A történetem lehet hogy hosszú lesz,aztsem tudom hogyan kezdjem.Félárvaként nevelkedtem,Édesanyámmal.Apámat 6 éves koromban  veszitettük el.Itthon halt meg,félltem sokáig bemenni a szobába ahol feküdt,fehér lepedővel letakarva.Anyu megörökölte a nyugdiját,és napszámba járt hogy engem fel tudjon,nevelni.Annak ellenére hogy keveset voltunk együtt,mégis nagyon"anyás"lettem.Az iskolába senkinek sem volt olyan öreg az anyukája mint nekem,igazsághoz tartozik az is hogy 40 évesen szült engem.Egyszer voltam kiránduláson 2 hétig,azt is végigsirtam,attól féltem mire hazaérek anyu is meghal.De ezt soha senkinek nem mertem megmondani.Van még 2 élö növérem az egyik most 60 éves,amásik 58, aki meghalt ö lenne 51...Szerelemből mentem férjez,ugyanolyan 4-edik gyerekhez mint nálam,csak neki férfi báttyjai voltak.Pont esküvönk elött meghalt apósom,Mi anyuhoz költöztünk,lehúztunk nála jó pár évet,de a korosztálykülömbség,a helyszűke és még sok minden más miatt elköltöztünk anyósomhoz.Mondhatnám csöbörböl vödörbe.Már a házasságom forgott kockán ugy döntöttem vissza anyuhoz!

A férjem persze jött utánam.Egy darabig elvoltunk,igyekeztem békét tartani,aztán beütött a villám.Meghalt a növérem,utánna a férjem legidösebb bátyja,3 évre rá a küzépsö,majd ujjabb 3 év mulva a legifjabb.Anyósom odakerült hozzánk,azzal hogy anyut megkérdeztük,megbeszéltük hogy legyen mivel mégis övé a ház(az államé mai napig).Beleegyezett,és itt nekem mindennek vége lett.Nem jött ki a két anyós egymással,amennyire a hely engedte külön szobát biztositottunk nekik,fűtöttem rájuk,inkább én szorultam a hideg folyosóra fözni,de ez sem lett volna baj,csak megértették volna egymást!Egyik sem tudott önállóangondoskodni magárol,anyu Parkinson kórban szenvedett,anyósom félrebeszélt,állandóan ment volna valahova,alig birtam megnyugtatni,anyu az asztalt verte -minek hoztad ide!?Férjem reggeltöl estig dolgozott,én nem mertem kimozdulni mert nekimennek egymásnak,segitségem nem volt,növéreim:te vagy a legkisebb,neked kell elrendezned...Sirogörcsöt kapam elmentm az orvoshoz megkaptam az antidepresszánst,nyugtatot.Akor sem tudtam aludni,állandóan félltem ma mi fog történni-és aztán felvágtam az ereimet.3 hétig kórházban voltam gyógyszerváltás, orvosi  tanácsok:nem tehessük elevenen a föld alá öket,magát tönkretették a mamák csak tákolgatni tudjuk.oldja meg,stb. A vége 7 év szenvedés után tavaj januárban meghalt Édesanyám a karjainban,ugyanez év szeptemberében anyósom a kórházban.

ÉS HIGGYÉK EL NEKEM,NEM A FIZIKAI RÉSZE VOLT A NEHÉZ,A PELENKÁZÁS A FÜRDETÉS AZ ETETÉS TAKARITÁS,AZ ORVOSÉRT SZALADNI STB.NEM,HANEM A SZELLEMI HOGYNEMSIKERÜLT MEGÉRTETNEM VELÜK SEMMIT,HOGY MOST 40 ÉVESEN 100 NAK ÉRZEM MAGAM!Ketten maradtunk a férjemmel,nem lehetett család,és nem tudom magam helyretenni,nincs életcélom,feladok mindent,a szobába zárkózom,félek kilépni még az utcára is.Ennyi volt,halál utáni vágyaim vannak,mert mire várjak? N EMTUDOK NEVETNI  ÖRÜLNI SEMMINEK.A lelkiismeretem tiszta,kötelességemet amennyire tölem telt,erön felül teljesitettem.Nincs tovább.KÖSZÖNÖM HOGY ELMONDHATTAM!

36 éves nő vagyok. Az egész 2005 nyarán kezdődött egy stresszes félév után (tanár vagyok). Úgy nézett ki, hogy az életem több területén sem (magánélet, munka) finoman szólva sem vagyok sikeres. A stressz valószínűleg ebből adódótt. Vergődtem,mint egy madár, kiutat nem találtam. A szüleimmel nyaraltam külföldön, amikor hosszú hajamat összefogva anyukám észrevett egy kopasz foltot. Nem nyugtalankodtam, ez volt a 4.alkalom az életemben, hogy foltos hajhullás keserítette meg az életemet. A nyaralásból visszajőve a sok gócot kereső vizsgálat eredménye:magas TSH, és magas pajzsmirigy ellenanyag szint. Ellenőrzés egy hónap múlva: az eredmény még rosszabb. Gombás fertőzések jelentek meg itt-ott, egyébként a többi eredményem negatív. Ezt a kezdődő pajzsmirigy alulműködést rendbe tettük naponta 2 szelén tablettával. A pajzsmirigy antitestek száma csökkent, a TSH is csökkent, a hajam visszanőtt egészen addig, amíg meg nem szültem a kisfiamat, 2006.12-06-án. 4 hónappal a szülés után a fodrásztól hazaérve azt vettem észre, hogy megint megjelent egy kopasz folt a fejbőrömön. Persze a pajzsmirigy eredményem megint rossz volt, ekkor már el kellett kezdeni a hormonpótlást, mert olyan fáradt voltam, hogy a babakocsit is nehezen toltam. A hajam legalább 3/4 része foltokban kihullott, parókát kellett viselnem, ez, csak a kisfiam 1 éves születésnapja körül rendeződött, azután már nem volt szükségem parókára. A fáradtság szerencsére azonnal abbamaradt sokáig 50 mikrogramm Letroxot szedtem, aztán volt egy 2 éves időszak, amikor sehogy nem volt rendben az eredményem, hol túlmúködtem, hol alul. Pár hónappal ezelőtt (miután rettentő naívan elhittem az orvosoknak, hogy a gyógyszernek nem áll kölcsönhatásban semmivel sem) megnéztem a gyógyszer céduláját amin persze vagy fél oldalon kersztül csak a kölcsönhatásokat írja le. Béta blokkolókal együtt csak óvatosan szedhető. Mivel szedtem ilyen gyógyszert (kardiológus írta fel úgy, hogy tudott a betegségemről) próbaképpen pár órával később vettem be a béta blokkolót. Azóta megszületett az első normális eredményem.

Sajnos a betegségem alatt híztam egy csomót, legalább 30kg-ot. Ezt a mozgáshiánynak és a helytelen táplálkozásnak, köszönhetem elsősorban, nem szeretném a betegségemre fogni, pedig milyen könnyen elintézhetném ezzel a súlyproblémát.. Megtudtam, hogy ez a betegség sokszor nem jár egyedül. Egy sor más autoimmum betegség csatlakozhat hozzá. Rajtam kjött a vitiligo. Rosszabb, mint tavaly volt, bár az állapotomat majd a tavaszi/nyári napon mérem fel teljesen. Azonkívül piros foltok jelentek meg a lábomon,az orvos szeirnt erythema nodosum. Most vizsgálnak ki ez ügyben, eddig minden negatív. a jelenlegi hormonadagom egyik nap 50, másik nap 75 mikrogramm. Én még nem mondtam le a kistesó lehetőségéről sem, bár nem egészen jó eredményekkel inkább neki sem állok. Hogyan lehet megállítani az autoimmun folyamatot? Nem szeretném, ha még több betegségem lenne, egy újabb szülés után. Ki tud ebben segíteni?

Köszönettel: Eszti