Az én tüneteim, elég korán jelentkeztek. 14 évesen jött meg az első menzeszem. Az igaz hogy az elején rendszertelen minden fiatalnál, de nekem már problémákkal indult.. Vagy nem volt semmi fél évig, vagy utána 3 hétig folyamatosan véreztem.

16 éves koromban vitt el édesanyám először nőgyógyászhoz, már akkor nem voltak biztatóak az eredményeim. Zselés gumó volt a méhembe, amit gyógyszeres kezeléssel elindítottak, vagyis kitisztítottak, amibe majdnem bele is haltam.

Ököl nagyságú vérrögök folytak ki belőlem 15 napig!!!!!

Ezután a korral kicsit jobb lett, de állandó hasfájásaim voltak. Az orvosomnak többször is említettem, de azt mondta hogy ez a nőiességhez tartozik..

Aztán jött a baj. 2011 nyarán sétálás közben össze rándultam, óriási fájdalommal. Orvos – onnan kórház – sebészet – nőgyógyászat – sebészet- nőgyógyászat. Egyik osztályról küldtek oda-vissza. UH vizsgálat alapján találtak egy csöppnyi 25mm cysztát; de az nem okozhatta a fájdalmaim. Vakbélre gyanakodtak, de a többi vizsgálat sem utalt arra, hogy a vakbelemmel lenne probléma, mégis megműtöttek.

A műtét közben eltávolították a vakbelem, aminek semmi baja nem volt, majd az orvos tovább vágott, h megnézze azt a cysztát – akkor jött a döbbenet, mint egy kacsa a habfürdőben olyan volt a petefészkem, tele volt apró cysztákkal amit szinte már fekélyes lett a szerv.

2 és fél év folyamatos rohangálás és eredménytelenség után feladtam. Elegem lett a vizsgálatokból, a gyógyszerekből, az orvostól – orvosig rohangálástól mert, minden hónapban újabbnál újabbak jöttek ki. Egy orvos sem tudta az okát, de 3 havonta műteni akartak..

Jelenleg inkább nem megyek el orvoshoz (nyilván az éves szűrést meglátogatom, de már csak nagyon végszükség esetén-

Életmódot váltottam. (vagyis apukám rám nevelte,)- lovagolok.

Minden játszik grepfruit, gyömbér….stb. – de ugyan úgy tele van a hasam.Tavaly tavasszal azt mondta az orvos iktassak be egy gyerek projektet, mert lehet hogy nagyjából 2 év múlva már nem lesz esélyem rá.

MINTHA EZ ÍGY MŰKÖDNE… egyedülálló és jelenleg munkanélküli fiatal nőtől..

Valaki találkozott már hasonlóval? Valami megoldás?

Szeretném megtudni Dr. Pálfalvi László nőgyógyász elérhetőségét, az interneten nem találok információt arról, hogy van-e magánrendelése illetve hogyan lehet hozzá bejelentkezni vizsgálatra?!

Ha tud valaki valamilyen információt az elérhetőségéről, kérem írja meg, mert nagyon nagyon fontos lenne!!!!

Előre is köszönöm a segítséget!

Párommal gyermeket szeretnenk, de o sajnos mar 11 eve chron beteg. Imurant, pentasa szed. Ugy hallottuk, hogy az Imuran csokkenti a spermaszamot, ill. karositja azt. Belgyogyasza azt mondta, hogy nem szukseges elhagyni a gyogyszert, de mi megis aggodunk a leendo magzat, illetve a parom egeszsege miatt is. Valaki tudna nekem tanacsot adni, e teren. Valamelyikotok van ilyen helyzetben ? Koszonom a valaszokat!

udv.

2007. évben első próbálkozás utáni terhességből született meg a gyerekem. 2010- től próbálkozunk a másodikkal. A létező összes orvost bejártam, nőgyógy, endokrin. Labor és uh, metformin és diéta. Őszintén mondom teljes bánatban vagyok. Híztam azóta 10 kg- t, alig eszek, szedem egy éve a metforminos gyógyszert. A mensturációs ciklus káosz, amikor úgy gondolja 30-38 napra, de előfordul 45-60 napra. Amikor meg megindul 3 nap és befejezve. Lelkileg már a padlót járom a férjem évek óta vágyik másik gyerekre de én ezt nem tudom kivitelezni. A férfiakra kitalált vizsgálatokat elrendeztük, negatív. Velem van baj, de egyszerűen nem tudom mit csináljak. Elegem van ebből a kövér állapotból és abból, hogy nem történik semmi. Érzem a menstruáció előtt, hogy felfújódok, olyan vagyok, mint akit vízzel puffaszt valaki. Kérem, hogy akit tud segítsen, belebetegedtem ebbe a hosszú próbálkozásba. A lombikot nem vállalom.

Ebbol tanultam, fontos a vitamin mert nem tudsz annyi gyumolcsot megenni hogy eleg legyen… es en pont azt nem ettem amibe sok vas van; HUST! NEM KIVANTAM CSAK A GYUMOLCS MEG TEJTERMEKET.:-) ENNYIT nem harcoltam onmagammal s az erzeseimmel mint terhessegem alatt. Minden heten valami mas mas erzest produkalt a terhessegem, alighogy megszoktam hogy mikor a hatamon fekszem nem kapok levegot meg rossz kozerzet kerget….kovetkezo nap a gyomrombol jovo rosszuletek kergettek s azzal viaskodtam hogy gyozzem le es emberi modon eljem at azt a napot is.. MIKOR korhazba befekudtem es a csaszarra elokeszitettek…megallt a fold mozgasa a szamomra. SOHA nem voltam korhazba, SOHA nem kaptam perfuziot, SOHA nem kaptam beontest, SOHA nem volt kateterem, SOHA nem kellett playboy nyuszi tipusban meztelenkednem es foleg ennyi ember elott nem. UGY mentem ezeken keresztul mint egy zombi, csak sodrodtam az arral, magam mogott hagyva a felelmet, fajdalmat, szegyenerzetet…….. mint egy szellem, kivulolalokent figyeltem onmagam:-(

A zsibaszto beadasakor a hatgerincbe nem tudtam ellazulni, amint ereztem a tu szurasat oszeszoritottam a labujaimat s maris eszrevette az orvos……de aztan 4-szerre ellazultam…..allitolag adtak valami lazzito inekciot. AZTAN CSAK AZT EREZTEM HOGY NYUZZAK, RANGASSAK A HASAM….ES NEMSOKARA MUTATTAK A BABAT AMI ENGEM TELJESEN HIDEGEN HAGYOTT OLYAN KABULT VOLTAM. Megijesztett ez a nemtorodom erzes, megijedtem hogy nem fogom tudni szeretni a gyermekem, amugy egesz 9 honap alatt ettol feltem. MIKOR  a labadozoba vittek kicsordult egy konnycsepp szemembol….hogy miert nem erzek szeretetet gyermekem irant, aztan felvittek a szuleszeti szobaba….es jottek reggelig a mehosszehuzodo fajdalmak…egyik a masik utan.

AZTAN REGGEL LETT ES EN MAGAM EGYEDUL LABRA ALLTAM ES ELMENTEM MEGNEZTEM A GYEREKEM ES MEGNYUGODTAM MERT EREZTEM A SZERETETET IRANTA AMINT MEGERINTETTEM PUHA ARCOCSKAJAT, AMINT MEGFOGTAM TOREKENY KIS KEZECSKEJET.. .ELONTOTT EGY MELEG ERZES……..A SZERETET ERZESE:-) ES turtem erte a sok inekciot es perfuziot…es vartam  az orakat mikor hoztak a gyerekem hogy etessem meg. MOST MAR TUDOM HOGY O ADOTT EROT NEKEM A MUTET UTANI LABADOZASHOZ, MERT OTT VOLT VELEM ES IGY NEM VOLTAM EGYEDUL. KERDIK milyen erzes ANYANAK lenni, erre azt valaszolom FAJDALMAS:-)……mert ha sir a gorcsoktol olyan hihetetlenul faj nekem is az….ugy szenvedek ha o szenved…..es olyan dobbenetes ez a vad erzes mi olyan termeszetesen es megis olyan vadul tor ram.

UGY ERZEM HA VALAMI BAJA ESNE EN BELE HALNEK A FAJDALOMBA! .MILLIO ANYAK  e nagy vilagba… kik beteg gyerekukert sirnak vagy kik elvesztettek gyerekuket most ertem es erzem at igazan fajdalmukat…… te jo eg, hogy szenvedtek……milyen fajdalomba roskadtak bele.:-( NEM tudom meg mit hoz szamomra ez az uj szerep… az anya szerep…. mert idaig VEGYES ERZESEKKEL VAN TELE SZIVEM. FANTASZTIKUS dolog anyava valni, a vilag legcsodalatosabb csodai koze tartozik elolenyt, kisembert vilagra hozni … s abbol olyan embert nevelni hogy az barmikor merjen tukorbe nezni mert tudni fogja ot ugy neveltek fel hogy EMBER MARADT A TALPAN MINDEN KORULMENYEK KOZT.

Szerda éjszaka kezdett fájdogálni a hasam, miután vége lett a CSI: Miami helyszínelőknek, ugyanis azt néztem még 22:00- ig. Éjfél előtt már fent voltam, tehát aludtam kb. 1- 1, 5 órát. Éjféltől rendszeres 5 perces fájások követték egymást, ekkor felébredt a férjem, hogy ülök az ágyon és folyton világít a telefonom, mivel azon nézegettem az időket. Felhívtuk a szülész orvost és azt mondta, indulhatunk a kórházba. Itt még nagyon jó kedvem volt, örültem, hogy nemsokára “megszabadulok” a súlytól és annyira nem is fájt még. Könnyű volt végig poénkodnom az utat Tatától a szőnyi kórházig. 01:30- ra értünk oda, megvizsgált az ügyeletes orvos, feszült a burok de nem akart elfolyni a víz. Nem csináltak semmit, megvártuk a reggel 07:15- öt, addig vajúdgattam, míg megérkezett a Főorvos Úr, aki a fogadott orvosom volt. Ő ekkor burkot repesztett, a szülésznő punctionált rajtam egy vénát, bekötötte az infusiot, bele Oxitocin és bementünk a szülőszobára. 10:00 – re lett meg a kisfiam, de az a 2- 2, 5 óra igen fájdalmas volt. Nem volt őszinte a mosolyom, az az igazság! Kitolási szakhoz érve, hallgattam az orvosra és a szülésznőre, akármennyire is szörnyen fájt, erőt vettem magamon és második nekifutásra meglett a szépséges kisfiam.

Azt gondolom, hogy a személyzet kedvessége és szakmai maximális felkészültségének köszönhetem 50%- ban, hogy ennyire “egyszerű” és komplikációmentes volt ez a csodálatos élmény.

Aki még nem szült vagy épp kismama, csak azt tudom mondani, hogy élete legszebb csodája felé közeledik és nem kell félni tőle!

Egész kicsi korom óta arról ábrándoztam, hogy ha majd nagy leszek, sok gyereket szeretnék, mert anyukám is sok gyermekes családból származott és nagyon jó volt az összetartás a családtagok között.

Férjemmel 3 és fél év együtt járás után 2005 nyarán házasodtunk össze. Mindketten úgy gondoltuk, hogy bármikor jöhet hozzánk a baba, amikor Isten jónak látja. Elég hamar jött is, 2006. április 13-án. Április 27-ére voltam kiírva, de az ultrahang kimutatta, hogy a méhlepény már nem látja el a feladatát. Ezért április 12-én egy újabb ultrahang és vizsgálat után közölte az orvosom, hogy akkor másnap szülünk. Mi kicsit megijedtünk, hiszen semmi nem volt még összekészítve.

Másnap, nagycsütörtök reggel 8-ra mentünk a SOTE I. számú Női Klinikára. Az adatfelvételt követően 2-szer kaptam fájásindító zselét, és kb. 10-től voltak fájásaim. A szülőszobán CTG is volt a pocakomon, és később oxitocint is kaptam. A fájások ugyan erősödtek, de nem annyira, hogy táguljak is. Így végül este 6 körül döntöttek, hogy császár lesz. Bevallom, addigra már ebbe is belenyugodtam, hisz délelőtt óta 2, később 1 percenként jöttek a fájások, és már egyre fáradtabb voltam. 19 óra 9 perckor megszületett Gergő 2700 grammal és 50 cm-rel. Férjem ott volt a felöltöztetésénél, kicsit odatették mellém, még mázasan, majd már pólyában. Gyönyörű volt. Leírhatatlan érzés volt 9 hónap után meglátni őt, és tudni, hogy most már itt a külvilágban lesz velünk. Aznap éjjel az intenzíven voltam, másnap dél körül kerültem le az osztályra, és kaptam meg Gergőt. Nyugodt, békés baba volt, csak aludt, néha nyekergett egy kicsit, megszoptattam, bár nem tudtam, hogy jól csinálom-e, de a szobatársak és a nővérek is segítőkészek voltak. Igazi sírást vasárnap este produkált, meg is lepődtem, hogy ilyet is tud. Húsvéthétfőn mehettünk haza, ahol természetesen a locsolkodást sem hagyta ki, megtisztelte édesanyját. Gergő szépen fejlődött, 6 hónapos koráig csak szoptattam.

2006 karácsonya után a terhességi tesz pozitív lett. Örültünk, de mivel óvatos természet vagyok, az orvosi vizsgálattal még várni akartunk. Egyik este beszélgettünk a kis jövevényről férjemmel, aki közölte, hogy ikrek lesznek, mire én: Nem, inkább egy lány a fiú után. Február elején mentünk orvoshoz, ahol az ultrahangon kiderült, IKREKET várok. Nagy meglepetés, ráadásul egy burokban voltak és egy méhlepény táplálta őket. Ez később derült ki, minthogy az is, hogy kislányok. Volt nagy öröm és persze meglepődés, főleg apa részéről, aki kint várt a folyóson, és azt hitte, viccelek. Persze később már az volt, hogy ő ezt előre tudta.

Várandósságom problémamentes volt, kivéve az első hónapot, amikor émelygés volt minden reggel, és sokat fogytam is. De a későbbiekben minden rendben volt egy kis gyomorégéssel, de ez az előző babaváráskor is volt. Kisfiamat továbbra is tudtam szoptatni, a végén már csak napi 2-szer, este, reggel, majd végül csak elalvás előtt. Aztán a 34. héten bent tartottak egy CTG után a kórházban (SOTE I. Női Klinika) megfigyelés alatt. Az a 2 hét szörnyű volt, nehezen viseltem a távollétet a fiamtól és a férjemtől, a napi 2-szeres CTG-zést a lányokkal, ami végül 4 lett, szinte egész nap CTG-ztem, mert folyamatosan meg kellett valamelyik babánál ismételni. Végül aztán 2007. aug. 1-jén, a 36. hét 6. napján délelőtt programozott császárral megszületett először Rita lányunk 9 óra 37 perckor 2230 grammal és 44 cm-rel, és 2 perccel később Anna lányunk, 2060 grammal és 43 cm-rel.

A lányok az intenzív koraszülött osztályra kerültek. Szívszorító látvány volt, bár minden rendben volt velük, de infúziót kaptak és picik voltak, legalábbis a bátyjukhoz képest. Furcsa volt, mert naivan azt hittem, hogy megszületnek és pár nap múlva megyünk haza. Nem így történt. 6 nap után átkerültek a Madarász Utcai Gyermekkórházba, és itt voltak majdnem 2 hétig hízókúrán. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a nővérek. Jó volt, hogy itt megfoghattam a lányokat, etethettem őket anyatejjel. Itt sikerült először a tandemszoptatás, aminek nagyon-nagyon örülök, és ami megkönnyítette az életünket. 27 hónapos korukig szoptak, mellette természetesen ettek már mindenfélét, de az esti szoptatás hozzátartozott az elalvá szertartásához.

Mivel mind a férjem, mind én úgy gondoltuk, hogy ha az Úr adna nekünk egy 4. babát örömmel fogadnánk, ezért erre készültünk is. És 2010 tavaszán ismét várandós lettem. Kicsit más volt ez az időszak, mint a többi, családi betegség miatt szomorkásabb, kevesebb figyelemmel, amit este kárpótoltam a babához való beszéddel. De a pocakom szépen nőtt, minden rendben volt, és így 2011. január 19-én programozott császárral megszületett 4. gyermekünk Máté 2970 grammal és 50cm-rel. Gynyörű kisfiú, hasonlít a bátyjára. Alig 1 hetesen nagyon jó baba, eszik, alszik.

Hálás vagyok Istennek a családomért, és nem győzőm köszönni őket, mert nélkülük üres lenne az élet, olyan sok szeretet van bennük, hogy minél többen vannak, annál jobban szeretem mindegyikőjüket.

Ez a mi történetünk, kívánom másoknak is, hogy a vágyuk így teljesüljön, ahogy az enyém.

V-né M. Emese

2008 karácsonyán félve, de eldöntöttük, hogy megpróbáljuk újra. Elmentem hát az egyetlen orvoshoz, akiben bízni tudtam. 2009 februárjában már teherbe is estem. Minden rendben volt, de persze az előzmények miatt veszélyeztetett terhes lettem. Sokat pihentem és próbáltam az agyamban helyretenni a dolgokat. Hogy ez még egyszer nem történhet meg stb. Nehéz időszak volt, de majd kicsattantam az egészségtől és nagyon boldog voltam. A mai napi úgy gondolok vissza, hogy életem egyik legszebb időszaka volt és már nagyon várom, hogy majd egyszer újra átélhessem. Szép nagy pocit növesztettem. A 22 hetes ultrahangon megtudtam, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Úgy gondoltam, ezért sem ismétlődhet meg az eset és egy cseppet sem bánkódtam, hogy nem kisfiam lesz. Kislányom nagyon aktív volt, ami mindig nyugalommal töltött el. Rengeteg vizsgálatra jártam a doktor úrnak köszönhetően, de így voltam valamennyire nyugodt. A párom 15 kilót fogyott a terhességem vége felé, de tudtam, hogy nekem csak szép dolgokra szabad gondolnom. A 37. hetedik héten reggel fél hatkor 3 perces fájásokra ébredtem. Fél nyolckor értem be a kórházba, doktor úr megvizsgált. Két ujjnyira volt nyitva a méhszájam, bíztatott, hogy délelőtt megláthatom a kislányom. 7 óra 53 perckor bementem a szülőszobára és 8 óra 10 perckor 2 nyomás után megszületett a kislányom Barbara, 2440 grammal 48 centivel és 9/10-es Apgarral. Nagyon köszönöm Dr. Pásztor Gábor főorvos úrnak. Ahogy rámtették, csak sírni tudtam, nem mertem elhinni sem, hogy él és teljesen egészséges. Mint kiderült már nála is elkezdett meszesedni a méhlepény, tudta, hogy gyorsan meg kell születnie. Így 2009. október 19-én új értelmet nyert az életünk. Most nekem van a leggyönyörűbb kék szemű, 5 hónapos kislányom a világon. Tudom, hogy ha élne a bátyja, nagyon szeretnék egymást.

Annak idején a kisfiam után akartam menni. De a páromra nézve láttam, hogy nem mehetek el. Miatta tovább kell csinálnom, mert nem élné túl, ha engem is elveszítene. És valóban volt értelme tovább küzdeni. A kislányomért, aki nem helyettesítheti a bátyját természetesen, de enyhíti fájdalmunkat.

Végül egy idézettel búcsúznék és üzenem mindazoknak, akik hasonló szörnyűségeket élnek/éltek át.

“Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak.

Mert sokszor a ledőlt romok alatt a legszebb virág fakad.”  Gárdonyi Géza

A honlap szerkesztőjének engedélyével fordulok hozzátok egy kéréssel ebben a formában.

A Szent István Egyetem Marketing Intézetében dolgozom oktatóként, kutatóként. Az elmúlt évben született a kisfiam egy budapesti kórházban. A szülészeten tapasztalt élményeim alapján felmerült bennem az a gondolat, hogy hasznos lenne megismerni mennyire volt elégedett a többi kismama a szülészetek szolgáltatásával, és melyek a leginkább problémás, fejlesztendő területek.

Szeretnék elvégezni egy kérdőíves kutatást. Ha kellően sok édesanya töltené ki a kérdőívet, akkor az eredmények alapján el lehetne készíteni egy komolyabb tanulmányt arról, hogy a megítélésük szerint melyek a problémás területek és milyen különbségek vannak az intézmények között.

Ehhez szeretném a segítségeteket kérni az alábbi linken található kérdőív kitöltésével.

A kérdőív linkje:

http://bit.ly/aPObvv

Köszönettel

Fürediné dr. Kovács Annamária