sokáig haboztam, beírjak-e, de hátha valakinek segít..

A helyzet az, hogy évekig küzdöttem a pánikkal, szörnyű volt. Halálfélelem, szívdobogás, fülzúgás, zombiknak való vérnyomás, de állandóan 100 feletti pulzus. Enyhén kényszeres is lettem. Mondtak mellette mindent, colitis, reflux, stressz, trauma, már csak ki kellett válogatnom.

Véletlenül derült ki, amikor megcsípett egy kullancs, hogy valójában már fertőzött vagyok ezzel a betegséggel. A tünetlistát látva rá kellett jönnöm, hogy minden más megvolt mellette, csak az orvosok nem vették észre. http://lymebeteg.hu/betegeknek.html#tunetek

Az antibiotikumos kezelést követő második hónapban vége szakadt ennek az egész pokoljárásnak, legalábbis ami a pánikot illeti. A többi tünet lassan, de múlik.

Remélem, más is jár így.

Anita

Csak az a baj hogy az embert nem tájékoztatják a dolgairól. Nagyon szétszórt vagyok. Szeretnék kilábalni a betegségekből, de nem megy. Eleve colitis ulcerózás vagyok, és még hozzá jön egy csomó megválaszolatlan kérdés, most a szívemet is  vizsgálják/ 24 órás vérnyomás mérés, terheléses ekg, ultra hang. Mert nem régen elájultam de még a kórházban, és azóta keresgélnek.

Jaj ne haragudjatok hogy így így írok, de a gondolataim cikáznak mindenfelé. Még hozzájön hogy szavakat, mondatokat ismételgetek magamban ami nagyon rossz, a bal fülemnél kalapácsolnak, rossz a közérzetem, alig alszom ami borzasztó. Látjátok sokszor nem is tudom mit mondok, és mit miért teszek. Két hónapja mentem újra férjhez, de a párom nem érti a dolgaim, mondjuk én se! Most boldognak kellene lennem de nagyon félek, hogy még rosszabb lesz az állapotom!!! Magamon nem tudok segíteni, más meg szerintem nem fog!!! Ajaj, látom már össze-vissza írogattam, de azért remélem megértitek a lényeget amit leírtam! Kérlek benneteket hogy reagáljatok az írásomra, hátha valami okosságott megértek belőle! Köszönöm hogy a zavaros történetemet elolvastátok! Katica