Szívbetegség téma legfrissebb történetei

Iratkozzon fel témafigyelésre! Értesüljön levélben, ha valaki új történetet ír ebben a témában.
E-mail feliratkozás

Pánikbetegség

Téma címkék: Pánikbetegség , szívbetegség , stressz/szorongás  

1 éve vagyok pánikbeteg...nem mondhatni depressziónak itthon semmi problémám vidám vagyok jó kedvű csak amint kocsiba kell szállni vagy buszra és el kell menni valahova jönnek a gondok és a szorongás...most írt fel nekem pszichológus Stimuloton-t hátha az segít de nagyon nem merem elkezdeni elég félelmetes a betegtájékoztatója...mellesleg én a szivemre szedek Huma-Pronolt...és a pánikrohamok is akkor kezdődtek mikor azt kezdtem szedni lehet összefüggésben ez a kettő????? Mert akkor esetleg csak szívgyógyszert kéne váltanom? Előre is köszönöm a válaszokat, véleményeket :)

2012.08.15 22:20 | Alexandra Hozzászólásai

Fényből a sötétbe

Téma címkék: fejfájás , szívbetegség , Depresszió , Magas vérnyomás , Reflux , stressz/szorongás  

Sziasztok!

16 éves lány vagyok.

Kb fél éve közepes szintű depressziót állapítttak meg nálam. persze eleinte minden féle orvosokhoz járunk mindenféle vizsgálatokat végeztek rajtam nem-e lehetséges h az agyamban van baj mert egyébként teljesen normális életvidám mindig jókedvű őrült lány vagyok/voltam. és nem értette senki köztük én sem hogy hogy történt iylen hirtelen ilyes hatalmas változás. elkezdtem  rontani folyamatosan rosszkedvű voltam . folymatosan ha haza értem a suliból egyből bezártam magamr az ajtót és csak sírtam. tanulni nem volt energiám ., akárhogy próbáltam koncentrálni nem ment. és nagyon rossz volt így suliba járni. suliból haza felé többször volt olyan hogy kimentem a kocsi elé és direkt mert abban reménykedtem hogy hátha elüt az autó,de nem volt szerencsém. aztán elvitt édesanyám orvoshoz ( pszihiáterhez). ott kaptam gyógyszert ami nem segített ( Stimuloton) ezt 2 hónapig szedtem nem változott a helyzet semmit. elkezdtem egyre többet hiáynozni ost ott mert féltem hogy ha elmegyek suliba mire haza indulok megint rám tör ez az érzés és akkor kimegyek sikerrel a kocsi elé és meghalok...

Aztán kaptam másik gyógyszert ... és ez sem segített:/ most a 3 fajta gyógyszernél tartok ( Fevain)

Hamarsan újra mennem kell a dokihoz és érzem hoyg újabb gyógyszer váltás fog történni, amit nagyon n em szeretnék mert attól félek hogy rá fogok szokni és majd életem végéig gyógyszeren fogok élni és ezt nagyon nem szeretnéém...://

 

Aki hasonló helyzetben van,vagy csak beszélni szeretne az érzéseiről az írjon nekem nyugodtan :) nekem is jól esne ha valakivel olyannal is tudnék beszélni aki átérzi :/

email: my_secrets@citromail.hu vagy ha gondolod majd megadom a telo számom emailon

sziasztok

Cukorbetegségem Története!

Téma címkék: szívbetegség , diéta , Magas vérnyomás , Reflux , hízás , Cukorbetegség  

Kedves Cukorbeteg társaim.

Egy történetet szeretnék elmondani,amiből talán mindenki rá fog ismerni önön magára.

Az én történetem 2001 január 12.-én kezdődik,amikor is  óriási fájdalmak közepette be kerültem  a Kecskeméti Honvéd Kórház bel osztályára.

Rövid vizsgálat után közölték velem,hogy hasnyál mirigy gyulladásom van.

A súlyosságára tekintettel,a feleségemmel közölte az orvos,hogy haza lehet menni,és kezdjen intézni a temetéssel kapcsolatos dolgokat,mivel nincs még tiz százalék remény sem hogy megérem a holnapot.

A 30.-éves katonai szolgálatomnak köszönhetően a szervezetem vasból van,és én ezzel tisztában voltam akkor is,és reménykedtem,hogy reggel csak fel fogok ébredni,mivel még az a fanatikus élni akarás is előtört belőlem,magyarul én ott akkor élni akartam.

Én győztem,legyőztem a halált.

11.-napi küzdelem után,már az orvosok is mondták,hogy az esélyem sokkal biztatóbb mint azt ők a gyakorlatukban tapasztalták.

Azon a kórházi ágyon  nagyon fontos döntés született.

Egy új életet fogalmaztam meg amit meg kell csináljak,szakítva az akkori életmóddal,azzal hogy most már több időt kell hogy fordítsak magamra ,az egészségemre a családra.

Közölték velem,hogy szinte egyenes velejárója egy hasnyálmirigy gyulladásnak a cukorbetegség kialakulása.

Őszinte leszek,ez akkor ott nem érdekelt,nem vettem komolyan,csak mikor két év elteltével,az egyik kontroll vizsgálatkor közölte az orvos,hogy a mai naptól nyilvántartásba vesz mint  2.-tipusú cukorbeteg,mivel az alkalmazott diéta nincs rám hatással,persze semmiféle diétát nem tartottam be.  Nagyon elkeseredtem,és fel tettem a kérdést: Most mi lesz?

Írtak nekem fel gyógyszer ,amit katonásan szedtem,az előírt diétát betartottam,és úgy tűnt,hogy minden rendben van.  Az orvosom több alkalommal mondta hogy ezzel együtt kell tudni élni!

Csakhogy erre nekem nem volt kiképzésem,nem tudtam felfogni,hogy hogyan érti azt,hogy együtt élni ezzel a betegséggel.

Később rájöttem!!

Arra jöttem rá,hogy ezen a pályán csak én akarok meggyógyulni,és senkitől nem várhatok segítséget,legfőképpen az orvosomtól nem. Az ő érdeke teljesen eltérő az enyémtől.

Misem bizonyítja jobban,hogy 2005.-őszén,nem bírtam a vércukor szintemet féken tartani,ezért el mentem a cukorgondozóba,hogy tegyenek valamit. Tettek is! Felemelték az gyógyszer adagomat,aminek csak az orvos örült.  közölte,hogy 3.-hónap múlva menjek vissza kontroll vizsgálatra.   Hát a három hónap alatt a verseny súlyomból 68.-kg  elvesztettem 10.-kg.  Mondtam magamnak,na akkor itt a vég,vagy megint egy túlélési gyakorlat?  Az lett.

A Budapesti Szent Imre kórházba kerültem,ahol meg mentették az életemet,és egyben rá állítottak inzulinra,amit a mai napig is adagolok magamba.

Napi 4.-szer szúrom magam.

Teljesen meg változott az életem,meg változtattam az érdeklődésem magammal kapcsolatban, soha nem érdekelt  eddig,hogy talán tudok változtatni is a helyzetemen,vagy egyáltalán van e Megoldás?

Évek teltek el azóta, mindenre amit ajánlottak kipróbáltam,megittam ezer liter teát,több száz fajta kapszulát, mindent kipróbáltam,és nem segített.

A internettől oczkodtam,valahogy nem  keltett érdeklődést bennem az Internet,mikor is be köttettem és el kezdtem böngészni a világhálón.  Kérdeztem magamtól,vajon vannak e a világba valahol olyan emberek, orvosok természetgyógyászok kutatók,akik éppen azon munkálkodnak,hogy az én cukorbetegségemből kigyógyítanak.  Itt meg kell jegyeznem,hogy nekem abból lett elegem,hogy mindenki a vércukor szintemet akarta stabilizálni,és egy sem volt aki azt mondta volna hogy állj,itt a megoldás,hogy nem stabilizálom hanem hozzásegítelek ahhoz,hogy betartva a szabályokat,meg is szüntetheted a cukorbetegséged!!

5.-év telt el azóta,hogy inzulint adagolok,és 5.-év telt el,hogy jártasságot szereztem az Internet világában.

Magam is foglalkozom olyan internetes üzlettel,ahol található olyan készítmény,ami pozitív hatással van a vércukor szintemre,de ez nekem kevés volt.

2011.-szeptemberében egy internet marketing megismerése kapcsán,kapcsolatba kerültem egy  Amerikai üzletasszonnyal,aki egy betűt nem beszélt Magyarul,én meg persze Perfekt nem beeszélek Angolul.

Egy fordítónak köszönhető,hogy megértettük egymást abba,hogy ide kell egy Angolul beszélő tolmács,aki közvetít közöttünk.  A Skypen keresztül kapcsolatba  kerültem a hölgy ajánlására,egy akkor Angliában élő Magyar úriemberrel.  Beszélgetésünk közepette,szóba került,hogy ki mivel foglalkozik az Internet adta lehetőségek közül.  annyira bizalmas kapcsolat alakult ki perceken belül,hogy én  elmondtam neki mi az én legnagyobb problémám,és eddig minden eredménytelennek bizonyult bármit is alkalmaztam. Ekkor ő közölte velem,hogy neki voltak  más irányú problémái,de heteken belül megszűntek,és hogy a környezetébe vannak cukorbeteg ismerősei barátai,akik nagyon hatékonyan alkalmazzák az ő tapasztalatait.

Nagyon kíváncsivá tett,és rákérdeztem,hogy mi is ez ,ami esélyt ad arra,hogy a gyógyulás felé forduljon a szervezetem. Ajánlott egy  könyvet,amit ő írt,kért hogy olvassam el. Meg tettem,és kértem,hogy amennyiben lehetséges,szeretném kipróbálni az információk birtokában azt a valamit.  Kértem,tegye lehetővé a hozzáférést.  Egy hónap után végre alkalmazhattam a módszert,aminek a következménye az lett,hogy az inzulinadagokat csökkentenem kellett . Amit most mérek:  reggel 4,6!!!   Szuper ugye?   Napközben 5-7.-között. A szövődmények már nem alakulhatnak ki olyan gyorsan. Ez csodálatos érzéssel töltött el,és reményt adott nekem arra,hogy meg van a megoldás,minden hókusz pókusz nélkül.

Ennek az információnak a birtokában más lett az életem,nagyobb a remény mint valaha volt,hogy meg gyógyulhatok.

Aki a levél elolvasása után úgy gondolja,hogy  szüksége lenne erre az információra

az keressen meg kizárólag Skypen:   ferenc553  ! Azért nem e-mailbe,mert az a tapasztalatom,hogy kérnek információt,utána  elveszítjük egymást.

Kívánok mindenkinek mihamarabbi gyógyulást ebből az alattomos betegségből,mert minden lehetséges.

Remélem mindenki tisztában van azzal,hogy a cukorbetegség nem játék,nem érdemes

Felületesen  foglalkozni a problémával.

A szeretet erejével az aszthma ellen

Téma címkék: szívbetegség , Depresszió , Asztma , copd (krónikus obstruktív tüdőbetegség) , gerincsérv  

Gyermekkoromban sokat betegeskedtem,aszthmával kezeltek,gyakran voltam kórházban,szanatóriumban.Testnevelésből részlegesen felmentettek,keveset mozoghattam mindig vágytam a többi gyermek közé,de nem nagyon engedtek mozogni.

Felnőtt lettem,32 éves koromban elhatalmasodott rajtam a betegség,többször voltam status asthmaticusban ami már elég súlyos állapot.A szívem is sokat rendetlenkedett anginás panaszaim is voltak.Koszorúérfestéssel megállapították ,hogy az egyik ér  fejletlen hypoplasiás.emiatt fokozott görcskézség áll fenn.Sportolnom kellene,hogy táguljanak az ereim,de mivel fulladok ez lehetetlen,és amit gyermekkoromban elmulasztattak velem az a mozgás már nem pótolható.1996.-ban leszázalékoltak,ettől lelkileg is kikészültem,depressziós lettem kb.16 féle gyógyszert szedtem.

A gyógyszerektől figyelmetlenné váltam baleset ért,meg kellet műteni a gerincemet,komoly fájdalmaim voltak még műtét után is hiába volt minden fájdalomcsillapító,alig tudtam mozogni.

Aztán egyszer idegsebészeti kontrollvizsgálatkor az orvosom azt mondta,hogy az MR felvételen nincs olyan elváltozás ami miatt nekem ilyen nagy fájdalmaim lehetnének.Tudom-e hogy az emberi elme mi mindenre képes?Mesélt 1-2 dolgot majd azt mondta erélyesen,hogy szedjem össze magam!Fiatal vagyok még ahoz,hogy feladjam..Ez már 2006.-ban történt.először megsértődtem bántott,hogy az orvos így viselkedett velem,de most már rájöttem,hogy ez volt a mélypont amiből nem tudtam volna kizökkenni ha a Dr úr nem figyelmezet.Áldom is érte életem végig, Ő nagyon jó orvos ,nem csak a beteg testével foglalkozik,hanem a lelkével is,ami nagyon ritka manapság!Elhatároztam,hogy meggyógyulok.

Munkát kerestem,hogy emberek közt lehessek,egy irodában dolgoztam és egyik kolléganőm azt mondta olyan vagyok a gyógyszerektől mintha részeg lennék,pedig soha nem is ittam.Hamar összebarátkoztunk,elmondta,hogy Reiki klubba jár és menjek el vele  abba a társaságba.

Először nem akartam,nem hittem benne sőt hülyeségnek tartottam,de mégis hagytam,hogy rábeszéljen.

A klubban olyan szeretettel fogadtak,amilyenben azelőtt nem volt részem,mindha már régóta ismertük volna egymást,hihetetlen volt.Utána hetente jártam a csoportba,elvégeztem az I. majd II.fokozatot -ez egy személyiségfejlesztő természetes gyógymód-fokozatosan javult az állapotom,és a gyógyszerszedést is  lecsökkenthettem a minimális mennyiségre.A következő már a mester fokozat,azt mondta a tanárom,hogy én már így is mester lehetnék mert meggyógyítottam önmagamat a feltétel nélküli szeretet erejével.

Jelenleg már rehabilitációs munkakörben dolgozom (13évig voltam rokkant nyugdíjas).Naponta kezelem magam a REIKI-vel és minden reggel legalább 1 órát tornázom (jóga,légzőgyakorlatok,stb,)és utána megyek dolgozni és munka után folytatom itthon a teendőimet..

Mindenkinek ajánlom szeretettel.

A boldogság útja

"Szívedet tartsd távol a gyűlölettől a lelkedet az aggodalomtól.Élj egyszerűen,keveset várj és sokat adj.Töltsd ki életed szeretettel.Sugározz napfényt magad körül.Felejtsd el önmagadat és gondolj másokra.Tégy olyasmit,amit magadnak kívánnál.

Csak egy hétig élj így és meg leszel lepve."

/Norman Vincent Perle:

A pozitív gondolkodás hatalma/

 

 

 

 

2011.08.06 19:14 | kondormelitta

Ha elolvastad már csak félig is akkor te már megygyógyultál.

Téma címkék: szívbetegség , szívroham/szívinfarktus , Skizofrénia , stressz/szorongás , Pánikbetegség  

Ugy gondoljátok nehéz és hosszadalmas folyamat legyőzni a pánikot vagy bármely ilyen gondot.Pedig,lehet hülyén hangzik de pár másodperc az egész vagy megváltozik valami vagy úgy maradsz örökre.Nekem akkor változott meg ez amikor elkelett intéznem a papírjaimat ami 3 napig tartott.Mindíg szorongtam ha hivatalos helyre kellett mennem.E z igy van még mindig van elötte egy idegeskedés de amikor ott ültem hirtelen elmult a szorongásom nem vert ugy  aszívem nem éreztem azt hogy elfogok ájulni.Elötte jöttek olyan gondolatok hogy mitől féljek?ennek nincs értelme még ha lenne értelme félnem a semmitől akkor megérteném de semmi hasznom belölle csak hátráltat.Pozitívan kezdtem gondolkozni nem elhagyni magam nem szabad hogy le nyeld a kritikát,fel kell szabadulni.Pár nap talán 3 olyan nap telt el amit csak arra szenteltem hogy mindenben a jót látjam,mindenben megfogjama lényeget és annyi.Ha ért vaalmi sérelem is akkor azon nevtek vagy oylan mondok vissza hogy az még megalázóbb.Nem vagyok kárörvendő de az önbizalmamat növeli az ha valakit a padlón látok.Sokszor  a harag miatt kerülünk erre a pályára.De én már szarom le az egészet hiszen meggyógyultam és még ami fontos hogy meggyógyultam igen!!!!Nem pedig kifogásokat keresek ha nem megy valami meg nem csak akkor tervezgetek ha lefekszem na majd holnaptol nem!!!!!!!!Majd most azonnal...Meg is untam ezt  abetegséget vagy mi volt ez ezek után azt mondom ez egy felnött hiszti és akinek gyenge az akarat ereje akkor gyenge az életképessége is csak elvan valahogy nem tesz semmitse.Minden egyes iylen betegségel küzdő embernek kéne egy oylan nagy változás ami be indíthatná a változást.Egy trauma,egy nagy örömmel örömöt nyújtó esemény ami alapul szolgálhat a "kitöréshez"Vagy most megnézed az a kibaszott órát és ugy gondolsz arra hogy na ennek a következő fél percben vége lessz mint még soha sem.Meg ne csak gondolj rá hanem úgy is legyen érezzed.Meg ez után az egyperc után soha ne mond hogy pánik beteg vagyok csak azt hogy voltam vagy azt hogy hát igen de már csak egy nagyon picikét.Ahogy hozzá állsz az ugyis lessz.Lesznek hullám völgyek mint mindenkinek még a "normális" embereknek is van ilyen és valaki mégsem pánikol talán mert nem érdekli vagy nem is tud arrol hogy van ilyen ha meg tud leszarja!!!Mert van anyi vér a pucájába hogy nem adja oda magát a kibaszott tüneteknek nem zárkózik be mint a tolószékes ha már unja és nem mindig azon agyal hogy mikor jön majd rám jaj istenkém végem lessz ÉS VÉGED LETT??NEEEMMM!!!!!4Ez csak ez hatalmas hiszti és lehet hogy fáj az igazság de ez így van-hiszti.Mert akkor már kitudja menyiszer meg kelett volna halnod meg menyiszer kelett volna elájulnod meg menyiszer égtél volna már be ezek érzed de mégse következik be amikor meg igen az azárt mert anyira azt hiszi az a valaki és akkor vége lessz akkor elájúl te nem hal meg..Nekem ma negyedik napja lesz az hogy meggyógyultam és kifogástalanul.Mindíg emberek közt vagyok ami nekem eddig nehezen ment a tünetek miatt hiszen én erős szociális fóbiában szenvedtem az miatt hiztisztem ami miatt már elő jött a pánik is de vége!Nem foglalkozni vele hogy na most jaj megint jönni fog a szorongásom mi lesz ha látják.Nem kell vele foglalkozni ha ezen rágod magad egy nap alatt csupán egy percig is akkor nem gyógyulsz meg.Megváltoztatod a gondolkodásod ha rád is jönne valami roham féle akkor biztos érezni fogod hsizene z mély sebet tesz beléd a sok év alatt szoval ha roham jön akkor szard le ne gondolj rá hogy na jön aroham és ha észre vesznek hogy tereljem el a figyelmét mindenkinek hogy ne keljen elmondanom mi ez a probléma avyg elkéne mondanom de hogyan.Annyira szertné a "normális"emberek tudtáre adni azt amiben szenved az iylen beteg hogy megértsék már a roham elött is.Ez pedig nagyon nagy baj ez egy helytelen gondolkodás másoknak akar megfeleli még akkor is ha semmi értelmes ez már szánalmas.Nem szabad senkinek elmodnani mert azzal csak visszaélhetnek vagy az lesz benned na ő neki jobb mint nekem és ezt már ő is tudja igy még gyengébb leszel.És ez ugyis szokott lenni hogyha tudja valaki azt hogy te pánik beteg vagy voltál a legalul is és egyszer csak meggyógyulnál akkor már nem nézne ugy rád de senkisem mint egy normálisra mindig egy betegszerepét fogod neki vagy nekik betölteniHa meggyógyulnál és sikereket érnél el mert addig nem tdutál a barátok köreiben lehetnek oylanjaid akik hirtelen irigykedve viszonyulnának hozzád (eddig beteg voltál akkor maradj már az)És az is igaz hogy ember nem bolondul meg magátol hanem mások miatt megy tönkre.Az emberek szeretik ha nálluk gynegébb emberekkel kell lenni vagy összefutni.Ha megakarsz gyógyúlni nem szabd senkiben biznod csak magadban senkinek nem szabad segítened csak magadon és a családon ha a barátok nem segítettek ugy érzed semmit akkor ne fordulj barátilag hozzájuk hanyagold öket vagy ha együtt vagytok nézz a szemébe de lenézzően lássa hogy nem az vagy akinek szeret gondolni egy "béna"vigyázatok mert ez sajnos így van ha már meggyógyulsz nehéz lessz újra vissza illeszkedni hiszen teéged már pánikbetegnek álitottak be vagy szociális fóbiásnak amikel nincsenek tisztában de mindig igy fognak rád gondolni (nem feltétlenül)Csak azt kell ki irtanod hogy minek hisznek téged aztán már meggyógyultál.Örökre elfelejted a szorongás megmagyarázását mert az még jobban ide sülyesztett elhiheted nekem.Én mi elött nem találtam rá a szociális fóbia megmagyarázására addig még elvoltam de amikor olvastam hogy ezért nem jár  abeteg emberek közé na aztán nemsoká már emberek közé nem mentem és féltem az emberektől.Pozitív gondolkodás.A betegség ki iktatása.Töröld ki a fejedböl hogy kivagy.Törekedj arra amit szeretnél a betegség meg csak egy löket legyen hogy na látjátok én innen jöttem idáig nekem van mit le aratni és megérdelmem.Ne foglakozz a rohammal!! Nem vicceltem ha pedig vaalki ezt az írást seminek nézi őt is leszarom ja és csak az kap változást aki radikálisan változtat.Ha elolvastad már csak félig is akkor te már megygyógyultál.

Kegyetlen a szociális fóbia

Téma címkék: szívbetegség , szívroham/szívinfarktus , Skizofrénia , stressz/szorongás , Pánikbetegség  

Ez már mindennek a teteje. Nem lehet elviselni. Már nem tudok úgy emberek közt létezni hogy ne jöjjön elő a nagyon erőteljes szorongásom. Már minden egyesszociális helyzettől menekülök. Nem akartam soha e problémával orvoshoz fordulni, de úgy érzem itt az ideje ennek. Mostmár valakinek segítenie kell valami úton modon,mert ha ez nem változik tönkre megyek elég fiatalon és a végső megoldás már csakaz öngyilkosság lessz.

Ez a nagy mértékü szorongás nagyon rossz sokszor van síró görcsöm amiatt, mert nem tudom úgy élni az életem mint a kortársaim. Elveszettnek érzem magam ebben a nagy világban. Nincsen semmi megoldás, magamra maradtam. Már reményt vesztve csaknem a drogokhoz nyultam, de inkább nem teszem az nem oldana meg semmitsem. Valaki segítsen rajtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A tüneteim: - mikor mások előtt kell ennem, innom a konyhában sütnöm, föznöm vagy csak valamitvalaki más elött kell megcsinálnom, tennem, akkor eluralkodik rajtam a szorongás.A mozgásom rendezetlen lessz,rám jön az ájulás majdnem elájulok. Nagyon feszült leszek és attól tartok a leginkább, hogy amikor a feszültség miatt elkezdek majd remegni más mit fog rólam gondolni. Biztos be égek elötte, ki nevet, gyengének tart,le néz vagy megsajnál, vagy szánalombol nem akarja a tudatomra jutattni hogylátta hogy remeg a fejem. Ez nagyon kellemetlen. Sokszor a fejemhez kell, hogynyúljak figyelem elterelés képp, hogy meggátoljam ezt a remegést.

Ez csak akkor jön elő nálam ha valaki a közelemben van, de akkor olyannyira, hogy nem tudok mit csinálni, leblokolok néha még bekancsít a szemem ez hihetetlenülrossz. Mikor egyedül vagyok sokkal kellemesebb olyankor, mert nem vagyok feszült.Az alkohol is enyhíti a szorongásom, de nem akarok itallal élni annyi eszem szerencsére van.

Ahol elő jönnek a rohamaim:Régebben olyan könnyü volt mennem valahová, élveztem az életet tiszta über koser volt minden. Nem lettem feszült csak nagyon stresszes helyzetekben. Ma már mindeznek teljesen a fordítottja történik velem..

Bolt, étterem, kocsma, disco, állomás, parkok. Ha valakihez el kell mennem.Szinte már akkor is kapok egy előre levetített képet, hogy mi lessz ha kimegyek az utcára. Tele vagyok negatív gondolatokal. A remegésem miatt leginkább, mert ha valaki ezt látja akkor kinevet meg szerencsétlennek tart egy félős embernek.

De hogy is lehetne ez másképp ha a fejremegésem miatt és az miatt mert a testem nagyon szar ki nevetnek és kellemetlen megjegyzéseket tesznek mások. Így hiába is próbálkoznék azzal hogy pozitívan áljak mindenhez, hogy eltudjak viselni valamit így nem megy. Már nagyon sokszor rá kerestem az ilyen problémákra és arra jutottam véglegesen, hogy nekem generalizált szociálisfóbiám van. Szerintem a legszarabb dolog ami emberrel megtörténhet.

Tudom ha valakinek ezt elmondanám az azonnal oylan válasszal jönne,hogy á te bolond vagy ezt csak beképzeled magadnak ne is foglalkozz vele.Na igen jó is lenne nem foglalkozni, de a legjobb az lenne ha velem nemfoglalkoznának ha láthatatlan lennék akkor volna csak könnyü nem foglalkozni ezzel.Más aki nem tapasztalta még ezt a szarságot az úgyis csak könnyen veszi ezt ha elmondom neki. A szüleimnek még soha nem mondtam el, egyszer méga kezdeteknél mondtam anyámnak hogy én valószinü hogy pánikbeteg vagyokvagy valami nincs rendeben.. pff hát hogy beképzelem meg ne foglalkozzak veleközbe leste az atv-t oszt ennyi volt a reagálása.

Aki nem foglalkozott vele az anya volt, meg fater de neki nem mondtam ezt el soha.

Mi vezettek idáig?A gyermek korom nagyon nyugis volt. Sokszor voltam egy magamban. Ha anya kivitt az udvarra játszani én ott maradtam és elvoltam magamban. Jó gyerek voltam egy kicsit hiztis. Még mamám mondta hogyha a karjaiba vett, nagyon nyugodt lettem megse mukkantam csak ott voltam és kész, s amikor ezeket mondják néha anyira jól esik nekik ezeket visszahalgatni csak nekem nem. Mert egy 2-6 éves gyereknek nem egy helyben kellene órákat lennie, hanem ha normális a gyerek akkor izeg mozog rosszalkodik éli az életét.. Én nem ilyen voltam. Aztán volt mikor úgy 8-9 éve lehettem, együtt kellet laknunk mamámékkal 10en voltunk össze zsúfolódva egy kicsi paraszt házba.

Retenetesen rossz volt amikor, enni kellett akkor nem szerettem asztalnál enni, mert mindig oda ültek és nem volt jobb dolguk mint engem bámulni folyamatosan istenem de rossz volt ááááááááááááááááááá. De hiába nem tudtam ellenkezni, anya mindig a számba tömte a kaját, fater meg párszor rám ordított vagy rám szólt hogy egyek. Szóval muszály volt mindig enni. Aztán már szerintem olyan dolgokat amiket asztalnál kellett elfogyasztani nem is kértem meg nem szerettem azokat az ételeket. Valószínü, hogy innen van az, most felnőtt koromban nekem, hogy egyszerűen képtelen vagyok asztalnál "mások" elött enni, inni, vagy csak ott lenni. Szüleimmel soha nem beszéltünk meg egy lelki dolgot sem. Ha megtalálta a táskámban a szerelmes leveleimet amiket egy lánynak irtam még én éreztem magamat rosszul.

Mert ő anyira béna hogy nem tudta hogy kezelje ezt a szitut. Biztos ő neki se tanitották meg azt hogy ezeket a dolgokat hogy kell megbeszélni. Szánalmas, s így nevelt fel engem. Hát 20 évesen nemcsoda hogy itt tartok..pf. Ha mondtam hogy van barátnőm akkor csak lestek apával, nem szóltak semmit se. Meg amikor egyzser kellet nekem pénz hogy át tudjak menni a csajomhoz akit azelőtt egy hete szedtem fel akkor anyám azt mondta, hogy nem csak azért mondom hogy van barátnöm mert pénzt akarok ki kunyerálni. Itt is csak én éreztem magamat rosszul. Nagyon gáz nevelést kaptam e téren ez tuti. Ezért nincs ma már önbizalmam kialakitani egy komoylabb párkapcsolatot, mert anyuci szarul nevelt. Én meg hogyan neveljem meg magamááá. Apám az nem nagyon foglakozott velem amikor meg egyszer szülinapomon elakart vinni sok édességet venni nekem és nem mentem el vele inkább a haverommal voltam 9 éves lehettem.

És még csodálkozott de nem tudom min. Mert ha máshogy neveltek volna akkor szerintem nem lennék ekkora lúzer. A 12 éves öcsémet is hasonloképpen nevelik csak neki minden megvan engedve mert egy nyalis kis .... Majd rájön egyszer édesanyám, hogy vajon miért lett két ennyire szerencsétlen gyereke akkor szerintem ráfog jönni hogy tényleg ő szúrta el és igy a gyereknek csak nehezebb lesz. A kamasz korom nagyon rossz volt. Néha balhéztam, egyéb csinytevések meg iylenek, csajozás disco, pia. Ekkor még úgy elvoltam. Nem is volt rossz, szinte nem volt dolgom semmire.

Ilyenkorra már a szüleimmel szinte nem is volt kapcsolatunk, mint szülö gyermek kapcs. iylen már nem is volt benne. Elmentünk egymás mellett nem tudtak kezdeményezni semmilyen beszélgetést semmit se. Csak zagyvaság zagyvaság hátán anyagi gondok pénz pénz pénz. Volt egy álmom,de az iskola miatt, mert nem voltam jó tanulo ezért azt dobhattam a kukába. Muszály volt elvégeznem egy olyan iskolát ahol kereskedelmi eladókat képeztek ki, ami pont nem akartam soha lenni, de bele törödni sem tudtam soha, hogy na akkor most én ez leszek eladó. Aztán meglett a szakmám aminek a tanfolyam árát a nagybátyámék álták 75 ezer forintot. Amúgy szinte mindig töllük fügött a megélhetésünk. Nagyon sokszor anyám tőlük kért segítséget. Miután ott volt hogy na akkor már lehetséges az hogy munkába áljak mert van szakmám.

Nehezebbre kezdett fordulni az életem. 18 éves lettem, pont ekkor kaptam el elég késön a bárányhimlőt, azt hittem meghalok. Aztán egyzser nagyon meghúztam a derekam, alig bírtam mozogni miatta, mi után ezek a dolgok elmúltak jött egy új a fogfájás. Jólvan kihúzták, de a fogorvos a foggammal együtt kiszakított egy darabcsontot az álkapcsomból. Na ekkora végem lett, mintha minden közbe jönne mintha egymás után történne velem minden rossz. Úgy kb 1-1,5 hónapnyi szenvedés után már nem történt velem semmi baj. De lelkileg nagyon megviselt, ézertem engem ez a sok fájdalom, fogfájás, a derekam nagyon fájt egy hétig a bárányhimő szétlettem kínozva.

Mehettem volna dolgozni, mehettem volna nézegetni hogy melyik boltba lehetne mennem hogy hol van felvétel,de mindig azt mondogattam áá majd késöbb még rá érek egy kicsit 2009 szeptemberben fatertfelvették egy munkahejre egy szalagmunkára engem is hivott h na akkor mennyek mert megpobálhatnám.Éazt mondtam hogy nem megyek majd ha te egy hónapot már ott melozol majd akkor én is megyekadig nem.Nagyot lestek ám nem erre számítottak h nemet mondok meg nem vágok bele azonnal,de mit vártam ha ilyenre neveltek basszák meg..Egy hónap mulva 2009 szeptember 1 és beáltam énis dolgozni a boltba nem mertek menni melozni mert alig értettem hozzá amugyis épen hogy 2 re végeztemel azt a tetvet.Úgy gondoltam hogy a szalag munka az könyneb és megprobáltam,neki vágtam.Első nap oylan zavartságot éreztem magamon amiet még sohase éreztem itt valami nem lesz jo..Aztán keméyn 2 hónap melo után felmondtam mert nem bírtam idegekkel.EZ BENNE IS VAN AMÁSFÉL ÉVES TÖRTÉNETBE OTT MÁR MEG IRTAM HOGY MIÉRT IS MONDTAM FEL.Kikészültem sokat veszekedtek a fönökök meg iylenek.áá.Innestöl változtam meg nagyoncsendes gyerek lettem kezdtem félni az emberektöl a rokonaimtol hogy vajon mit gondolnak ezek utánmajd rollam hogy csak 2 honapt birtam dolgozni,bassza meg.Ezeke a geci elvárásokrohadjanak meg akik kikatálták ezt a fajta életet.Inestöl kezdve éreztem h le lettem nézvenagyon.Így magamba fordultam aztán egyre jobban terebéjesedett a problémám 2010 ben nagyonsokszor gondoltam az öngyilkosságra mert már nem tudtam elviselni ezt az életet.Változtatni nemtudtam rajta a szorongás felemésztett.És mái napig emészt nagyon félek attol hogy egyszer eljön az apont amikor szembe kell nézzek minden gondommal és akkor teljesen végem lessz.A szüleim lenéznek mert nem dolgozok egy félős szerencsétlennek tartanak és egy kissé utálnak sajnos e miatt.És ez a legszörnyübbhogy ők is.Pedig ha átélnék ezt a nem betegek akkor jobban megértenének de nem kívánom senkinekcsak az oylanoknak akik lenézik és kihasználják az iylen mentálisan beteg embereket.Nekikrosszab napokat kívánok mint amieneket én kapok..

Ki tudja pontosan miért van ez nekem ..Lehet rossz nevelést kaptam legyen az nagyon enyhe vagy nagyon szigorúa nevelés a jó szülö szerintem az aki megtalálja az aranyközép utat.de kevés az iylen ember.és az enyémeknem ilyenek sajnos..Lehet attol van mert sokan bántottak már és én hagytam mert édes anyám arra tanitotthogy ne figyeljek oda meg a verekedés nem old meg semmit pedig pont azzal tudsz kimászi jól a balhébolha már neked mentek.Lehet nagyon sok szar problémátol ami közre játszot az edigi életemben.

NEM TUDOM...

.

Minden történet

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Legfrissebb hozzászólások

Legfrissebb történetek

Hívja meg ismerősét a várószobába!

Történet archívum