A sorrend nem teljesen az eredeti. Nagyon valószínű, hogy a COPD volt az első. A tüdőkapacitásom már kamaszkorban sem volt az igazi, de “belefért”. Nem lettem se futó-, se úszóbajnok. Sőt, úszni egyáltalán nem tudtam, mert néhány tempó után elfogyott a levegő. Azt mondták: biztosan nem jól hangolom össze a mozgást és a levegővételt. Valamikor, a 30-as éveimben már említett a körzeti orvos tűdőtágulást – de nem éreztem betegnek magam. A 40-es éveim második felében jelentkezett értékelhető nehézlégzés, majd fulladás, “befulladás”. A legutóbbi jelenségnek azonban véget vetett az 1991-ben elvégzett tüdőműtét, amelynek során csecsemőfej méretű cisztával együtt eltávolították a jobb oldali legfelső tüdőlebenyemet – a Korányi Kórház Mellkassebészetén. Azóta karbantartható az állapotom 3 féle gyógyszerrel. Szerencsére időközben kidolgozták az ügyes kis gyógyszeradagoló készülékeket, ezért nem kell minden légzéskönnyítő szert az emésztőrendszeren is végigjáratva a rendeltetési helyére juttatni: Spiriva, Seretide és tablettában: Theospirex. Negyedikként, kiegészítésül azért van még biztonsági tartaléknak, nem várt vészhelyzet esetére a Salbutamol tartalmú spray. Ezekkel aztán, ha sietni, cipekedni nem is tudok, kerülöm a lépcsőjárást, ha lehet – de sétálni és élni lehet.