Beteg vagyok?

Téma címkék:
2012.03.02. 20:51

Sziasztok!

3 éve megismertem egy fiút. Nagyon oda volt értem, rengeteget udvarolt. Kivételes fiú ő, manapság nem sok ilyen létezik… de sajnos ezt akkor még nem tudtam, nem voltam tisztában azzal,mekkora kincset találtam. Kb. egy évig zajlott ez így.. ő udvarolt, nekem jól esett, mégis elutasítottam. Nyáron ő elment egy évre külföldre. Ott járt iskolába és élte a mindennapokat. Ez alatt az egy év alatt én buliztam,ismertkedtem és éltem az életem, annak ellenére, hogy minden nap eszembe jutott és borzasztóan hiányzott… ! Amikor letelt az egy év és ismét itthon volt, rájöttem sokat érzek iránta és úgy vettem észre fordítva is így van, de sajnos megtudtam, hogy barátnője van… Minden erőmet összeszedtem és elé álltam. Elmondtam neki mit érzek és hogy mennyire sajnálom, hogy csak most tudatosult bennem mindez. Napok teltek el, mire választ kaptam : ő most boldog és ezt nem teszi kockára miattam. Azt hiszem ez a nap volt az, amikor minden problémám elkezdődött… 

Egész nap sírtam, folyton rossz kedvem volt, nem beszéltem senkivel, nem mentem sehova. Az arcom mindig komor volt, szinte elfelejtettem mit jelent a nevetés. Nehezen aludtam el este és éjjel arra ébredtem, hogy zokogok és sírok álmomban.

Majdnem fél év szenvedés után, szakítottak a barátnőjével. Ekkor hatalmas örömet éreztem! Sok időt töltöttünk együtt és nagyon jól éreztük magunkat. Azt hiszem túl sokáig is húztuk ezt az állapotot, hónapokig egy csók sem csattant el.

Össze is vesztünk és én nagyot csalódtam benne, amikor szembe jött velem és köszönés nélkül elfordította a fejét. Ekkor kerültem kórházba, mert elkaptam valami vírust. Bejött hozzám, de ez sem segített a kapcsolatunkon. Végül megállapodtunk, hogy hagyjuk egymást.

Második éve tart, hogy legszívesebben itthon vagyok, biztonságban. Rettegek attól, hogy kint az utcán történik velem valami és nem tudnak nekem segíteni. Sokszor jön rám a hányinger,a szédülés, verítékezés. Társaságba sem szeretek járni, új embereket megismerni pedig főleg nem. Félek attól, hogy kinevetnek vagy rossz véleménnyel lesznek rólam. Talán túl sokat törődöm azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, mindenkinek szeretnék megfelelni. Ez persze lehetetlen. Soha nem járok bulizni, nem iszom és ha cigifüstöt érzek,hánynom kell.

Egy versenyen voltunk Budapesten a csapattal, ahol táncolok, amikor  rám jött egy hányinger,szédülés,izzadás. Nem kaptam levegőt sem. Nagyon megijedtem. a Földön feküdtem,zokogtam és kiabáltam, hogy valaki segítsen. Persze nagyon megijszetettem a többieket. Pár perc alatt rendbe jöttem,de nem telt el fél óra és újra jelentkeztek a tünetek,de ekkor már sokkal erősebben. Semmit nem tudtad tenni, hogy jobban legyek. Elvittek egy csendes,nyugodt szobába,vizet itattak velem és a sportorvos beszélt hozzám,akinek a szavai valamelyest megnyugtattak. Amikor vége lett a versenynek és tudtam, hogy indulunk haza,ismét félni kezdtem. Attól rettegtem, ha hánynom kell,nem tudok mit tenni a 3 órás busz-úton. Szerencsére nem történt semmi,végig aludtam az utat.

Legnagyobb problémám talán mégis az, hogy nem tudok máshol aludni. Ugyanezektől a dolgoktól félek és amikor begcsukom a szemem forogni kezd minden és fel kell ülnöm az ágyban. Nyaralni, síelni menni is félelemmel indulok lassan 2 éve…

Sokszor megijedek még a hangos zenétől. Furán hangzik, de attól félek mindig, hogy felrobban a hangfal. Félek nyáron attól is, hogy túl meleg van és óriási túz lesz. Félek, hogy túl sokan vagyunk a bolygón és egyszer csak lezuhanunk, vagy darabokra esik a Föld.

 

Pár hónapja igyekszem változtatni az életemen. Elmegyek és beülök este iszogatni a barátnőimmel,szigorúan szúk baráti körben. Próbálok nem foglalkozni a hányingerrel és szédüléssel. Próbálkozom barátnőnél alvással is, de sajnos elég lassan és a nehézkesen haladok. Mit tegyek? Beteg vagyok? Forduljak szakemberhez? Ti mit gondoltok?

#8787 Borderlany2 hozzászólása: 2013.05.15. 07:58

Peti, szerintem ne aggódj, fiatala vagy még. Most nagyon sokat fejlődik alakul még a személyiséged. Ha úgy érzed,szorongasz menj el mentálhigiénés szakemberhez vagy keress valami jó fej pszichológust, aki laza de semmiképp se engedd,hogy felerősítsék a betegségtudatod.

#8786 Peti1 hozzászólása: 2012.12.30. 00:39

Szia!

Rám csak ennyi igaz:

“Félek attól, hogy kinevetnek vagy rossz véleménnyel lesznek rólam. Talán túl sokat törődöm azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, mindenkinek szeretnék megfelelni. Ez persze lehetetlen. Soha nem járok bulizni, nem iszom és ha cigifüstöt érzek,hánynom kell.”

Nemtudom hogy ez egy fóbia lehet-e, de nekem is ez a bajom. 13 éves vagyok.

Vagy az én koromban ez normális? Fogalmam sincs…

#8785 19810915 hozzászólása: 2012.03.13. 19:09

Szia!

Szerintem keress fel egy pszichológust, de a pszichiátriát kerüld el, ott úgyis csak gyógyszerekkel tömnének tele. A lelki bajokon nem segítenek. A pszichológus viszont segít kideríteni, hogy mi áll a probléma hátterében.

Nekem is agorafóbiám van, 17 éves voltam mikor elkezdődött, 27 évesen lábaltam ki belőlle. Most 30 vagyok, sok helyre elmerek menni, és az utazást is élvezem. Ha rámtör a rosszullét párpec alatt jobban leszek.

Egyébként ha érzed, hogy elfog a rosszullét, akkor tedd a csuklód hidegvíz alá, és a tarkódat is nyugodtan megmoshatod. Ez egy kicsit felélénkit. Közben lassan szívd be a levegőt, majd lassan fújd ki. Ettől talán megnyugszol. Én rengeteg kereszrejtvényt fejtettem, ez is terelte a gondolatomat, vagy egy jó könyv is segíthet, nézz meg egy vígjátékot… Kezdetnek megteszi egy kissebb séta, nem kell, hogy nagy távolság legyen, csak amennyi jól esik,  felszállhatsz egy buszra is, ezzel sem kell túl messzire menni. Ha legalább 10-15 percet is tudsz buszozni az már egy kisebb sikerélmény, utána lehet növelni a távolságot. Hidd el menni fog. Én is végig mentem ezen. Volt sírás-rívás, kétségbeesés. A lényeg, hogy csak kis lépésekben haladj, és ne legyenek magas elvárásaid. Azok csak rontanának a helyzeten.

Írtam pániknaplót, amibe mindent leírtam. Mikor érzed, hogy kezdessz rosszul lenni, leírod a dátumot, az időpontot, hogy mit érzel, és mitől ijedttél meg. Miután kezdessz jobban lenni, ennek időpontját is írd le. Egyébként ezt a pszichológusom kérte, hogy írjam, mert ez amolyan útmutató, hogy milyen irányba haladok.

Azon, hogy ki mit gondol rólad, ne töprengj, úgysem fogsz tudni mindenkinek megfelelni. És ezzel is rontod a helyzeted. Foglalkozz azzal akiről tudod, hogy viszont szeret, aki meg nem kedvel azon nézz keresztül. Nincs olyan emer, akit mindenki szeret.  Magadnak felelj meg ne másoknak. Mindig magadnak kell bizonyítani, nem másnak. Mert, ha megöregszel tudod mondani, hogy annak idején volt merszem megtenni.

Az hogy lassan mennek a dolgok, ne aggasszon, természetes. Nem is kell sürgetni a dolgokat, kifog az alakulni. Ha pedig nehézkesen alakulnak a dolgok nem kell megijedni, hiszen az életben sok buktató van. Előbb-utóbb jó dolog is fog történni. Szokták mondani: az idő mindent begyógyit. Na ez nálam bejött, addig hajtogattam, hogy tényleg bevállt. Rossz passzban ezt hajtogatom magamnak, amíg elhiszem, és pár nap múlva jobb lesz a napom. Az hogy az embernek rossz kedve van természetes , nincs olyan ember, aki állandóan vigyorog. Ilyenkor elkell fogadni a helyzetet és hagyni kell elmúlni.

Betegnek pedig nem vagy beteg, ez nem betegség. Egészséges vagy. Egyébként az emberek kb. 50%-a szenved pl. pánikbetegségtől, stressztől, valamilyen fóbiától… És a Föld nem fog darabokra esni, a túlnépesedéstől pedig nem zuhan le. De esetleg elkondolkozhatsz azon, hogy hogyan segíthetnél  a Földön. Elég csak egy pici lépés, már az is sokat jelent:)

Na jó fel a fejjel, és kitartás.

Eni

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close