Szeretném megosztani veletek,hogy mitől alakultak ki a pánik betegségeim,amit a terepautámmal fedeztünk fel.

Bezártságérzés:

Ikerként születtem én voltam a gyengébb és 2-diknak jöttem ki.(Mert állítólag ilyenkor is                                      kialakulhat. 4-en voltunk testvérek.azt játszottuk,hogy bezártuk egymást az ágyneműtartóba és engem jó sokára engedtek ki.

Az itthoni lift elakadt pár percre,úgy remegtem mint a kocsonya.Ha egy helységből nem engednek ki és elálják az utam.Járműveket rám zárják.Autómosó ahol menetközbe nincs kiszállás.Barlangba bementünk és bezárták az ajtót,alig vártam,hogy kiérjünk a végén,vért izzadtam.A gyerekeim kizárnak viccből a francia erkélyre,5-dik emeleten lakunk.Egyre több helyzetet tapasztalok meg amire nem figyeltem csak azon kapom magam jön a roham nem kapok levegőt.Ilyenkor az ember a menekülő útvonalat keresi,hogyan kerülhet ki ebből a helyzetből.

Tömegiszony:

Mikor kicsik voltunk a buszon utaztunk,tömeg volt.Ülőhelyet nem adtak át és a felnőttek között nyomorogtunk,ahol ismét alig kaptam levegőt.

Ha a járművön nincs ülőhely felsem szállok,várok másikat.A bevásárló központokba korán megyek amikor kevesen vannak még.A karácsony....:))) már novemberbe megveszem az ajándékot meg a fontosabb dolgokat.

Viziszony:

Iskolás koromba a Rudasfürdőben voltunk az osztállyal.A lépcsöről bukfenceztem a viz alá,míg egyszer nem tudtam feljönni és senki nem vette észre.Nagyon sokára tudtam feljönni,sok vizet nyelve.

Azóta a medence szélén uszom,a tó vizekbe besem merek menni a szélénél tovább,mert szédülök és rosszul lét fog el.

Tériszony:

Gyerek koromba mentem át az úton és azon kaptam magam,hogy 2 villamos közeledik 2 irányból.Ha előre lépek elüt,ha vissza lépek az üt el.Végül megálltak a villamosok és elengedtek.Hát paráztam rendesen.

Nem érzem a biztonságot a villamos,hév-metró megállókban,mert elkezdek szédülni és húz a sínek felé.Teraszról lenézve húz a mélység (na nem akarok leugrani).Ha téren kell átmenni szédülök,rosszul érzem magam,bizonytalan vagyok.

Zaklatások:

Ez a férfiakról szól kislány korom óta.A molesztálások,zaklatások,erőszakoskodásokról szól.Buszon,utcán és sajnos családi körből is.Ebbe nem folynék bele,mert nagyon hosszú lenne.

Miért kerülök ilyen helyzetbe?Az orvosom szerint az arcomnak olyan a kisugárzása (törékeny,kiszolgáltatott) amit a férfiak félre értenek.Hmmm.az is baj,hogy nagyon közvetlen barátságos vagyok,közel engedek nőt-férfit magamhoz,úgy beszélgetünk mintha ezer éve ismernénk egymást.Amivel vissza élnek.