http://www.varoszoba.hu/cikk/nem_kedv_kerdese/ ... egy újabb WordPress honlap... Sun, 05 Oct 2025 00:44:10 +0000 hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.9.1 http://www.varoszoba.hu/cikk/nem_kedv_kerdese/#comment-10372 Tue, 01 Jan 2013 17:05:35 +0000 http://www.varoszoba.hu/cikk/nem_kedv_kerdese/#comment-10372 Örülök a fenti írásnak, mert sok mindenre rávilágít a depressziósok problémái közül. Ezért is írok hozzászólást, mert a tapasztalatom az, hogy még nagyon sok tennivaló van a depresszió mint betegség “létjogosultságáért”. Fiatal, tanult pedagógus unokahúgom egyszer azt kérdezte “miért, a depresszió az egy betegség? az nem csak hiszti?” Ez azt mutatja, hogy a mai pedagógusképzésben szót sem ejtenek erről az állapotról, ami pedig gyermekek körében is előfordulhat. Így hogyan várható el egy tanártól, hogy észrevegye, ha valamelyik tanítványával ilyen jellegű probléma van? Gondolom, egyszerűen csak lustának vagy/és butának nevezi ki a gyermeket. Én személy szerint a serdülőkor óta vagyok megáldva evvel a kórral, minden hormonális változás befolyással van állapotomra, havonta is, és 4 gyermekem lévén terhességek, szülések alkalmával is. Úgyhogy nagyjából az egész életem egy érzelmi hullámvasút, amin –  megértő és elfogadó családi környezet hiányában – egyedül utazom, és ez tovább rontja állapotomat. Igaz, járok orvoshoz, szedek gyógyszert, de ennyi. Jelenleg olyan stádiumban van az életem, hogy valóban nemhogy szükség nincs rám, de terhére vagyok mindenkinek, semmi hasznom nincs, hiába tudom, hogy értékes és (még valamennyire) értelmes ember vagyok, ezek az értékek nem számítanak, ami kell manapság az érvényesüléshez, az belőlem hiányzik, tehát ilyen értelemben életképtelen vagyok. És ilyenkor mi a teendő? Tudomásul kell vennem, hogy valamiért nekem ez jutott, egyszer majd ennek is vége lesz. Csak az a baj, hogy a gyermekeimnek is teher az állapotom, illetve akaratlanul is másolják azt. Nem egyszerű helyzet.

 

 

 

]]>