sok feszültség ért, volt egy félelmem attól hogy elájulhatok, ha sokáig állok( iskolában fent egy magas karzatról kellet lefele nézni ált 45 max. 60 percet kellett ott állni). És én mindeggyiket kihagytam ahol állni kellett, de eggyik alkalommal mikor a testvérem lépett fel, akkor nagy szenvedések, szorongás, félelem, és elkapott egy erős ájulás érzés, ezek árán , de azt az 50 percet végigálltam, de akkor valami bennem kialakult. Mikor vége lett az előadásnak én elkezdtem szédülni, de úgy olyan érzésem volt mintha lebegnék, hullámozna, dőlne minden és hirtelen mozdulatnál heves szédülés kapott el. Ez 1-2 hét alatt teljesen elmúlt olyan hirtelen ahogy jött. Majd minden hónap végén előjött ez az érzés, volt pár olyan nap mikor erősebb szédülés, ájulásérzés kapott el, ami kiderült hogy pánikroham, rá 2 hónapra kerültem a pszichiátiára, nem kellett befeküdnöm, de nyugtatót kelett szednem. Másfél év alatt kijottem belölle, de a pánik alatt a szédülések minden nap voltak kb, (de ezek nem ugyan olyanok voltak amik havonta jöttek elő)szorongás, állandó forgó jellegű szédülés, nehéz fej érzéssel, dölés érzéssel, amik estére mindig elmúltak mikor lefeküdtem. Majd azonban 2 és fél éve újra pánikbeteg lettem trauma után, és ezek a szédülések naponta visszajöttek, de sokkal erősebbek lettek. Forgás, lebegés, dölés, hullámzás, nehézfejérzés, mikor lefelé hajolok sokáig utánna heves szédülés kap el sokszor, és azt érzem egész nap vagyis félek tőle hogy elájulok. Most ez az érzés nagyon korlátoz mindenben, a pánikbetegségből kijöttem, de naponta megkeserít a szédülés. Voltam mindenhol és lelki okai vannak elvileg, múltkor a szemem éreztem hogy lehet amiatt de ott sincs semmi gond, elkell fogadnom hogy ezt valami lelki dolog okozza, csak fogalmam sincs hogy szabaduljak meg tőle, több gyógyszert probáltunk, de azok nem érnek semmit, antidepit meg nem szedek, mert mondták is hogy mivel kijottem belölle nem kell, most xanax-ot szedek ha annyira félnék tőle, mintha egy súly nyomná a fejem, nyakam, de ha futok, mozgok ez az érzés akkor elmúlik, ha csinálok valamit egy ideig akkor is, de ha már leulok kicsit is lehajtva a fejem akkor olyan hevesen jön vissza, hogy utánna nem merek felállni, sajnos fizethetek bármelyik orvosnak vizsgálatért akkor is tudom hogy semmi bajom, csak kicsit megnyugszom hogy nincs, de ez nem jó, a pszichiáter sajnos nem, hogy segítene, hanem a pénzt húza le, nem keressük azt mi okozza, hogy lehet megoldani. Nagy tanácsot kérnék az itt jelenlévő emberektől akik olvassák, és hasonlóba szenvednek/szenvedtek. Pszichiátria, szanatórium azt kérlek hanyagoljátok, nem vagyok annyira olyan helyzetbe hogy oda menjek, meg szerintem oda se vagyok való egy szédüléssél, meg családon belül is szörnyű vélemény miatt se fogok oda menni, köszönöm a megértést.

Bárki tanácsot tudna mondani, kihez tudnék fordulni ez ügyben, kitudna nekem ebben segíteni, nagyon szeretnék végre boldog lenni, és egyedül megállni a helyem.( Zalamegyében lakom). Köszönöm ha elolvastad és tudsz segíteni.

Szédülés

maro.01 — Sat, 09 May 2020 20:28:03 +0000

19 éves vagyok. Pánikbeteg voltam 7 évig(5 év kijöttem, majd 2 éve újra az letttem fél éve kijöttem) és azalatt mindig is volt szédülésem, de ez az egész mellé 6 éve jött egy másik is, eggyik nap reggelre arra ébredtem, hogy iszonyatosan, hevesen forgón szédülök és hányingerem is volt, nem tudtam felkelni bepánikoltam és azt hittem mentőt kell hívni, de ez kis idő után elmúlt, de ha a fejemet hátra, le vagy oldalra fordítottam és vissza akkor újra jött a heves szédülés, emiatt egész nap bizonytalanul éreztem magam, nem az a forgó jellegű szédülés volt hanem az az imbolygó, bizonytalan. Körübelül 5 nap alatt elmúlt teljesen, majd azt hittem sose fog újra, majd 1 hónapra rá kb újra előjött, és ez már 6 éve így megy. De azt vettem észre, hogy ilyenkor a szemeim nagyon furcsának érzem, és égnek is és általába így tudom, hogy kezdődik mert a szemeim furcsán kezdem érezni. De mikor kijöttem a pánikból akkor is elöjött, de ritkábban mint havonta, majd mikor újra pánikbeteg lettem akkor újra felerősödött ez a szédülés, és hogy kijöttem a pánikból újra ritkábban jött, de most újra elöjött, a karantén alatt, eggyik nap újra így éreztem a szemem, de nagyon erősen és másnap újra így szédültem ugyan olyan hevesen. De nagyon beparáztam, és azóta állandó szédülés alakult ki és bepánikoltam miatta, és már egy hete tart. Nagyon kikészít lelkileg, de próbálok ellen küzdeni. Valaki tudja mi lehet ez esetleg a szédülés a , szorongás, pánik tünete? Bárki tapasztalt hasonlót, tanácsot tudna adni?

Pánikbetegség?

Csillagpor — Thu, 20 Feb 2020 18:11:07 +0000

Igazából többször jött már rám kisebb rosszullét (eleinte csak tömegközlekedési eszközön, aztán már otthon is, teljes nyugalmi állapotban is), de a múlt nyáron fokozódott és azóta folyamatosan érzem magamon az akkori tüneteket: szédülés, szívdobogás, magas pulzusszám, légzési nehézség, gombóc a torkomban, ájulás érzet, fülzúgás, tömegben való félelem, nem merek enni, nehezen tudok aludni is, buszozni, vonatozni, de még autózni sem merek!! Attól félek bárhol vagyok is, hogy rámjön a rosszullét és mentőt kell hívni. Rettegek.

Voltam nagy laboros kivizsgáláson, ahová a háziorvos utalt be. Minden eredményem negatív. De azóta is mindennap szédülök és már nagyon zavar. Nem tudom mihez kezdjek, merre induljak, milyen területen vizsgáltassam ki magam magán orvos által. Vagy csak beképzelem és pszichés alapon jönnek elő a tünetek a félelmeim miatt? Erősen önbizalomhiányos vagyok és depresszív hajlamú. Mit tegyek? Forduljak pszichológushoz? Gyógyszert nem szeretnék szedni.

Ha nem tudod mit tegyél….

Ancsika68 — Mon, 03 Feb 2020 10:28:44 +0000

51 èves vagyok.Van három felnőtt gyermekem,két gyönyörű unokám,férjem,munkahelyem is….és mégis azt mondják hogy minden fájdalmam okozója a stressz,az ideg. Már évek óta antidepresszánst szedek mert állandóan a jobb alhasi fájdalommal küzdök és erre is az a diagnózis hogy szomatorf fájdalom meg IBS. Többször voltam már vakbélgyanúval kórházban, sosem igazolódott az a diagnózis. Nagyon rossz életminőség ez így, hogy folyton a fájdalom jár az agyamba!!! Nem igazán tudom már hogy hova merre milyen orvoshoz menjek de nagyon rossz ez így…. van valaki akinek esetleg hasonló tünetei vannak/voltak és talált rá valami hatásos megoldást?

A pánik utáni kényszeres gondolatok

maro.01 — Sat, 04 Jan 2020 22:05:02 +0000

Sziasztok aki nem tudná 18 éves vagyok pánikbeteg voltam régebben másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült nemrég legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, ami után szédültem hetekig, de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem, elmúlt teljesen. Majd szörnyű gondolataim lettek, amiket kényszeres gondolatnak neveznék, törtek rám, elösször még csak olyan gondolatok törtek rám ,hogy attól féltem öngyilkos leszek, elmúlt, mert átfordult egy bizonyos személyre, és most attól félek, hogy “bántani” fogom őt, ez az egész egy film jelenete után keletkezett a fejembe, és aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és azóta bárhogyan akarom nem tudom kiverni a fejemből, állandóan ott van, és emiatt nem tudom élni a napjaimat, mert már rettegek tőle, annyira szorongok, hogy még enni se birok, folyton asírás kerülget, mert nem tudom, hogy mért pont az eggyik szerettem iránt jött ez a gondolat, nagyon nem szeretném, hogy megtörténjen, de az a baj, hogy néha elkezd erősödni ez a gondolat, nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni, de tudom, hogy a gyógyszer ezen nem segít csak rosszabb lesz ezért nem megyek pszichiáterhez. A pszichológusomhoz, nem tudok menni egy darabig, tudna valaki valamilyen tanácsot adni, valamilyen gyakorlati tanácsot ez ellen a negatívgondolat ellen, mit tudnék csinálni, nagyon nem szeretném hogyha ezek megtörténnének, de ma is ezen gondolkodtam egész nap, hogy mit csinájak, mért vannak, mitől, mért nem múlnak el, mért vannak fent állandóan, de aztán elkezdtem ellenük küzdeni, pozitív dolgokat mondani, majd újra elkezdtem gondolkodni és erősödött. Nem tudom, hogy mit tudnék tenni, a pszichologusom pedig nem mond nagyon használhatót.

Válaszokat nagyon várom

Mi folyik bennem…

csakegyferfi — Tue, 26 Nov 2019 09:20:09 +0000

Sziasztok.

Egy kis alap: 24eves vagyok, stabil párkapcsolat már 3éve,saját lakás, hitel nélküli élet, saját autó, fix munkahely és azt csinálom amit szeretek.

Ezeket a sorokat aki olvassa azt gondolhatná hogy álom életem van a korom ellenére.

De csak most jön a csavar…lassan 2,5éve elkezdődött valami bennem, egy egészen rossz, én pánikbetegségre gyanakodok, nincsen még kimondva mert hát ezzel is úgy vagyok hogy rám jön a rosszul lét ha belegondolok hogy menni kéne egy orvoshoz vagy egy ismeretlenbe.

Vannak hullámok amikor minden rendben van és vannak olyan völgyek mikor csak a sötétet látom, egy szürkeség kíséri a napomat és alig várom hogy lefeküdjek végre aludni, bízva abba hogy a másnap már jobb lesz :/

Legjobban az zavar hogy ha bármi hirtelen történik vagy egy ismeretlen tevékenység (fogorvosi kezelés) elkezdek szét csúszni. De vannak napok mikor nap közepén rám tör egy rosszul lét csak ugy villám szerűen.

Legrosszabb, hogy ez kihat az étkezésemre ami nem szerencsés :/

Alkohol csak 2-3havonta egyszer de már akkor sem ugy mint régen, gyógyszert még semmit nem próbáltam, nyugtató teát szoktam inni de az is egyszer használ egyszer nem.

Voltan vérvételen, vese vizsgálat, máj vizsgálat, gyomor uh minden teljesen egésséges…doki mondta hogy ennél egésségesebb már nem is lehetnék.

Fogalmam sincsen hogy mit kéne tennem, vagy csak fejbe kéne rendet raknom valahogy, de azt sem tudom hogy hol kéne kezdeni ezért fordultam ehhez a közösséghez talán itt lesz az a bizonyos kulcs a megoldáshoz

Köszönöm a válaszokat. Ha valamit kihagytam a kérdésekre szívesen válaszolok

Velem van a baj?

Changes001 — Tue, 05 Nov 2019 10:16:55 +0000

Emlékszem, már egészen kicsi korom óta, “izgulós” voltam. Nem szerettem az óvodai, iskolai műsorokban való szereplést, ennek ellenére az óvónénik, tanárok mindig nagyobb szerepeket sóztak rám karácsonykor, ballagáson egyéb eseményeken. Mindig mondagatták, hogy nem baj ha izgul, majd kinövi…, meg olyan ügyes neki muszáj szerepelnie. Persze akkor nem ellenkeztem, csak tűrtem ahogy a színpadra érve, izzadt a tenyerem, égett az arcom, kiszáradt a szám és gombóc volt a torkomban. Ezek után a gimiben szerencsére már nem voltak kötelező szereplések, de felelések alkalmával, megvolt a szorongás, persze ilyenkor mindenkiben van egy kicsi, de nálam sokszor blokkoló erejű volt.

A gimis éveim alatt persze nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, akkor kaptam segítséget, hogyan kezeljem a stresszt és a szorongást, ami szépen működött is.

Egy ideje azonban minden összejött, az egyetemet nem sikerült befejeznem, ezért a párommal úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk a fővárosban, ami számomra hatalmas kudarcba fulladt,….a mai napig eszembe jut, hogy mennyire csúnyán reagáltak arra a munkaadók, mikor úgy döntöttünk elmegyünk onnan,…életem egyik legrosszabb élménye volt az a két hónap, az az idő alatt összegyűlt feszültség, hogy a munkaadók mindig ránk vetítették ki az ő saját családi gondjaikat, hogy mennyire próbáltam megfelelni, még azután is, hogy sokadszorra rugtak belém olyan mondatokkal, hogy nem érek egy felet se, soha nem lesz belőlem semmi….azóta már lassan egy év telt el, azt hittem tovább tudok erről lépni de nem megy….

Mióta haza jöttünk nekem nem sikerült állást találnom, nem szívesen járok el emberek közé…nem akarok beszélgetni emberekkel, mert mindenki a suliról, a munkáról kérdez…és olyankor mindig úgy érzem, hogy egy igazi csődtömeg vagyok, aki tényleg nem jó semmire…mikor emberek közé kell mennem, görcsöl a gyomrom, hányingerem támad, izzad a kezem, szédülök, félek, hogy elájulok, hogy sok ember előtt rosszul leszek és nem segít senki. Ez mára, már addig fajult, hogy kis társaságba se szívesen járok el…ez abból is adódik, hogy az a néhány barátom, akikkel szerettem kimozdulni, tudtak a problémáimról és megbíztam bennünk, mind külföldön élnek és dolgoznak és a párom társaságával, feszengve érzem magam. Sokszor az evés is nehezen megy idegesen emberek előtt, olyan érzés mintha nem tudnám lenyelni az ételt és a torkomon akadna. Ha, tudom, hogy mennem kell valahova…egész nap szorongok, a buszon szintén pánikolok, hogy mi lesz, ha rám jön a rosszullét. Ilyenkor már nyugodtan sem tudok aludni…van, hogy óránként felébredek.

Teljesen hozzászoktam az egyedülléthez, hogy itthon vagyok… olvasok, sütök, barkácsolok,..hogy most már egyáltalán nem nyitok új emberek felé, sőt kiver a víz ha meg kell tennem, ha kommunikálnom kell egy idegennel. A tanfolyamon is amit jelenleg végzek, csak egy emberrel szoktam beszélgetni, de ott is rá tör a pánik rengetegszer, hogy nem bírom ki..nem bírom ennyi ember között.

A gondjaimat is nehezen osztom meg másokkal, olykor még a családommal se…csak akkor ha, már tényleg sehogy nem találok kiutat belőle, de akkor is borzasztóan nehezemre esik összeszednem magam és elmondanom,…mert úgymond félek az emberek reakciójától. Mindig azt helyezem előtérbe ami nekik jó és nem azt ami nekem.

Mindent összefoglalva, elég nagy káosznak élem ezt meg…úgy gondoltam talán ez segít abban, hogy leírtam és megosztom a gondolataimat. Jár valaki hasonló cipőben mint én?

23/L

standing before suicide, Öngyilkosság elött Állok

Ertekelek — Thu, 04 Jul 2019 20:40:15 +0000

standing before suicide

Öngyilkosság elött Állok

Amikor az erőszak csendet okoz .After Sexual Abuse, I can’t just imagine suicide. Amikor az erőszak csendet okozAmikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz When the violence causes silence

Ertekelek — Thu, 27 Jun 2019 20:05:36 +0000

Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz Amikor az erőszak csendet okoz

oh oh oh oh oh oh oh ie-ie oh

Suicide.

Amikor az erőszak csendet okoz

When the violence causes silence

Amikor az erőszak csendet okoz

When the violence causes silence

Amikor az erőszak csendet okoz

When the violence causes silence

After Sexual Abuse, I can’t just imagine suicide

Dr. Kállai Klára – Várószoba