Én is éreztem már magam tehetetlennek. Én nem voltam gyáva, egyszer gyógyszerekkel megpróbáltam. Eredmény annyi lett, hogy délutántól, másnap délig aludtam, a családom észre sem vette. Nagyon elkeseredett ember, mint akkor én is voltam, és inkább elkeseredett, kilátástalannak hívnám magam, mint gyávának. Mély depiben voltam, holott szedtem a gyógyszereimet. Akkor abban a pillanatban ez tűnt a legjobb megoldásnak. DE senkinek nem ajánlom bármilyen elkeseredett is. A majdcsak lesz valahogy mindig működik. Most is depis vagyok, de nem gondolok az öngyilkosságra. Lehet, hogy lesz még ilyen gondolatom, néha félek magamtól.

Holy!

Persze megteheted - lehetsz öngyilkos! Annyian megtették. Furcsa, de szerintem előtted nem csak kettő (élni vagy meghalni), hanem 3 opció is áll:

a) Éled a jelenlegi életed - jó lakás, jó étel, sörözés stb. és közben azon gondolkodás hogy öngyilkos legyél. Ehhez kell a legkevesebb bátorság.

b) Öngyilkos leszel - kitalálsz valami jó módszert, cselekszel és megszabadítod megad az a) opció minden kínjától egyszer, s mindenkorra. Ehhez több bátorság kell mint az a) opcióhoz.

c) Mentalizáció alapú trápiával megoldod hogy ne merüljön fel az öngyilkosság kédése, és hogy a sörözéseken valóban jelen tudj lenni, és élvezni tudd az életed. Ez min. 2 évedbe és sok szenvedésbe kerül, de ha jelenleg kb 30 éves vagy, akkor így csinálsz magadnak még 30 igazán jó évet. Ehhez kell a legtöbb bátorság.

A döntés a Tiéd!

Üdv

holy!

mintha csak magam írtam volna soraidat 6 évvel ezelőtt, annyira ismerős, szinte ugyanerről írtam akkor én is a saját naplómba. megpróbáltam meghalni, sikertelenül, az orvos borderline szem.zavart diagnosztizált nálam, egy-két éves terápia várt rám, és teljesen kétségbe voltam esve...

csak azért gondoltam, hogy írok, mert azóta már egész másképp látom az akkori problémáimat. akkor úgy tűnt, semmi nem segít, csak az öngyilkosság, de már tudom, hogy nagyon jó, hogy nem sikerült. nincs semmi nagy titok, vagy megoldás, csak önmagamban átértékeltem sok dolgot. ha gondolod, vedd fel velem a kapcsolatot, beszélhetünk erről.

üdv

ingobingo75

Kedves Holy!

Egyrészt mi is tehetünk boldogtalanságunkról. Magamról tudom, hogy szinte mindenen felidegesítem, idegelem magam, amin mások csak egyszerűen túllépnek. Nincsenek közeledben családtagok, barátok, akik kicsit feloldanák ezt a nehéz helyzetedet? Talán ha tudnál magadról többet írni, kiírni magadból, hogy mi fáj, mi bánt máris könnyebben éreznéd magad talán. Ha gondolod írjál!

én is pánikbeteg vagyok.úgyhogy tudom milyen érzés.nagyon rossz.csak azt nem tudom h orvosok és gyógyszerek nélkül h lehetne ezt kezelni.

Nekem nem vitte el a cica a nyelvem, így szívesen válaszolok Neked, Kedves holy.

Megtenném természetesen, de nem teszem. Várom a külvilágból a kellemes információkat. Is. Jön a kaszás elöbb vagy utóbb, én nem tojok be.

Boldogtalan vagy ?

Valaha meghallgattak gondosan és megértően a panaszaidról, illetve a problémáid okairól, és ezek összefüggéseiről ?

Ezeket átbeszélted már valakivel ?

Mi a háttere, hogy boldogtalan vagy ?

Megtalálták az okokat ?

Milyen módszerekkel kezelnek ?

Gyógyszerekkel ?

Pszichoanalizissel ?

Autogén tréninggel ?

Önszuggesztióval ?

Megtöltik a gondolataikat pozitív érzésekkel irántad a körülötted lévő emberkék ?

És Te vica-versa ?