Öngyilkosság

Téma címkék:
2010.10.21. 07:28

Sziasztok!Én egy 24 éves lány vagyok,akinek már kezd elfogyni az ereje.Nekem is szörnyű gyermekkorom volt,6 éves voltam mikor a szüleim nagy veszekedések közepette elváltak.12-13 éves koromban már az öngyilkosságon gondolkodtam, mostanra túl vagyok 2 kísérleten de sajnos nem sikerült.A kortársaimmal sosem értettem meg magam maximum csak ideiglenesen,egyidő után mindenki eltűnt mellőlem és ez nem tudom,hogy miért van.Ennyire riasztó lennék?Próbáltam volna a neten is barátokat szerezni de nem sikerül.Pedig józan életet élek,dolgozok.Az igaz,hogy dohányzom de más káros szenvedélyem nincs.A társkeresésről 2 éve lemondtam,az eddigi barátaim mind csak ki akartak használni,ezért inkább nem is erőltetem a dolgot,elegem van a férfi nemből.Minden nap lassan egyre nehezebb,és kezdem feladni a reményt,hogy talán lesz ez még jobb is.Ha meghalnék 3 vagy 4 ember gyászolna meg,tehát sok embernek nem hiányoznék.Létezik még segítség a számomra?Lassan az utolsó szalmaszálak is kezdenek elszakadni.

#3080 Ilona1 hozzászólása: 2010.12.26. 19:47

Kedves Blair! Mit dolgozol? Mit gondolsz arról hogy miért kell élnie az embernek?

#3079 manna hozzászólása: 2010.10.27. 06:16

Szia Blair!

Ha adsz valami elérhetőséget, akkor már egy ismerőssel több is vagy! :)

Kitartás!

#3078 hofeher hozzászólása: 2010.10.26. 21:15

Szia Blair!

Talán már olvastad Te is, hogy másnak is írtam hozzászólásokat … Nagyon fontosnak tartom, hogy mindazokkal, akik meg akarnak halni, megosszam, hogy VAN MEGOLDÁS!!! Úgy tudom, ez az oldal arra való, hogy biztassuk egymást és tanácsokkal lássuk el azokat, akik éppen mélyponton vannak.

Nagyon sokáig voltam depressziós és nagyon meg akartam halni. Sokszor már úgy éreztem, hogy beleőrülök abba a belső küzdelembe, ami nagyon sűrűn rám tört…  Nem tudtam, mi a forrása, hogy hol keressem az okát, voltam pszichológusnál is, olvastam ezoterikus könyveket, próbáltam sokféle módon kihúzni magam az állandó letargiából és halálvágyból, energiátlanságból.

13 év szenvedés után (nem is tudom, hogy éltem túl ennyi évet!!) bukkantam rá a családfelállítás módszerére. Már az első alkalom után úgy éreztem, hogy újjászülettem!!! És nem túlzok. Hiszen megtaláltuk az okát, a gyökerét a lelki gyötrelmeimnek. Fantasztikus érzés volt eggyéválni az Élettel, és megnyílni annak az áramlatnak, amely célokat és életkedvet hozott nekem. És erőt a folytatáshoz, hiszen mindenképpen szerettem volna minden egyéb problémámat letenni – így több terápiára is elmentem.

Ma már nagyszerűen érzem magam!!! :) Igen, 13 év kín után tünetmentes vagyok, felszabadult, energikus, tudok nevetni és reggel, amikor felébredek, nem az az első gondolatom, hogy “miért ébredtem fel megint??”, hanem azt érzem, hogy van miért léteznem és hogy élvezni tudom minden pillanatát az életemnek, már pusztán azzal, hogy a jelenre koncentrálva figyelem, ahogyan levegőt veszek :)))

Kérlek ne add fel és próbáld ki valakinél ezt a módszert! Itt többet is olvashatsz róla:  http://web.me.com/suomira/Site/hellinger.html

Kívánom Neked, hogy megtaláld Önmagad :)

Üdv: Hófehér

 

#3077 Blair hozzászólása: 2010.10.26. 16:31

Sziasztok!

gyomorfekely:Nekem édesanyám a fénypont de tudom,hogy ő sem lesz mindíg velem.Ha ő elmegy már tényleg nem fog számítani senkinek,hogy mi is van velem.

bradag:Gondolatban már sokszor feladtam,próbálnék olyan embereket megismerni,akik hasonlókon,sőt,sajnos rosszabb dolgokon mennek keresztül mint én.Olvastam itt olyan sorsokat és életutakat….Mindenkit tiszta szívből becsülök akik mindezeket túlélték.Komolyan.

manna: Jó lenne beszélgetni veled ha még érdekel a dolog.

Inez:Édesanyám próbál segíteni de sajnos mindent ő sem oldhat meg.Sajnos az a baj,hogy lassan semmiről nem tudok senkivel beszélgetni a környezetemben.Csak a pasizás a téma,a divat,a szex,meg a gyerekek és a főzés.A munkatársaim csak morogni tudnak,mintha direkt tönkre akarnák tenni más emberek jókedvét,ami az én esetemben sikerül is,mert vannak napok amikor  tűrhetőbben érzem magam,de ezek az emberek a legtöbbször ilyenkor találnak meg.Akikről a történetemben írtam, a családom megmaradt része,és szinte minden nap attól rettegek,hogy elveszítem őket.Ha ez megtörténne akkor biztosan szétesnék,habár most sem számítok egésznek.Neked van valakid akibe kapaszkodhatsz?

egyedül:No comment.Szívemből szóltál….

bibi:24 évesen nekem esélyem sincs anyának lenni de még boldognak sem.Köszönöm a jókívánságot,remélem túljutsz ezen az időszakon.

Mindenkinek köszönöm,hogy írt nekem,ha esetleg érdeklek valakit szeretnék a közösségbe tartozni.

#3076 Ikszypszilon hozzászólása: 2010.10.26. 08:54

SOK SZERETETTEL GONDOLOK RÁTOK !

#3074 egyedul hozzászólása: 2010.10.22. 18:03

Szia  Blair!

Kicsit szarkasztikus leszek, de beszarás, szívemből szóltál! Hajlamos azt hinni az ember, hogy egyedül van a problémájával…és kellünk egymásnak, hogy visszarángassuk egymást a valóságba, hahó én is itt vagyok és vágyom rátok:D

Teljesen egyetértek Inezzel, nem látjuk a fától az erdőt. Süt rólunk, taszítjuk még azt is , aki közeledni akar. Igen, mindenki tartozni akar valahova, de olyan lehetetlennek tűnő “feladat”. Pedig csak 1-2 barát, a vágyunk…..miért olyan nehéz ez?

Inez
#3073 Inez hozzászólása: 2010.10.21. 12:56

Szia,

Az emberek többsége magával van elfoglalva, azt hiszem, ezért tünnek el, vagy nem jelentkeznek. Általában a boldog, nyitott emberekhez vonzódnak a többiek, talán mindenki vágyik sütkérezni egy kicsit a vidám napsugárban. Mi (talán mondtahot ezt) nem vagyunk nyitott és vonzó személyiségek, csak azok számára akik szeretnek a mélyére nézni a dolgoknak. Azonban vannak ilyenek is. Talán. Főleg ha hasonlóak. A társkeresés nehéz dolog, sokan inkább szexpartnert keresnek, vagy szórakoznak. A 3, 4 ember nem olyan rossz arány, nálam pl. már jobban állsz ;) És ebből a 3,4 emberből nem tud egyik sem segíteni?

#3072 manna hozzászólása: 2010.10.21. 12:33

Szia Blair!

 

Én is hasonló “jó” dolgokon mentem át mint te, és hasonlóan állok hozzá az élethez. Ha gondolod, én szívesen beszélgetek veled bármiről! Tudom milyen magányosnak lenni és szenvedni! Keress meg bátran!

#3071 bradag hozzászólása: 2010.10.21. 11:26

Drága Blair…

Kérlek ne tedd. A szívem szakadna meg, ha feladnád a harcot. És ha jól érzem, nem is akarod, mert itt vagy, regisztráltál, keresel, egy közösséghez akarsz csatlakozni… És jó helyen vagy! Sokan vagyunk itt hasonlóan, és egyszerűen NEM tehetjük meg, hogy feladjuk.

Ne vedd el magadtól a reményt, hogy lesz jobb. Mert igenis lesz jobb, hidd el!

#3070 gyomorfekely hozzászólása: 2010.10.21. 10:06

Blair, egy halvány remény mindig van, én skizofrén vagyok meg borderline, egyszer próbáltam megölni magam, anyámék kiakadtak. Örülj, hogy képes vagy a munkára, a pénz még jól jöhet, és nem hiszem, hogy szörnyeteg volnál, aki senkinek nem kell. Társat keresni valóban nehéz, tapasztalom magam is, de barátokat annyira nem, ha őszinte vagy, és kifelé is figyelsz. Muszály találni egy csöppnyi közösséget, ami befogad, én mozgássérültek klubjába járok, rajtuk kívül nekem sem lennének barátaim. Ha nem számítom őket, egyetlen kapaszkodóm a pszichiáterem, akit megkedveltem, és hetente írok neki, megyek Miskolcra főleg őmiatta. Nem kell sok barát, elég egy is, csak tartsa benned a lelket. Korombeli vagy, és mégis tudok hozzád szólni. A kulcsszó, figyelj kifelé. Nagyon fontos, hogy ne zárkózz be. Minden jókat. Edraan

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close