Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi

Kb egy hete vettem észre hogy a dolgok komolyodnak (nem nagyon tudok anélkül enni hogy utána ne legyen hányingerem) Egy hét alatt fogytam 1,5 kilót és félek, hogy ki fog hullani a hajam és a fogaim!

Valami ötlet/tip hogy hogy tudnék le álni?

jelenleg 24 éves egyetemista nő vagyok. Elég sok problémám van. Kezdjük azzal,hogy nagyon rossz gyerekkorom volt,apám vert minket,és pszichopata volt,legalábbis mindig ordítozott velünk,ha bármi gondja volt,akár a semmiért is,de anyummal is ordibált,bár őt nem verte csak minket. A mai napig egy idegbeteg,viszont bántani már nem bánt és nem vezeti le rajtunk a feszültségét,max anyámon,de ő meg eltűri,mert alapvetően nagyon intelligens ember az apám,a társaság középpontja ő.

Vagyok én akit nem csak az apja bántalmazott,hanem a nővére is,sőt talán ő sokkal jobban,nagyon beteg dolgokat mondott nekem,hogy megölne ,mert féltékeny rám,részletezte ,hogy kínozna. Otthon mindig elnyomott,nem engedte,hogy beszélgessek ,ha megszólaltam elkezdett kötekedni,addig addig folytatta,hogy inkább ráhagytam,és kialakult,ha ott van meg se szólalok. Szerintem ennek köszönhető a szociális szorongásom,elég csendes vagyok,társaságban nem merek beszélni.

Nem vagyok egy szépség,ez kiderült általános iskolában,mindenki csúfolt,hogy milyen ronda vagyok,mondanom sem kell koplalni kezdtem,bár nem voltam elhízva,de úgy voltam vele,ha már a fejem ronda a testem legyen jó…haha.. Középsulira sikerült is mindig mellkidobás ilyesmi,furcsa ,de ott már szépnek neveztek..na mindegy ekkor jött életem első szerelme akivel 4 éven keresztül együtt voltam. Mondanom sem kell apa2,nyilván ez úgy a 2. évben jött elő. Nyilván nem tudtam kilépni,mer tőle kaptam csak szeretet,kedves szavakat ilyesmi. Fontos,hogy ekkor ebben a kapcsolatban veszítettem el önmagam,mivel nagyon meg akartam felelni a barátomnak,de ugye neki semmi nem volt elég jó,mindig talált bennem hibát,bántott szavakkal,akkora feszültséget okozott bennem ez a 4 éven át tartó tökéletesség hajszolás,megfelelési kényszer,elnyomott érzelmek,hogy a kapcsolat utolsó évében ,már jelentkeztek nálam olyanok ,mint egész nap az ágyban feküdtem,nem bírtam az alapvető dolgaim elintézni,csak teltek a napjaim üresen,semmi értelmét nem láttam az életnek stb. Megcsalt végül és elhagyott szó nélkül. Ekkor jött a bulímia és evészavar,ettem,ettem egész nap, ez megnyugtatott,aztán hetek múlva jött a hánytatás ,mert addig ettem amíg fért belém,ez megy a mai napig kb. Eleinte nem híztam,mert tényleg nagyon jó alakom volt és jó genetikám is van,de úgy 1 év múlva már feljött pár kiló,aztán szépen jöttek a kilók lassan,de biztosan. Aztán jött a gyűlölt ,undorodok magamtól hájas vagyok,viszont nem tudom megállni ,hogy ne egyek annyit,egyszerűen képtelenség,már mindent próbáltam.Olyanokat nem írtam le,hogy volt egy önpusztító időszakom is középsuli elején és kapcsolat után rögtön,pár hónapos időszakok ezek amikor féktelen bulik,ivászat ilyesmi,azt igazából kordában tudom tartani a legfőbb bajom ami a fogaimat már eléggé szétszedte a bulímia a végeláthatatlan zabálás.

Egyébként szüleimnek hiába mondtam régebben is ,hogy gondjaim vannak,sőt mások is tanácsolták,hogy vigyenek engem orvoshoz, nem érdekli őket,vagy azt mondják,hogy felejtsem el a gondjaim ,mert ők nem hisznek az orvosban,na meg persze soha nem fizetnének egy ft-ot se.Kérdésem van kiút?? Hova fordulhatnék? Bp

Most először írok erre az oldalra mert ugy érzem nem tudom magamtól megoldani a problémámat. A helyzet az hogy kb. egy éve kezdődött a dolog. 165 cm voltam és 58 kg. Le akartam fogyni és sikerült január végére 43kg-ra ami engem is megdöbentett. Elismerem ez már kicsit túl lőtt a célon és a szüleim miatt muszáj volt híznom de két és fél hónap alatt 10kg jött vissza amit már soknak tartok bár lehet hogy jobban nézek így ki mint 43kgsen aszott pofával de úgy érzam nem tudok leállni az evéssel.kezd bulimiába átmenni a dolog rengeteg hangulatingadozásom van.Hánytatni is próbáltam már magam de nem sikerült. A suliban jártam pszihológushoz de nem nagyon segített.ha valaki hasonlóban szenved és van kedve velem együtt kilábalni belőle akkor kérem jelentkezzen!Sokat segítene erre az email címre : rekaannadavid@gmail.com

Sajnos már majdnem 1 és fél éve szenvedek bulémiában. Szeptemberben töltöm a 18-at. Voltam orvosnál is de nem segített, sőt, még kellemetlenebbnek érzem a találkozást vele emiatt a szörnyű betegség miatt. Keresem a kiutat, de egyenlőre még nem látom az alagút végét. Szeretnék segítséget kérni valakitől, aki esetleg kigyógyult már, vagy hasonló problémával küzd. Lehet, hogy könnyebb lenne így a gyógyulás nekem is.

A legszomorúbb, hogy egyetlen klinikán sem tudják fogadni és terápiás kezelést sem tudnak nyújtani mivel már elmúlt 18 éves. Kérném azok segítségét, akik tudnak ajánlani olyan kórházat vagy kezelő orvost ahol foglalkoznak felnőttekkel is. Köszönöm

Én egy 19 éves fiatal lány vagyok…Lovagolok ,kirándulok,táncolok,szeretek a barátaimmal lenni… Néhányan “energia bombának” becéznek…172 cm vagyok és 75 kg,és bulimiás…

Sohasem voltam vékony kislány…Mindig is én voltam az egyik legducibb az osztályban általánosban… De imádtak a tesi tanáraim mert nagyon szerettem mozogni már akkor is:D Csak éppen egyre több és több kg lettem az évek alatt…Hatodikas voltam mikor elkezdtem lovagolni….Akkor döbbentem rá arra hogy nagyon kövér vagyok.

Nem szeretnék snkit sem a lovaglás körülményeivel untatni,igy csak röviden annyit ,hogy nem tudtam csak ugy”felpattani” a lóra…Nem tudtam a lábam olyan magasra emleni hogy gond nélkül bele tudjak lépni a kengyelbe…Ha elötte nyújtottam egy kicsit akkor már persze utána sokkal jobban ment,de ezt nem engették az edzők…”Mert a lovas egy külön faj”

És persze jöttek az apró-cseprő szuirkálodások a lovardában a súlyom és az alakom miatt….De imádom a lovakat és ez a szeretet akkor is arra késztetett hogy ne adjam fel:)-Nem is adtam fel:)

És teltek az évek,és jött a közép iskola:) Uj közeg ,több ember mint egy kis általánosban…Megilletődve tapasztallatm,hogy vannak nálam sokkal ducibbak az iskolában-a középsulit 44-46 os nadrággal kezdtem (fazontol függö) és az érettségis évfolyamot 40 es nadrággal inditottam…

és beütött a krach 2012 oktoberében….

Visszautasítások sora volt az a hónap..Visszautasítások a lovaglás terén(nem vesznek fel munkalovasnak mert tul kövér vagyok) sőt külföldre sem,és visszautasítások a szerelemben is…Túl büszke voltam/vagyok ahhoz hogy könyörögjek és ujra probállkozzak mint 2 esetben..Majd én megmutatom,hogy leszek én ballagásra 60 kg! felkiáltással,örült fogyókurába kezdtem….novemberre le is fogytam 4 kg….igy értem el a 72 kg-t….de mindten kihánytam,fogkefével és fogkérmmel,rágoval jártam suliba, napi 3 l folyadékot ittam és gyümölcs zöldség leveket…

közben persze gőzerövel készülni az érettségire…

A barátnőmnek fakdtam ki december elején hogy nem bírom segítsem mert fáj a gyomrom és ömlik a vér az inyemből…Ő riadoztatta a baráti kört-mondanom se kell  mindneki9 megrémült hogy az ő energia bombájukkal baj van….kórusba kaptam a “szép vagy  igy is,ne csináld” tartalmu mondatokat és nem tudom leírni azta  lelki támaszt amit akkor Ők nyujtottak nekem…Végül  március végén lettem végérvényesen tiszta…A ballagásomon 72 kg voltam…nem mozdult lefele,de akkor ott nem bántam..

egészen 3 hónappal ezelőttig…megint elkezdődőtt minden előről..gyülölök tükörbe nézni,és  mivel lesérültem januárban ezért feljött rám 3 kg….amit azota sem tudok leadni….

hazudok megint ….anyumék nem tudtak az előzőből semmit azt hitték fium van…nem értik meg az ilyeneket,szerintük a bulimia és az anorexia csak egy beképzelt hülyeség…

ráadásul anyum még be is szól ha pl ujjatlan felső van rajtam hogy vastag a karom vagy nem áll jól a színes nadrág…(királykék) multkor vettem fel egy olyan nadrágot ami kicsit el volt szakdva-cak ugy gondoltam barátnőmmel elmenni sétálni ,teljesen jó…és beszolt hogy ur isten milyen vastag a combod… és lognak a melleid meg vastrag a karod meg hájas vagy és ilyenek…

Az az önbizalom amit felépítettem-romokban…

És gyülölöm magam mert hazudok azoknak aki szeretnek-hogy már abba hagytam és tiszta vagyok stb…De a legjobb barátnőm és nagynénim  tudja….de nekik sem akarok gondot okozni….

annyi tervem van ebben az életben,,,,,De egyszerüen nem tudok szabadulni a démonjaimtól…és félek attol hogy most nem tudok már lábra állni….

Szeretnék találni egy levelezőtársat , aki már kigyógyult a bulímiából vagy esteleg szeretne belőle kigyógyulni . Én ugy érzem talán segíthetne, ha lenne valaki, akivel meg tudnám osztani a betegséget és tapasztalatokat, és közösen segíthetnénk egymásnak, hogy vége legyen ennek a borzalomnak ! kérlek segítsetek