Az én “történetem” talán , sőt inkább biztosan nem az, amit itt a legtöbben megírnak, mégis megpróbálkozom vele..ha csak ketten jobban értik egymást ettől, ha csak egy kellemes órát és figyelmet adunk egyímásnak ezzel, a mi célunk már biztosan teljesül. Előre is elnézést kérek, ha valakit bejegyzésem sért vagy bánt, ilyen cél nem fogalmazódott meg a kutatásunkkal kapcsolatban.

Onkológiai (rákos, daganatos) betegeket szeretnénk megkérdezni, akik ezzel a betegségükkel összefüggésben vényköteles fájdalomcsillapító tapaszt kapnak (nem nikotin tapasz, nem mozgásszervi/ízületi/reumatikus stb. fájdalom). Ez egy országos kutatás budapesti, pécsi és nyíregyházi betegeket szeretnénk bevonni. A kutatásunk célja, hogy ne csak orvosi, hanem beteg szemmel is kicsit közelebbről találkozzunk a betegek fájdalommal kapcsolatos élményeivel, a kezelés lehetőségeit megismerjük, egyáltalán mit jelent a fájdalom egy onkológiai beteg életében és hogyan éli meg a mindennapjaiban. Ez egy beszélgetés,ami kb. 50 percet vesz igénybe és alkalmazkodunk a beteghez. Tehát akár fel is keressük otthonában, de a budapesti betegek az irodánkba is befáradhatnak. 5.000 Ft értékű TESCO utalvánnyal köszönjük meg a betegeknek a fáradozásukat és támogatásukat. Bármely kérdést szívesen megválaszolom!

Egy csütörtökön vonultam be a szem szürkehályog operációra, persze pénteken megkapta a feleségem, hogy hétfőn vonuljak be a bőrklinikára, ennél szorosabb határidő nincs is. Kedden operálták a karom, minden irányból +1cm kimetszés, kemény munka volt. Mindkét operáció sikerült, az érdekesség az volt hogy két 
hónapon belűl a jobb szemem is elkezdett romlani, olyannyira, hogy szeptember elején már azt is műteni kellett. Azóta szorgalmasan járok a bőrösökhöz kontrollra, eleinte negyedévenként, most váltunk félévre.

hol itt egy asztal?? lekopogom