Valkai Kornélia, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának III. éves védőnő szakos hallgatója vagyok.

 Szakdolgozati kutatásom témája: Coeliakia gyermekkorban: diagnosztika és kezelés védőnői szemmel. Azon szülők segítségét kérném akiknek gyermekük, gyermekeik coeliakiaban szenvednek. Szeretném megkérni önöket, hogy segítsék a kutatásomat egy  kérdőív őszinte kitöltésével. A kérdőív nem hosszú, és gyorsan kitölthető. Az adatokat kizárólag a szakdolgozatom készítéséhez használom fel az adatvédelem figyelembe vételével. A kérdőív kitöltése névtelen.

Segítségüket előre is köszönöm!

A kérdőív 3 linkből áll:

1.  http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/462382504/1/

2.  http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/462393256/1/

3.  http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/462406590/1/

Pszichiátriai kezelésem is más kezekbe került, lényegében felírták a gyógyszert, és kész. 2003-ban, testileg igen leromlott állapotban kerültem az új kórházamba (ami már nem volt új, 3 éve jártam már ide) Kiderült a lisztérzékenység, gyomorfekélyem és gyomorvérzésem volt, a colonoskópiát nem lehetett elvégezni, mert a sygmabélben egy olyan hajtűkanyar van, ami nem engedi át a műszert). Ekkor átállitottak inzulinra,, elkezdtem a nagyon szigorú lisztérzékeny és laktózérzékeny diétát (tojásérzékenységemről már gyerekkorom óta tudok), rettentő rossz anyagi helyzetem miatt leszoktam a dohányzásról. Ez a három tényező, + az antidepresszánsok, + a műtét hormonális hatása azt eredményezte, hogy hirtelen 25 kg-ot híztam. Mostmár a kövérség (100 kg vagyok 162 centi)is hozzájárul azokhoz a keresztcsont menti fájdalmakhoz, ami miatt sem állni, sem járni nem tudok. Szerintem a vastagbelem fáj, legalább is a fájdalom összefüggése a széklet bajokkal erre mutat.

Egyedül élek, átlagos jövedelem alatti nyugdijból egy kis garzonban. Ezek után csak azt szoktam kérdezni: Mi volt előbb, mi minek a következménye? A testi bajoktól a lelki bajokig, vagy fordítva, ?  Háromféle gyógyszert szedek a depresszióra, és ezzel egész jó a helyzet. De rengeteg testi bajom és fájdalmam nagyon nehézzé teszi az életet. Ha depresszióm romlik, annak mindíg a testi tünetek romlása áll a hátterében.  Egyszer, szép fokozatosan abbahagytam az antidepresszánsokat. Rémes lett a világ, testileg-lelkileg egyaránt, tehát gyorsan visszaálltam.. Mostmár ez így is marad.

2003.júniusában megkapta a 15 hónapos babáknak járó oltását. 2-3 hét múlva egy csomót fedeztünk fel a bal füle mögött. Rohantunk a fülészetre, ahol megnyugtattak, hogy nincs semmi baj, csak nyirokcsomó duzzanat, semmi komoly.

Ezután már nem volt étvágya, de rengeteget ivott. A gyerekorvos azzal vigasztalt, hogy örüljünk neki, hogy egyáltalán iszik, ebben a nagy melegben. “Megnyugtatásunkra” felírt valamilyen savanyú étvágygerjesztőt, ami persze semmit nem segített. Ez még nem elég, a kis popsija is tele lett sebekkel, de olyan mértékig, hogy már a húsa látszódott, annyira sebes volt. Naponta, kétnaponta jártunk a bőrgyógyászatra, ahol azt mondták, hogy gombás, meg mindenféle kenőcsöt felírtak, amik csak arra voltak jók, hogy sorakozzanak a polcon. Persze teltek múltak a napok, hetek és minden erőfeszítésünk ellenére sem történt semmi. Saját házi gyerekorvosunkon kívül jártunk másiknál is, aki mindenféle vérvételt előírt, de vércukor kontrollt egyik vérvételnél sem néztek, mert az a gyerekeknél egyik rutinban sem szerepel. Ezek az eredmények jók voltak, de megvigasztalt, hogy ettől a gyerekem lehet még leukémiás is. Persze Kicsikém eközben csak fogyott, fogyott és nem tudott enni. Volt nap, hogy csak egy paradicsom volt benne és rengeteg folyadék. Október 3-án egy harmadik orvosnál jártunk, aki végre rátapintott a lényegre és vércukor mérést javasolt. Persze azért nem volt ez sem olyan egyszerű, mert a rendelőben lévő készülékben nem volt elem, ezért el akart küldeni a 3 buszmegállónyira és 3 villamosmegállónyira lévő SZTK-ba. Elszaladtam a sarki kisboltba elemért, visszamentem és mikor megmértük, gyermekem cukra 16,5 volt.

Irány az I.számú Gyermekklinika. Ott fogadott minket egy tündéri Doktornéni, meg aranyos Nővérkék. Az inzulinkezelés hatására kislányom étvágya visszatért, de nem tartott sokáig. A lisztérzékenységgel kapcsolatos vérvétel eredménye ekkor még negatív volt. Ezután pár hét megnyugvás után kálváriánk újból folytatódott, csak most még nehezebb lett, mert a beadott inzulin ellenére is nagyon nehezen evett.

Eltelt egy év, mikor a lisztérzékenységi vérkontrol pozitív lett. Ekkor jött a bélbiopszia, ami végül beigazolta a lisztérzékenységet is. Sajnos a műtét után belsővérzése lett. Szerencsére ezen is túl jutottunk és hála a mindent elkövető kórházi kezelésnek és segítségnek, az inzulinnak éa a betartott szigorú diétának, Kislányom mára már nagyon jól van.

A legnagyobb érdekesség az, hogy családunkban nincs senkinek ilyen betegsége.