Kedves Olvasóm!

Először is szeretném megköszönni, hogy elolvassa a történetemet,

Kórház, fény hangok...műtét 10 évesen fejlődési rendellenesség mindkét mellben négy mellem lett volna. egy ideig olyan voltam mint a többi gyermek, aztán újra jött a betegség újabb műtéttel együtt most a vesémbe nőtt egy ciszta ami nagyra nőve veszélyeztette a vese működését. Vakbélgyulladás- műtét, petefészekgyulladás- műtét, kéztörés- műtét, majd hosszú szünet következett.

Kórház, fény hangok, most is ott, de a gyermek pszichiátrián, annyi beteg gyermek közt én csak egy voltam akinek baja volt  sokat beszélgettem a doktornőmmel, de féltem elmondani a frankót az őszintét. Mert az mi lett volna?Hogy apám alkoholos állapotában erőszakoskodott velem, hogy nem tudtam megoldani az otthoni helyzetet, hogy egy kis wc nélküli kicsiny lakásban éltünk , hogy apám minden nap mikor suliba mentem inzultált, hogy senki sem tudott megvédeni és én beteg lettem. Emlékszem apám egy mackót hozott a 15 éves lányának, mondhatom baromira örültem neki.

Kórház , fény hangok nem tudni kívülről jönnek vagy belülről, most nem műtétre várunk hanem arra, hogy hasson a gyógyszer átfutási idő két hét akkorra jön meg a hatása. ez nem sikerült, jön a másik amíg még lesz másik. De meddig még?Itt vagyok fiatalon és már csomó betegséggel rendelkezem: asztma- tüdő asztmám van ami miatt nem bírom a lépcsőzést és alkalmanként befulladok, reflux-túl sok savam van és ez gyulladásban tartja a gyomor felső részét és a nyelőcsövet, mindezt azért, mert a gyomor szájam nem zár rendesen,irritábilis bél szindróma- ami miatt hol székrekedésem van hol pedig hasmenésem mindez spékelve  egy kis vérrel,laktóz érzékenység- nem ehetek tejet és tejfölt és még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam,paranoid skizofrénia-néha úgy érzem figyelnek, hogy a tévén keresztül nekem szólnak,depresszió-hol fent hol lent mint a hullámvasúton nem piskóta ez sem néha nagyon padlóra tudok feküdni, van viszont mikor az egséz világot átölelném!

Mégis biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, mert velem van a férjem, az anyósom, a szüleim, a barátaim akik nem hagytak el és ne feledkezzünk meg Istenről se, mert Ő vezet és megtart ebben  a nehézségben is és a hétköznapi létemet Ő tratja a hatalmas kezében