Kedves “Sorstársak”!

Talán érdekes lehet a történetem. Mivel igen hosszúra nyúlna a teljes, közel öt évnyi tapasztalatomat megosztani, ezért nagyvonalakban összefoglalnám a lényeget, de természetesen igény esetén minden kérdésre válaszolok, vagy részletesebben is beszámolok az “utamról”, az eredményeimről!

2009 májusában egy rutin vérvizsgálaton kiderült, hogy igen magas a vércukrom. Éhomi érték: 23,00 mmol/l

Ezt követően elindult a szokásos tortúra (diabetológia, szemészet…stb), de kiderült, hogy a cukor mindkét szememre ráhúzódott, és sajnos a helyzet odáig jutott (bizonyos “kezelések” miatt), hogy a bal szememet elvesztettem, a jobb szememen pedig alig valamicske látásmaradványom maradt! S mivel mindez 1 – 1,5 hónapon belül zajlott le, így időm sem volt felfogni, hogy mi történik velem!

Kisebb depressziós időszak után aztán összeszedtem magam és kitartó munkával MOST OTT TARTOK, hogy

• már NINCS SZÜKSÉGEM INZULINRA, holott a diabetológus – akit időközben leváltottam – már napi 4x-i inzulinra akart ráátállítani,

• a megmaradt jobb szemem világát pedig még mindig nem vesztettem el teljesen, sőt ha mondhatom, javulás indult be rajta :-), pedig az orvosok épp az ellenkezőjével “kecsegtettek”!

Ja, és a lényeg: a vércukor értékeim szinte tökéletesek, a papírforma szerinti 4 – 6 mmol/l között mozognak!

Szóval bárkinek sikerülhet, ha nekem sikerült!

Egy a lényeg: kitartóan és keményen meg kell dolgozni azért, amit szeretnénk elérni, de ez még mindig sokkal kevésbé fáj, mintha a saját esetemben pl. azzal kellene élnem, hogy vakon tengetem a napjaimat!

Várom tehát sok szeretettel a kérdéseket, és amiben csak tudok, segítek!

Hiszen együtt minden könnyebb!

Üdvözlettel: István