Köszönöm a reagálásodat, Angéla!   Nagyon "kommunikatív" vagy már megint!  De nem szólhatok semmit, felvállaltad, hogy borderline vagy, s nekik nem ritkán súlyos kommunikációs zavaraik is lehetnek....Minden jót, remélem kapsz sok jó tanácsot.

Szia!  Válaszoltam már a múltkori történetetedre is-ugyan nem vagyok teljesen diagnosztizált borderlein, de szerintem majdnem minden tünet igaz rám és a pszichológusom is megerősített, hogy sok borderlein vonásom van....szóval mégegyszer kifejteném álláspontoddal kapcsolatos véleményem:  lehet, hogy gyermekágyas depressziód van, amivel nagyon is kell foglalkozni, de idővel lehet, hogy rendeződni fog. Másodszor próbálj meg lehetőségeidhez mérten a lehető legtöbbet emberek között lenni-játszótéri anyukák, játszóházak, rokonok.  Ne szégyellj rokonoktól segítséget kérni, hogy néha vigyázzanak a kicsire , természetes vágy még egy egészségesnek is ez néha.  Ha eddig munkahelyeden sikeres voltál, ott meg tudtad élni magad, akkor menj vissza hamar dolgozni, bölcsibe adni sem bűn a gyereket, ha délután egy vidámabb, magát jobban megélni tudó anyukát kap vissza. Gondolom, akartad ezt a babát. Csak lehet, hogy most nehezebb, mint amire számítottál....Örömteli babázást és jobbulást kívánok: Zetor, 25 éves kétgyerekes, borderline-gyanús anyuka.  Egyébként én hogyan oldom meg?   Nekem annyira nem a gyerekekkel van a problémám, én például már nagyon szeretnék egy harmadikat...neke inkább társkapcsolati problémáim vannak és barátaim nincsenek.