A Borderline dimenzió II.

Téma címkék:
2016.09.01. 17:00
zavar_hangulat_nő_625x400

A Borderline szindrómáról beszélgettünk dr. Lehóczky Pállal és a kórképpel együttélő páciensével. Cikksorozatunk első részéből kiderült, hogy milyen tünetek mentén, milyen viselkedési minták nehezítik az érintett emberek életét, míg a második rész arról szól, hogy miként lehet felvenni a küzdelmet a betegség ellen.

 

VSZ: A Páciens bemutatkozásából kiderült, milyen éles szemmel látja saját magát és környezetét, és milyen pontosan észleli a Borderline személyiségzavar tüneteit. Ad-e mindez alapot a hatékony terápiához?

LP: Valóban az adja a terápia alapját, hogy páciensem ilyen önreflexiós képességgel és rálátással rendelkezik, mondhatni ez a null-pont, a kiindulás. A komplex kezelés részben gyógyszeres, de a személyiségzavarnál hosszabb távon a pszichoterápiát tekintjük igazán sikeresnek, amely főként kognitív viselkedésterápiás támadásponttal bír. Szívesen használom azt a kifejezést erre, hogy „emberterápia”, melynek pl. dramatikus elemei is vannak, de valójában nincs pontos recept, a kezelés mindig személyre szabott kell, hogy legyen. Nem véletlenül mondják, hogy a pszichiáterek számára a legnagyobb kihívás a Borderline személyiségzavar gyógyítása. Nem lehet sémákat használni. Páciensem esetében pl. páciensemre szabott terápia zajlik, amelyben ő maga segítőterapeutája önmagának. Közös munkát folytatunk, együtt válogatunk a különböző pszichoterápiás irányzatok által megfogalmazott technikákból, és találjuk meg azt az összetett módszert, amely számára a legnagyobb segítséget nyújtja. Nagyon fontos azonban mindehhez az érintett részéről a felismerés, az erőfeszítésre való képesség és a kitartás. A Borderline személyiségzavarral élő emberek nagyon sokszor megszakítják a kapcsolatot terapeutájukkal, amikor szembesülniük kell a problémáikkal, hiszen ez komoly megterhelés a számukra. Páciensem bírja ezeket, és eljön olyankor is, amikor nem csak dicséretre vagy megerősítésre számít. Egyetlen esély van a személyiségzavar megoldására, ha a páciens elköteleződik egy terapeuta mellett. Ez egy hosszútávú kezelés, amelyet nem lehet mozaikokból, négy-öt alkalommal összerakni. Páciensemnél, úgy érzem, megvan ez az elkötelezettség. A közös munkának köszönhetően bízom benne, hogy idővel jobb, hatékonyabb működési kereteket tud adni életének.

Páciens: Az, hogy az embernek önismerete van, nem segít semmit. Ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy egyáltalán elinduljon valami. Közben tudom, hogy amiről ma valamit gondolok, arról holnap teljesen mást fogok gondolni, és nem elsősorban azért, mert befolyásolható vagyok, hanem azért, mert már más embernek érzem magam az identitás-fragmentumok állandó rotációja miatt. Állandóan változik, hogy éppen melyik én-részem működik, aztán vált, és “elfelejti”, hogy az előző én-rész mit is gondolt, érzett. Az érzelmi aktualitás mindent felülír, nincs “híd” a múlt, a jelen és jövő érzelmi állapotai között, ezek afféle “különálló szigetek”. Ez nem szakzsargon, de én magamban elneveztem “érzelmi amnéziának”. Régebben, 18-19 évesen, mikor még fogalmam sem volt a pszichiátriai kórképekről, de éreztem, hogy valami baj van, azzal próbálkoztam, hogy úgy segítek magamon, hogy cetliket írogattam, hogy “MOST mit érzek”, aztán visszanéztem, de gyakran ilyenkor sem hittem magamnak, olyan volt, mintha valaki más írta volna. Akkor nulla pszichológiai ill. pszichiátriai ismerettel azt hittem, hogy “na ez tuti a SKIZOFRÉNIA.” Ma már tudom, hogy nem az.

LP: A Borderline egy működési zavar, amelyet ugyanolyan lehetetlen csupán attól elhagyni, hogy a beteg tud róla, mint bármilyen szervi betegséget. Attól, hogy tudok streptococcus fertőzésemről, még nem gyógyulok ki belőle. Olykor a felismerés kínja még nehezebbé teszi az érintettek életét. Az együttműködésben, a viselkedés terén való építkezésben, a terapeuta és páciense közötti megértésben azonban sokat számít, hogy a Borderline szindrómával élő ember mennyire van tisztában önmagával és a betegségével.

VSZ: A belső elidegenedettség érzését is tompítani lehet a terápiákkal?

Páciens: Inkább a viselkedésbeli tüneteket lehet javítani, legalábbis nálam, egyenlőre. A magtünetek, mint az identitászavar, a hangulatzavar, az ürességérzés nem igazán változnak. Talán majd, valamelyest, idővel.

VSZ: A Páciens esetében erről az alapról elindulva mi az a technika, gyakorlat vagy módszer, ami a terápiában a legtöbbet segít?

LP: A legfontosabb a megtartó kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy páciensem bízik abban, hogy bármivel fordulhat hozzám, elmondhatja kínjait, az ürességet, a dühét, akár velem-, vagy az elégedetlenségét a világgal szemben. Olyannak kell lennie a megtartó kapcsolatnak, amely elviseli az ő nehézségeit, amelybe beleférnek botlásai. Éreznie kell, hogy itt kiléphet bizonyos dolgokból, és visszaléphet úgy, hogy van folytatás. Ez a terápia megtartó képessége, amely páciens és pszichiáter kapcsolatán, bizalmán alapul. Ez teszi lehetővé, hogy a terapeuta beléphessen páciense világába, hogy ott megértést adjon és együttműködést alakítsanak ki. Erre aztán építeni lehet különböző technikákat, feszültségoldást, stresszkezelést, kommunikációt segítő-, vagy empátiás módszereket, és így válnak kialakíthatóvá az öngyógyító-, és a viselkedési formákat felülíró erők.

VSZ: Páciens, mit emelne ki a terápia legfontosabb elemeként, mi az, ami a legtöbbet segít?

Páciens: Maga a kapcsolat. Nem a technikák a fontosak. Analitikusan orientált, feltáró önismeretre ill. terápiára is jártam korábban évekig, de előfordult, hogy állapotom a terápia mellett ideiglenesen rosszabbodott, mert a feltörő, elfojtott érzéseket gyakran nem bírtam el. Bár hosszútávon sokat fejlesztett, de állandóan szétestem abban az időben, hiszen egy gyengén strukturált személyiségű személyt állandó boncolgatásnak kitenni, mikor ő amúgy is állandóan boncolgatja magát, tépelődik, vívódik, nem biztos, hogy szerencsés. De mindazonáltal rendkívül sokat köszönhetek a klinikai szakpszichológus szakpszichoterapeutámnak, mert az analitikusan orientált terápia “megágyazta” az alapjait a jelen terápiámnak, ezen kívül emberileg is nagyon sokat kaptam tőle.

VSZ: Mennyire nehezíti a társadalmi megbélyegzés a Borderline személyiségzavaros emberek életét?

LP: Sokszor hallani, hogy „óvakodj a Borderline személyiségzavarral élő emberektől”, pedig az embereknek sokkal inkább azt kellene tanácsolni, hogy ismerjék meg a Borderline zavarral élőket. Az egyéni, belső nehézségeket és kínokat felismerve ki lehet alakítani építő kötődést is. Valóban nagyon nehéz együttélni valakivel, aki ebben a kórképben szenved, de az előítéleteket akkor is oldani kellene, mert azok gyorsan, automatikusan születnek, és menekülésre késztetik az embereket, holott rengeteg értéket és izgalmas tartalmat fedezhetnének fel borderline-os társaikban. Ők a világ olyan részeit tapasztalják meg – még ha szenvedések árán is – amelyek az átlagos emberek számára nem láthatóak. Gazdagító tapasztalatokat adhatnak a többi embernek. Óvatosnak lenni lehet, de a megítélés, elmenekülés, lekezelés helyett megértéssel, nyitottsággal kellene viszonyulni hozzájuk, és mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy ez valóban egy betegség. Nem jókedvükből irritálják környezetüket. Belső szenvedésük sokszor sokkal nagyobb, mint az kívülről látszik. Nagyon izgalmas, összetett, bonyolult, fájdalmakkal teli az ő világuk, amiben egy megtartó kapcsolat nagyon sokat tud segíteni.

Páciens: korábbi párkapcsolataimból három lány, ill. barátaim igen nagy hányada szintén borderline, ezért is tudom, hogy valóban nagyon nehéz velünk. Velem is nagyon nehéz, nagy teher vagyok a családom és a munkahelyem számára. De nem vagyunk mindannyian rosszindulatúak, az érintettek csak egy részére igaz ez, tehát nem kellene általánosítva ránk sütni ezt a bélyeget, mert a stigmatizáció csak további ördögi körökhöz vezet, ami még jobban nehezíti beilleszkedésünket.

(RA)

A cikk első része: A Borderline dimenzió I.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close