Kedves Sorstársak!

Köszönjük, hogy ez az előadás is olvasható itt a VSZ-án, mert így azok is tájékozódhatnak akik személyesen nem hallhatták. Nagyon fontos ez a cikk azért is, mert nekünk betegeknek is a saját érdekünkben tisztában kell lenni a lehetőségeinkkel, jogainkkal. Sajnos a centrumokban nem egyformán itélik meg az optimális pillanatot, és inkább később, mint előbb küldik a Sorstársat  Transzplant. Klinikára, pedig a folyamat elindítása még nem jelenti a másnapi új májjal ébredést. Több késői listára kerülési esetről tudok, ami halállal és nem új májjal végződött. Az egyik még azért is többszörösen szomorú, mert 1 hónapon belüli 2 gyomorvérzés után, és a csillagokban járó laborértékek mellett és miatt a család kezdeményezte a transzplantációt, de már későn. A listára kerülést követő 2. hónapban, több hetes májkóma után meghalt, a 41 éves okos, szép, karrierje felfelé ívét építő, szép és boldog családi életet élő férj és édesapa, kisgyerekeket hagyva félárván. Az is említésre érdemes, hogy, a  főorvos anyós/após eleinte-sokáig maximálisan bizott a kolléga/ákban, így nem léptek maguktól időben, ami elég nagy lelkiismereti problémát okozott nekik, ami teljesen érthető. Ezt le kellett írnom tanuságnak, hogy az orvosainkban való bizalommal együtt legyünk mi is tájékozottak, és ismerjük a lehetőségeinket, tegyünk mi is magunkért. Valójában az orvosunk érdeke is a mi gyógyulásunk, csak nem mindig stimmel az idő vagy a szó. Hosszabb távon egy a lényeg-remélem-a gyógyulásunk! Tehát, utána járni, informálódni, résen lenni, s ha kell, akkor megadasson az a rászorulónak, hogy a saját lábán megy a transzplantációjára és viszi a böröndjét, s hasonló aktivitással távozik és él még sok évet!

Szivből kivánom ezt minden várakozásban élő, vagy határesetben lévő Betegtársnak, s orvosainknak is, hogy sok együtt örülés lehessen!!

Szép, reményteljes napokat kivánok Mindannyiunknak!

Üdv szeretettel. Klári