24 éves fiú vagyok. Már régóta van OCD-ém, plusz önbizalom hiányos is vagyok, bár tudom az okukat, de nem tudok velük mit kezdeni, igaz elfogadtam és éltem velük, úgy ahogy nekem jó volt. Ráadásul még allergiás is vagyok sok mindenre, amire azt mondják lelki betegség. Amit nem is zárok ki mert általános sikolában jött szinte egyik napról másikra, pont amikor ki nem álhattam iskolába járn, mert mindig piszkáltak, és mindig inkább beteg voltam, menjünk orvoshoz szöveggel jöttem elő, csak, hogy ne kelljen suliba menni. Tudom ez eddig nem pánikbetegség, ez csak az előzmény. Eddig is voltak depressziós időszakjaim, főleg télen, de most tavaly eléggé felerősödött, kissé rásegitett az is, hogy barátnőm se volt még, és egyre idősebb vagyok csak egyre nagyobb a nyomás.
Pedig azt mondják nem is vagyok ronda, talán az baj, hogy letagadhatok vagy 5-6 évet is. Most nem annyira vészes, de régeben rossz volt 18-ból 4 et mondjuk, és így nehéz csajozni, főleg ha még amúgy sincs önbizlamam... Először a pánik szerüség azzal kezdődött pár éve, hogy este lefekvéskor sötétben halálfélemtől bepánikoltam, lényeg a lényeg , hogy elkezdtem gondolkodni a dolgon, belemerültem, hogy soha sem leszek többbé, örök sötétség és , jött is a roham, akár sirva is fakadtam. Ez a dolog hol volt hol nem, de ez már elmúlt, mivel sokat olvastam a témában, és életem során sok spirituális dolog ért, és érdekel is ez a éma. Szelemekkel(lelkekkel) kapcsolatos dolgok is értek, olyanok amiken ezerszer filóztam, hogy nincs rá magyarázat, pedig nagyon sok szellemjárást megmagyaráztak már és én azok alapján próbáltam, de nem sikerült.
Ja és mellékesen nem hiszek semmilyen istenben sem, hiába jártam református iskolába, a sok ellentmondás kiírtotta belőlem a hitet. Az ellentmondás itt kezdődik, hogy spirituális dolgokban van amit elhisz egy részem, de egy másik részem meg nagyon materialistán akar gondolkodni. Nincs többszörös személyiségem ez tuti:) Ez a sok ellenmondás csak gyűlt, és most 1 hónapja úgy vagyok, hogy semmihez sincs kedvem, nincs értelme semminek sem. Azon pánikolok mit fogok csinálni, de nincs kedvem semmihez, viszont ha semmit sem csinálok azon is kiakadok,de közben nem akarom ugyan azt csinálni nap mint nap, de ha nem ugyan azt csinálom az sem jó. Majndem 3 évig edzettem konditermben ,most 1 hónapja nem mentem, de nár nem is akarok többet, de nem akarok újra elhízni, de járni sem akarok. Sok mindkeivel jóba voltam ott, úgymond, de érdekes mód egy valakinek tünt fel, hogy nem vagyok, pedig előtte állandoan ott evvett rosebb.
Ebből kifolyólag kicsit kitérek a barátokra, igazi barátom azt hiszem sosem volt, nem vágyok ezernyi havera akik maximum csak kihazsnálnak, meg is tehetik mert, szeretek másoknak segíteni, még így is, hogy teljesen magam alatt vagyok depressziósan, pánikbetegen. Egy van aki részben megérti gondjaim, de ő az ország másik felén él, neten beszélünk szinte minden nap. Ő szed antidepesszánst, és vannak hasonló gondjai, ezért ért meg csak. A többi "barátom" csak kinevetne, a családom is.... Most már úgy vagyok semmi sem érdekel, eddig se volt normális munkám, most már ne is akarok mert a napi rutin, munka haza, alvás nem akarom. Monoton akármit, elegem van pénzből is, csak a baj van vele, minden kiakaszt már. Valamit akarok is meg nem is, és ettől bepánikolok.
Kellene gógyszer a depresszióra meg pánikra, meg nem is, ha nem szedek megőrülök, ha meg mégis, akkor meg a sok mellékhatás, amiket olvastam, csak rosszabb lesz. Most már mindentől pánikolok, főleg attől mi lesz , mit hogyan, merre meddig , mit fogok majd csináln vagy mit nem, ettől fogok megőrülni. Már a maradék önbizlmam is elveszett, így aztán főleg nem lesz barátnőm se, kinek kell egy ilyen mint én??? még ha azt is mondják nem vagyok egy rosszképü egyén. Elgondolkodtam már az öngyilkosságon is, meg hogy mi az élet értlme? semmi! de én mégis élni akarok. De minek?
Utálom az életet, de megölni úgy sem fogom magam, mert haláltól jobban félek, még akkor sem ha estleg már bezárnak, annyira magamba fordulok. Egynek örülök, közveszélyes nem leszek az biztos, mert ahogy korábban mondtam még mindig inkább segíteni akarok másoknak, de minek ha nekem senki sem segít? Bocsi az esetleges helyesírási hibákért, éjjel van... ezzel kapcsolatban alvással az a bajom, sokáig fennt vagyok, de ha lefekszem sokat alszom. Felkelni viszont nem akarok, mert nincs értelme, álmomban legalább jó néha.
depresszió és pánikbetegség
