Férjemmel külföldre készültünk dolgozni menni, ezért szóltam is már augusztusban bent a bankban, hogy tavasszal már ne számítsanak a munkámra. Viszont 1 hét múlva éreztem, hogy „Alea iacta est „=a kocka el van vetve. Nem tudtam behúzni a pocim a standon, megváltozott a hajam lágysága, vérzett a fogínyem, és úúúndorottam a foghagyma illatától, viszont minden nap tejfölös uborka salit ettem az ebédhez(hmmm).  Anyósom a strandon kijelentette, miközben battyogtunk a hullámfürdőhöz, hogyha kislány, akkor a Csenge, ha kisfiú, akkor a Zsombor nevet szeretné, ha választanánk, mert neki gyanús ez a haspuffadás… És amúgy is szeretne már unokát, hisz 10 éve együtt vagyunk a férjemmel. Persze igaza lett! Nem az ételektől volt pocim, hanem a hormonoktól! JJ  Tavasztól már tényleg nem dolgoztam, de egy kismanó nem akarta, hogy elhagyjuk az országot! ;)

A terhességem végig problémamentes volt, bár a megfelelő orvost 4.-jére találtam meg. Ezúton is köszönöm Juditnak az ajánlást! J

A szülésre kiírt időpont előtti napon délelőtt még a férjemmel a kikötőben lévő 40 millás csodákat lesegettük és csorgattuk a nyálunk, hogy egyszer majd nekünk is persze, persze…J  ;)

Este már ketten mondták az arcom eltorzulásából kiindulva (májfoltok és szájduzzanat), hogy  : „Eszterkém, itt éjszaka szülni fogsz…”

Persze-hogyisne.... nagy legyintés, mert semmi jósló fájás, és amúgy is még egész nap csavarogtam és fényképezgettem a tavaszi  kivirágzást  a belvárosban… Éjfélkor fáradtan értem haza a férjemmel és mondtam is neki, hogy: „Remélem ma nem szülünk, mert én iszonyat fáradt lettem az egész napi bolyongástól, amíg Ő a kenyérre valót kereste.”

Hajnali egy óra (2009.05.10. a kiírás napja, betöltött 40. hét): elment a nyákdugó!!!---Gyorsan gyorsan, alvás amíg lehet, mert lassan nagy munkába kell kezdeni! J Éreztem, hogy pár óra múlva szülni fogok, mégsem voltam ideges, pedig logikus lenne, de a testem nyugtató hormonokkal elaltatott még egy kis időre, hogy erőt gyűjtsek! Milyen csodálatos az emberi test!

A kicsi fiam 2:30-ig hagyott tehát pihenni, majd indultak a 20 perces fájások.  Kimentem a szobából, hogy a férjem még tudjon aludni. Össz-vissz 2 db 20 perces fájás jött, majd 3-4 db 10 perces fájás, és máris a 6-8 perces fájások jöttek, ebből sem sok. Beálltam zuhanyozni és frissre borotválkozni a gőzkabinba-hogy kizárjuk a jóslófájásokat. Tulajdonképpen 5 órára már 3-4 perces fájásokká fejlődtünk. Hihetetlen ütemben gyorsultak a még jól kontrolálható menses-szerű fájások. Ennél lassabb folyamatra számítottam. De ez így volt tökéletes. Ekkor felébresztettem a férjem, hogy „hejhóó, ugri-bugri ki az ágyból -fürdés, mert már 3-4 perces fájásaim vannak! „  Először azt hitte blöffölök…de mutattam neki a stoppert, hogy „Nézd csak, most múlt el…és 3 perc múlva-most kezdődik megint.” Izgatott lett és gyorsan elkészült az induláshoz.

6-kor beértünk a kórházba—persze addig- addig húztam az indulást, hogy már nem bírtam a volán mögé ülni-hiába van csak 5 percre a kórház, addig is 2 fájást kapkodtam be…tehát Balázs nagy örömére jogsi nélkül vezethetett addig! JJJ Örült is neki, mint majom a farkának…Mivel automata váltós az autónk, ezért nem éreztem veszélyesnek a dolgot. És amúgy sem tudott száguldozni, mivel 20 km/h-nál már kráterszerű mélyedéseknek éreztem a budapesti utakon oly lelkesen jelentkező aszfalthibákat fájások alatt…J

Írtam telefonálási listát, hogy kiknek kell szólnom a nagy pillanatban, de persze én akkor már nem ezzel foglalkoztam, elő sem vettem, eszembe sem jutott, hogy ilyenem is van! J A férjem viszont mindenkinek szólt a nagy esemény kezdetéről, ahogy megérkeztünk!

A szülésznőm, akit választottam, pont ügyeletes volt, így rá már nem kellett várni. Egy nagyon vidám cigány nőt választottam, aki mondta is, mikor megérkeztünk, hogy: Eszter, te még mosolyogsz…nem szülünk mi ma….” Majd mondtam, de-de!! Nézzük az NST-t!” Persze 140-es fájásokat 2 perces ritmusban mutatott, amitől a szülőasszonyoknak már ritkán áll mosolyra a szája, de hát---én már csak mosolygok, ha kell ,ha nem! J

Kissé meglepődve, de hivatta is S.O.S-be a szülészorvosom Ágit,aki egy mélyen hívő keresztény nő--mint kiderült , és persze a természetes szülés híve!  7-kor megérkezett és megállapította, hogy bő 3 ujjnyi a belső méhszájam, ezt követően burkot repesztett. Kicsit mekóniumos volt a víz, de aggodalomra semmi ok… Az alternatív szobában jártam- keltem a fájások alatt, labdáztam, bordásfalaztam, miközben a családom is megérkezett és szórakoztatott (az ikertesóm, a sógornőm, aki 6 hónapos kismama, az anyósom, és végül 9 körül a sógorom és felesége, aki  2 hónapos kismama.) Jól látni, hogy családunkban ez az év: igazi bababumm! JJ. Majd 4 ujjnyinál belefeküdtem a kádba 8-kor és vártuk az utolsó fél ujjnyi tágulást. Nagyon kellemes volt a Jakuzzi ebben az 1 órában. Tudtam, hogy élvezni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire. Amikor vizsgáltak fájás közben az sem volt olyan vészes így locsolva Zsombipalotát. Ez a meleg víz sokat segített a lazításban. (A málnalevél teát és a homeós bogyókat, amiket eddig serényen iszogattam-eszegettem már 3 hete J elraktam ugyan induláskor, de a kórházban már nem használtam.)

9 órakkor szép 4,5 ujjnyi tág volt a méhszáj, szívem szerint már toltam  volna, mégsem jöttek a toló fájások, pedig  csuda vártam, mert akkor már nem tudtam egy baromi jó poénon sem mosolyogni, ha épp fájás alatt hangzott el… Kijöttem sarokkádból és a férjem segítségével  vajúdtam tovább- várva a tolófájásokat.

Kiderült: a kismanó buksija nem jól van beilleszkedve a szülőútban (homlokkal akart kitörni)…a szívhang jó, tehát indulhat a folyamatos pozícióváltás, amitől várjuk a csodát, hátha a koponyának a búbja ékelődik be a szülőútba. „ Jobb oldalt fekve tűrjek 5 fájást, most bal oldalt fekve tűrjek 5 fájást, most labdán tűrjek 5 fájást, most rugózzak…( EZEK A FÁJÁSOK MÁR KIBÍRHATATLANOK)”. Kezdtem fejben megbomlani…a végén már kértem a császárt, mert úgy éreztem nem bírok ki még 2-3 órát, mire beáll Zsombóc feje, és féltem nem lesz erőm nyomni a végén, pedig tudtuk, hogy erre nagy szükség lesz, mert a köldökzsinór a nyakán van. Végül egy labdás rugózás alatt el kezdett spriccelni a magzatvíz! Beilleszkedett!! J  Viszont a méh elfáradt a gyors tágulási periódusban és a felesleges 1 órás munkának köszönhetően itt a végén, ezért lelassultak a fájások 10 percre (Őszintén?? Eszméletlen jól esett, mert tudtam aludni egy kicsit)! Infúzióval bekötötték az oxitocin-fájáserősítőt! Először féltem, de utólag azt mondom, örülök neki, mert 10 perc múlva már felerősödtek ismét annyira a fájások, hogy elkezdődhetett a tolási rész. Közben a sógorom, aki akkor érkezett, mikor már nem voltam mosolygós kedvembe, csendben összeesett a szülőszobában… Négyen kivitték és ápolgatták. Az ikertesóm és a férjem mellettem maradt és kitoltuk közös erővel kisfiúnkat.(Ha kezdett felakadni a szemem, Balázs visszahozott a következő tolásra, és végül a köldökzsinórt is ő vágta el.)

5*3 nyomás kellett+egy 3 cm-es gátvágás- és íme: Egy CSODA!!    2009.05.10 10:32

Kaló Zsombor, 4018 gramm, 56 cm---8/10 Apgar, mivel kissé lilás volt a bőre hipoxia miatt-mint már mondottam nyakán volt a köldökzsinór--de 2 percen belül már rózsaszínre váltott. J

Amint megszületett kitisztították az orrocskáját és a száját, majd a mellemre rakták. Hihetetlen volt, hogy azonnal elmúltak a fájdalmak, és helyette kitöltötte minden kis porcikámat az érzés, hogy anya lettem! Zsombi nem értette, hova tűnt a víz, amiben eddig lubickolt és miért van ilyen hideg? Betakartak minket, apának potyogtak a könnyei, én meg dúdoltam egy ismeretlen, ösztönös dalt, hogy megnyugtassam kisfiúnk. Azóta is, ha dúdolok, gyorsan megnyugszik Hál’Istennek! J

Mikor már megbékélt kivitték felöltöztetni Pincúrt, majd apa karjában randizott először az ismerős álommanókkal az ismeretlen új világban. Közben engem fél órán keresztül varrt az Ági. Bár nem volt egyszerű, mert úgy remegtem, mint a kocsonya. Mondogattam, hogy csukják be az ablakokat, mert fázok. De felhomályosítottak, hogy nem azért remegek, mert fázok, hisz jó meleg van, hanem mert elfáradt a testem a munkában. Dél körül már nem remegtem és tudtam zuhanyozni is, sőt pisilni is, ami fontos természetes szülés után. J Meg amúgy is…J

Szépen elfoglaltuk a szobánkat mindahányan, majd elbúcsúztam a „pompom-csapat”-tól és pihentünk 2 órát. Édesanyámék délután érkeztek fel Pestre köszönteni a 7. unokájukat! J Nem éreztem akkora már fáradtnak magam, nagyon örültem, hogy ők is velünk vannak pár órát ezen a csodálatos napon, amiért nem tudok elég hálás lenni az égnek! JJJ

Fantasztikus volt átélni ezt a folyamatot, együttműködni a kisfiammal! Úgy érzem gyors és szép születése volt Zsombornak. Tulajdonképpen csak az utolsó 1,5 órát mondhatom kimerítőnek, ami egészen kellemes időtartam, ahhoz képest, amire számítottam…J Szülés után még hónapokig naponta rám jött a szülhetnék. Nem félek már ettől a csodás dologtól, és nagyom várom a következő gyermekem érkezését is. J

(bár derekasan bevallom, a tágulási szakaszt még sóhaj nélkül tűrtem! Kétszer szólaltam meg: „Nem lehetne kivenni?” Nyugodt válasz:” Nem. Várunk még, eddig is ügyes voltál, menni fog!”  De a tolási szakasznál már zengett a szülőszoba…még a folyosó is…---pedig hogy mondogattam előtte magamnak, hogy nem szabad majd üvöltözni, mert azzal energiát veszítek...dehát, amikor új levegőt vettem-bizony elég hangosan eresztettem el a maradékot...:S  )

Hát így történt Zsombibombi születésének élménye!

Az biztos, a következő gyermekünknél is a Bajcsy kórházba szeretnék szülni az alternatív szobában-amely gazdagon fel van szerelve- az Ági doktornővel, és a Móni szülésznővel, akik profin összedolgozva segítették a folyamatot. És biztos, akkor is a családommal szeretnék együtt vajúdni, mert így nem is éreztem szörnyűnek! Jah..és a homeós bogyókat is szedném, mert szerintem ezért volt ilyen gyors, ütemes  és könnyű az a 4,5 ujjnyi tágulási rész! (valószínű, ha Zsombi bubija jól illeszkedett volna be, akkor már 9 óra körül tolhattam volna-de ennyi fájdalom kijárt! J)

Pusszancs: Zsombibombi&Eszter&Balázs