Stressz/szorongás téma legfrissebb történetei

Iratkozzon fel témafigyelésre! Értesüljön levélben, ha valaki új történetet ír ebben a témában.
E-mail feliratkozás

antidepresszánsok hosszú távú mellékhatásai

Téma címkék: addison-kór , hízás , mióma , hashimoto pajzsmirigygyulladás , Pánikbetegség , stressz/szorongás , Depresszió  

Kedves Sorstársak!

Már egyszer feltettem ezt a kérdést, de nem sokan jeleztetek vissza.

Kíváncsi lennék, hogy van-e köztetek olyan aki antidepresszánst szed évek óta és esetleg meghízott, hormonzavarai lettek, vagy nőgyógyászati jellegű problémái adódtak az utóbbi időben? Sajnos én ilyesmikkel küzdök és (2 sikertelen leszokás után) nem tudom kiűzni a fejemből a gondolatot, hogy ezek a betegségek összefüggnek a 10 éves gyógyszerszedéssel...

hasonló tünetek érdekelnek, mint: állandó fáradtság, száraz bőr, hírtelen hízás (10-20 kg), fakó bőr, fokozott szőrnövekedés, nőgyógyászati daganatok, izületi fájdalmak, csökkent koncentráció, eltolódott vér értékek: TSH - pajzsmirigy hormon...

Van valakinek hasonló tapasztalata vagy hozzáfűznivalója?

Állandó kimerültség

Téma címkék: stressz/szorongás , Depresszió , Pánikbetegség , fejfájás  

Sziasztok!

Az én történetem elég szomorú. Már kamaszkoromban éreztem, hogy olyan furcsa vagyok. Mindig fáradt voltam, képes voltam 12 órát átaludni hétvégén. Órákon mindig elaludtam. Gyakran elszédültem, ha felálltam. Túl jó alvó is voltam. Egyetem eléggé elkényelmesített, gyakran 14 óra alvás, de így legalább bírtam, működött a memóriám. Volt barátnőm, barátaim, minden ok, bulik, stb. Munkám első 2 évében minden ok volt, nem kellett sokat dolgozni, gondolkozni, csak vezetni, meg bütykölni, nagyon jól ment, bár mindig fáradt voltam, de a memóriám bírta azt a kevés infót, ami be kellett fogadni. Hétvégén aludtam 10 órát, majd délután még 2-3-at. Pedig hétköznap is megvolt a 7-8 óra. Sok kávé életben tartott.

2 állapotom volt: vagy álmos (9 óra alvás után). Vagy kevés alvásnál (7) nem éreztem az álmosságot helyette kimerültség nyakfájás, gyakran fejfájás. 1 hónap alatt 2x volt kb. jó napom, amikor pihent voltam és jókedvű. Pedig egy olyan helyen dolgozam, ahol mindenki jókedvű volt. A munka túl könnyű volt, nem kellett gondolkodni, nagyon szerettem csinálni, meg is jött az önbizalmam. Felmondtam egy másik ajánlatért más jellegű irodai munkáért (ez is gondolkodás hiánya), de hamar kiderült, hogy nem bírom az ilyet, stressz, 10 óra munka, kész voltam. No alvás a stressztől, remegés, izzadás. Fel kellett mondanom, mert tudtam, hogy nem bírom. Most egy 3. helyen vagyok, de pánikolok. Félek, hogy nem bírom, gyakran hajnali 2-ig kell dolgozni, nem értem a dolgokat, lassú a felfogásom, állandóan kimerült vagyok. Depressziós lettem a hülye döntésem miatt. Csak altatóval tudok aludni kb 7 órát, de kevés, ilyenkor 4-kor már hulla kimerült vagyok, alig látok, szédülök, olyan ködben van minden. Feleségem se bírja a depresszót, magamba fodultam, nem akarok sehova menni (korábban is nehezen lehett rávenni, de most...) Este Xanax+ stilnox segít csak elaludni, különben verne a szívem+ a víz.

Az akaratomat nagyon gyengének érzem ahhoz, hogy 10 órát dolgozzak. Felmondani nem tudok, meg úgyse találnék olyat, ahol nem kell ennyit, de félek, hogy nem bírom, nem felelek meg.

Érdekes anyukámnál tök hasonló a helyzet. Mindig aludt délután, 5 órát dolgozott azt is alig bírta.

Valahogy fáradt vagyok az élethez.

Most nem igazán tudok orvoshoz forulni, nincs időm a munka miatt.

Miért van az, hogy mindig fáradtnak érzem magam 15 éve. Nyom az agyam, köd van a szemem előtt. Gyakran szúr a szemem mögött, főleg jobb oldalt, és általában a jobb agyféltekém fáj. De kb.10 éve így van. Mit tehetek ez ellen. És ha hétvégén végre kialszom magam, és alszom kb. 9-10 órát, akkor pihent vagyok, de 90%-ban fáj a fejem, ami estére felerősödik.

 

2011.12.15 19:02 | Bajos05 Hozzászólásai

Nem látom a kiutat.Depressziós vagyok.Megakarok halni

Téma címkék: stressz/szorongás , Depresszió  

Egy ideje másra sem vágyom csak hogy teljes sötétségben üljek naphosszakat a szobámban egyedül.Csak fekszem és gondolkodom hol rontottam el,engem nem lehet szeretni? ha mégis elmegyek valahová ugy érzem mindenki utál pedig azok az emberek alig ismernek,most kezdtem az egyetemet de ha be is megyek 2 órára haza is jövök mert ugy érzem képtelen vagyok beilleszkedni,félek megszólalni,ha mégis megkell vagy ki kell állni 30 ember elé,a pulzusom óriási lesz,,alig kapok levegőt és zsibbadnak a karjaim.Ezelőtt 4 hónappal a barátom megcsalt, akivel akkor 8 honapja voltunk egyutt de kibékültem vele mert nagyon szerettem,persze bizalom az már nem volt és ujra kezdett furcsán viselkedni és tudtam valami baj van de nem mondott semmit és be pánikoltam minden időmet vele akartam tölteni csak hogy nehogy egy másik lánnyal találkozzon,siró rohamok nem értettem mi történik mindig csak kérdeztem miért viselkedik igy velem,csunyán beszélt és megalázva éreztem magam.2 hete már nem birtam azt mondtam ebbe belebetegedtem és h jó lenne ha nem beszélnénk.Azt mondta gyógyuljak meg,törödjek csak magammal és hivni fog aggódik értem.Azóta sem hivott a szakitásunkra  4 nappal már egy másik lánnyal volt 1 klubban.Képtelen vagyok most mindenre,elbujtam a világ elől.Az egyetemet abba akarom hagyni de ugy érzem dolgozni se lennék  képes,előtte élettel és tervekkel teli lány voltam de most nem tudok felállni és van hogy öngyilkosságra gondolok hogy csak az lenne a megoldás..

2011.12.15 12:43 | baba20

Mitöl lehet?

Téma címkék: stressz/szorongás  

Körülbelül egy hónappal ezelött vettem észre, hogy a lábujjam belilult, gondoltam a hideg miatt, és majd elmulik, de nem igy tortént, lassan már szinte mindegyiken észrevehető ez.

Vajon valami betegség van a háttérben? Vagy csak rossz a vérkeringésem?

egyszer volt seholsem

Téma címkék: magány , stressz/szorongás  

Minden lélekromboló. egyszer egy ismerős azt mondta, recept vagyok arra, hogyan ne lehessen élni. voltak olyan "beállítódások" amikhez ragaszkodtam - még akkor -, azok rosszak, de nekem jók;... mostanra mintha semmim sem maradt volna, amibe beleállhatnék, akár rossz akár jó. Nincs semmim, egy csupasz koldusként lélegzem. Remélem hogy lélegzem, akarom hinni hogy mint evolúciós tárgygép élek, és nem valami fura zürzavaros bábjáték az egész. Ekkor meg mindig megkérdezi minek írok ? Ha bizonytalan az ami törvényszerű, ha nem tudod alátámasztani semmivel a Semmit, akkor minek írsz ? egyáltalán. De. ez az egyetlen kis kocka amiben látszólag tényleg ott vagy. tudatni kell legalább magaddal, hogy látható vagy. és ha ez az egész életlétezésvilágrohadás nem képzeletszülte adás akkor mégjó hogy mások is. megölhetném magam. játszhatnék kicsit vele, hátha kiderítem az igazságot. mozgok a megkérdőjelezhetőben. Van értelme ? nem tudom. de mozogni kell. muszáj minden egyes nap úgy tenni, mintha tudnád, hogy ez a valóság, és nem képzelet, sem pedig bábjáték.

pedig tudom - szólt az ész - hogy magunknak teremtjük az illúziókat. izolálódással, folyamatos írással csak a Kép miatt, ami rovására megy az élőbeszédnek, nemalvással, cselekedetnélküliséggel, falakkal.

ezeken túl lenne az "élet" ? ha belelépek eldőlnek a kérdőjelek?

újabb ember aki eldobott. sok kilométer választott el tőle, akkor minek sírni ? de, kell sírni. kell fájni, mert túl sokat adott, és sajnos AZ is túl sokat adott neki. így fogom hívni. még nem tudom mi AZ, de jólhangzik. egy szörnyeteg.

az ember aki eldobott, azt mondta maga miatt és miattam. mindkettőnk érdekében. ő felnőni akar, ezért cseszett ki velünk, bánt, és amiért bántottam nem kellek többé. mert ahogy ő gondolja: mellettem nem lehet felnőni. a másik a miattam. így jobbnak látja, életképtelenségben tengődöm, függök vegyem észre. nem veszem észre. soha nem akartam neki rosszat. az egyetlen amit tudok az ez.

2011.11.12 02:16 | egyszervolt

Szociális fóbia

Téma címkék: stressz/szorongás  

Sziasztok!

Most vagyok 31 éves és az elmúlt 2 hónapban jöttem rá arra,h szociális fóbiám van.(Váratlan trauma ért) Azt hozzá kell tennem,h ez már 15 éve megvan,de valahogy sikerült túl vészelnem ezt a jó pár évet,nemtom hogy.De most süllyedek. A tapasztalataim:

visszahúzodó vagyok,nem merek emberek közé járni ,szégyenlős vok,nem nézek a másik szemébe,dadogok idegeséggemben ,ha valakivel mégis valahogy leállok dumálni akár férfi,akár nő,akkor 2 perc után már nemtudok témát feldobni,mert azon rágodok,h mit is mondjak Neki(ha nő)h vonzalmat vagy szimpátiát kelltsek benne stb. Egyszerűen nem jár az agyam,nem látok a gondolatok mögé vagy nemtudok tovább gondolni szituációkat és ez már évek óta igy van és én mindig ezen rágodók. stb.

Segítséget szeretnék kérni,gyógyszeresben is gondolkodok,mert már depressziós is lettem ez mellé és az öngyilkosság is megfordult már a fejemben.Azt még hozzá kell tennem,h az elmúlt 15 évben a humor is eltünt az életemből,nemtudok megnevettetni senkit. Igy ismerkedni, csajozni se tudok. stb.

Most mindent nem akarok leirni,azt majd prívátban,ha valakit érdekel.

Tömören ennyi.

Ki tud segíteni?

2011.10.14 12:54 | feledekeny Hozzászólásai
< 1 2 3 4 5 Következő
Minden történet

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Legfrissebb hozzászólások

Hívja meg ismerősét a várószobába!