A cikksorozat utolsó része Dr. Belső Nóra pszichiáterrel. A cikkek után felmerült kérdésekkel kapcsolatban újra megkeressük a Doktornőt, a válaszait pedig egy újabb cikkben összefoglalva olvashatjátok majd.Amiről most szó lesz: A pánikbetegség a depresszió előszobájának is tekinthető, legalábbis az esetek 70 %-ban – ilyen arányban válnak végül depresszióssá a kezeletlen pánikbetegséggel élők.
A deprávalesszió és a pánikbetegség között biokémiai és genetikai háttérközösség található – mondta a doktornő – ezért olyan gyakori a két kórkép együttállása. A pánikbetegségnél és a depressziónál egyaránt megfigyelhető a szerotonin neurotranszmitter anyagcseréjében fellépő zavar (a szerotonin hírvivő molekula, mely az információt közvetíti az idegsejtek között az agyban – az agy 85 %-ában a szerotonin viszi az információt). Túl sok, vagy túl kevés van belőle, vagy a szerotonint felismerő receptorok nem működnek megfelelően, más esetekben eleve hibás ez az anyagcsereút.
A depressziónál a szerotonin anyagcserezavaron túl sokszor más biokémiai eltérések is megfigyelhetőek.
A pánikbetegség fő megnyilvánulási formája a pánikroham, amely nem kötelező tünete a depressziónak, de gyakran előfordul ebben a kórkápben is. Az emberek 20-30 %-a spontán módon tapasztal élete folyamán pánikrohamot, mégsem lesz pánikbeteg – ahogyan az egy vagy több depressziós epizódot átélt emberek sem lesznek valamennyien tartósan és egyre súlyosabb mértékben depressziósak.
A depressziók 50-60 %-a ugyanakkor visszatérően zajlik, és ugyanez elmondható a pánikbetegségről is – bár mindkét kórkép gyógyítható, akinek egyszer már kialakult szervezetében, annak könnyebben lesz újra ilyen problémája. Maga a hajlam nem gyógyítható, hisz még nem génsebészeti eszközökkel dolgoznak a szakorvosok – mondta Belső Nóra.
Mi a legrosszabb kimenetel?
Számos vizsgálatot végeztek arra vonatkozóan, hogy milyen magas számú az öngyilkosságok aránya külön a pánikbetegek-, külön a depressziósok-, és a mindkét betegségben szenvedő emberek körében. Egyértelműen kiderült, hogy az öngyilkossági gondolat mindenképp a depresszióval függ össze, a pánikbetegeknél önmagában nem magasabb az öngyilkossági kockázat. Mivel azonban a kezeletlen pánikbetegség depresszióba torkollhat, a pánikbetegség legsúlyosabb következménye maga a depresszió legsúlyosabb következménye: az öngyilkosság.
Gyakori, hogy pánikbetegséggel kezdődik egy komplexebb pszichiátriai betegség karrier – hívta fel a figyelmet Belső Nóra – melynek során megjelennek más, szorongásos betegségcsoporthoz tartozó kórképek is, pl. a kényszeres zavar bizonyos jelei vagy a hangulatingadozás. Ilyenkor általában a bipoláris zavar diagnózisa igazolódik – ez tehát pánikbetegséggel élőknél gyakoribb, mint az unipoláris depresszió. Bipoláris zavar esetében váltakoznak a depressziós és az átlagosnál feldobottabb – mániás vagy hipomániás szakaszok. Ez a pszichiátriai egészségkárosodások között az egyik legsúlyosabb betegség, mely a leggyakrabban vezet öngyilkossághoz.
A fenti betegségek mára már szerencsére jól felismerhetőek és kezelhetőek, a gond csak az, hogy a betegek többsége nem, vagy csak későn megy orvoshoz – hangsúlyozta Belső Nóra. Érdemes tudni, hogy az időben felismert és kezelt esetek sikeresen gyógyíthatóak és bőven van remény a végleges gyógyulásra. Segíteni azonban csak azon lehet, aki segítséget kér – ez az első lépés a gyógyulás útján.
Kapcsolódó cikkek:
Pánikbetegség – Gyógyítható, de csak gyógyszerrel
Pánik – megelőzés
Pánikalap
Miért jó pánikbetegségben az orvosra hallgatni?
Tisztelt Dr nő! Nálam több betegség is a pszichiátriai problémák közé tartozik,és ezekre milyen véleményt tudna írni? Agorafóbia,depresszió,pánikroham,rendszeres fejfájás reggelente,és ez egész nap végig kísér
nincs egy olyan nap amikor azt tudnám mondani,hogy jól vagyok.Számomra minden nap egy kihívás,és tartok attól,hogy ne legyen semmi baj.Válaszát előre is szeretném megköszönni. Hópihe64
Ha cikksorozat,hogyan lehet a többi részét elérni?szeretném elolvasni.Panna.
Drága Anna! Valóban az orvos gyógyszert javasol,ami szükséges,de az életed csakis Te tudod megváltoztatni.Számolj fel minden olyan külső zavart ami nem hagy nyugodtan élni.Legyél erős,okos,és merj VÁLTOZTATNI a sorsodon.Válj meg a problémától,ami gyötör Téged!Nyugodt élethez minden embernek joga van.Elismerésem,nagyon frappáns választ adott a doktornő,és így van,ha másképp akarsz élni tudsz is,csak akarni kell,ösztönözd magadat,sikerülni fog!olyan érzésem van,hogy túl sokáig foglalkoztok egy problémával,egy dolgot megtanultam,hogy ami elmúlt,már múlt…tegyük félre,tovább nem kell vele foglalkozni…nincs,vége…innentől azon gondolkodj,mi a következő lépés,hogyan legyen a folytatás.Én nagyon sokat tanultam itt a gépen,olyan elképesztő és hihetetlen,hogy változtatni lehet,hogy annyi új dolog van,hogy elfelejtem sajnálni magam.akard,és jó lesz minden! Írhatsz nekem,nem vagyok szakember,de mindenben megpróbálok segíteni…és NE add fel,az élet jó,és élni érdemes!Üdvözlettel:Panna.
Kedves Anna!
Azt nem tudom, hogy próbált – e már más módszereket. De azt tudom, hogy a lelki eredetű problémákra a gyógyszer szedés nem a legjobb megoldás, mert lehet, hogy a tűneteket enyhíti (nekem rosszabb lett az állapotom a Xanaxtól és a Paretintől), de csak a testi tűneteket enyhítheti jobb esetben. A lelki vívódás attól még ott marad, ezt semmilyen gyógyszer nem tűnteti el. Persze mankónak ott lehet, de csak annak. Másra nem jó. Ezt tényleg az ember saját maga tudja megoldani, VISZONT lehet segítséget kérni, és kell is. De a segítség nem csak az orvosnál, pszichiáternél vagy pszichológusnál, valamint gyógyszereknél kezdődik. Ez kezdődhet kineziológusnál, szín,- aroma,- hangterápiánál, masszőrnél, egy hobbinál, kiadós túráknál, táncnál (társas:)), egy jó könyvnél, barátnál stb. Az egésznél az a lényeg, hogy a lélek és a test is eltudjon lazulni. És ha egy kis időre is sikerül az ellazulás, akkor az egy jó pont, amibe érdemes belekapaszkodni. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezért nem biztos, hogy ami x-nek bejött, az bejön y-nál. Ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalni. Pl. rám jellemző, hogy ellazult állapotomban egyfolytában csacsorászok, de csak annak aki szeret és érdekli is amit mondok. Ettől mégjobban erőre kapok, olyan szinten, hogy az egész világot áttudnám ölelni, bár akkora karom nincs:)) Aki ennek az ellentétje, annak nem mondok semmit, váltok néhány szót vele, ha kell, de semmi több. Az ilyenektől csak elromlik a hangulatom, és paff. Tehát, ha sikerült ellazulni, és érzi, hogy valami pluszt kell tenni, ami jó, akkor hajrá, megkell tenni, mert ez még több pluszt jelent. Ha pedig érzi valami nem stimmel, nem kell egyből elkeseredni, fel a fejjel. Úgyis eljön egy másik jó pillanat. Tudom nehéz ezt olyankor még elképzelni is, de kitartás és türelem. Ez nagyon fontos. Ez az én tapasztalatom, amiből ilyen tanácsot tudok adni. Remélem egy icipicikét hasznos lesz:) Hajrá – hajrá, legyen a mai nap, vagy holnapi nap mottója:P
Eni
Tiszteletem a Doktornőnek és minden hasonló cipőben járó betegtársamnak! Csak annyit fűznék hozzá, hogy szedetik velem a Rivotrilt 2mg, Cipralex és Mirtazapin Orion este, ha bármikor panaszkodom az orvosomnak, az a válasza, hogy oldjam meg a problémáimat!!! 2szeres suicid vagyok, egyszer fent – egyszer lent a hangulatom (most éppen lent), feküdtem többször kórházban Pesten és Kalocsán is. A problémámat pedig sajnos megoldani nem tudom, én lennék a legboldogabb, ha sikerülne. 58 éves vagyok, de biztosan tudom, hogy önkezemmel fogok véget vetni az életemnek. Ezt csakis azért írtam le, mert a cikk végén az szerepel, hogy segíteni csak azon lehet, aki kéri. Hát én kértem már nagyon sokszor !!!