Sziasztok!

Már nagyon régen nem írtam nektek, kérlek ne haragudjatok ezért!

Sajnos ez idő alatt volt egy visszaesésem amiből felettébb nehezen jöttem ki, talán még most is zajlik. Én ugye paranoid sakizofrén vagyok és depressziós, meg a többi betegségek amiket olvastok majd a történethez hozzá tartoznak, ezért ki sem maradhatnak.

Hogyan telneek a hétköznapok? Hol így hol úgy vannak depisebb napok van amikor élni sincs kedvem, és van amikor magamhoz ölelném a világot, de azért doki szerint stabil vagyok, bár ez útóbbit én néha hiányolom!

Ugye nekem van egy férjem aki katatón skizofrén beteg és két évig nem beszélt csak írásban kommunikáltunk egíymással is és képzeljétek el három hónapja megszólalt és azóta is beszél. Ez nekem nagyon klassz most bepótoljuk a lemaradtakat.

Tehát nekem van segítségem, de ezt a családomról is elmondhatom, pedig alkoholista apa és kissé hideg anya nevelésében nőttem, de a nagymamámék szerettel engem, aztán jött az üldözés amikor apám mindennnek elmondott, majd válás akét szülő között, én néha írok az apámnak

Anyukám már serdülőként adta meg azt a szeretetet amit hiányoltam, aztán berobbant a pórtapukám, anyuék egybe keltek. Majd született egy öcsém akire nagyon büszke vagyok.Ma már 12 éves nagyfiú

a legtöbb szeretetet Isten, a férjem, anyósom és a családom adja. Ebből adnék szivesen valakinek akinek szüksége van bíztatásra, vagy egy jó szóra, én nagyon szivesenb elhalmoznám. Nem lenne rossz dolga!

Kérlek írjatok, és még valami nem fogok közvetlenül Istenről beszélni!!!

szeretettel:Ágacska.