Megtanultam, hogy másoknak is vannak gondjai, hogy mások sem tökéletesek, hogy nem vagyok sem különleges, sem kivülálló. Mégis sokszor azt érzem, hogy más nem szenvedhet ennyit,mert akkor rájönne az emberiség, hogy nem érdemes élni, csak a fajfenntartás az egésznek a lényege. És lám, sokan úgy néznek rám, mint egy űrlakóra…Nem akarsz élni? Nem akarsz gyereket? …Mi vagy te? Igen, mi vagyok én?? Ugyanolyan esendő, sérülékeny test és lélek mint a többiek – akit a pillanatnyi helyzete és érzése befolyásol, vagy más. És ha más,miben más? Olyan aki ráébredt, hogy nem tökéletes az emberi faj és a földi élet, vagy egy olyan valaki akiben elromlott valami fontos? Esetleg képtelen vagyok olvasni a sorok között,pedig kapom a jeleket, hogy mit kéne másképp tennem, vagy megtanulnom az életben, csak rossz tanuló vagyok??