Varoszoba.hu » depresszió és pánikbetegség reflux

Segítsetek a projektmunkámhoz :)

Invisible — Mon, 27 Apr 2015 20:16:14 +0000

Sziasztok

Projektmunkát végzek az egyetemen, amire egy hetet kaptunk leadási határidőnek. Én témaként a pánikbetegséget választottam, ehhez kérném segítségetek!

Megkérnélek Titeket hogy az alábbi kérdésekre válaszoljatok őszíntén, és küldjétek el a válaszokat az e-mail címemre.

kovagor@gmail.com

- Hogyan alakult ki Nálad a betegség?

- Hány éves voltál akkor?

- Hol kértél először segítséget?

- Szedsz gyógyszereket/vagy szedtél, segítenek vagy segítettek-e?

- Meggyógyultál?

- Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek szembesülni a betegséggel?

- Miket tartasz fontosnak a gyógyulás mihamarabbi elérésnek érdekében?

Legyetek szívesek életkorotok és nemetek feltüntetni,

Köszönöm szépen a segítségeteket!

kovagor@gmail.com

Gyogyszer csökkentés és tünetei :/

Georgina — Wed, 26 Mar 2014 17:04:36 +0000

Sziasztok!Szeretném,ha olyan segítene aki szedett Xanaxot és sikerült letennie,mert én most elkezdtem csökkenteni de fura érzéseim vannak.Nyílván kell pár nap még megszokja a szervezetem,hogy kevesebbet kap belöle…csak szeretném tudni hogy mennyi az az idö kb. és kinek mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban.Tavaly januártol szedtem a cipralexet meg napi 4szer 0,5 xanaxot…aztán szépen elkezdtem csökkenteni a xanaxot és jol is ment de vhogy 3 fél és 1 egésznél megállt.Aztán szeptemberben kiderült,hogy terhes vok és lekellett raknom a baba érdekében….a cipralexet kb 1 hét alatt rakatta le velem a dokim amit én elég gyorsnak tartottam,de vakon biztam benne….gondoltam ha professzor és nem kevés pénzt kap érte akkor csak nem a “leszarom” jut eszébe rolam,mint a többinek akinek nem adsz pénzt.Aztán kiderült (novemberben) pont azon a napon mikor ugy döntöttem,hogy megtartom,hogy már nincs mit mivel a baba felszivodott Rá majdnem 1 hétre fektettek be egészségügyi kaparásra…..de vmi gyulladás ennek az idönek köszönhetöen el is indult.De addigra már csak 2 szer fél xanaxot szedtem.Egészen addig amég nem jöttem ki a korházbol és nem telt el pár nap,hogy magamhoz térjek…elkezdtem felfogni,hogy mi is történt velem :/ Elmentem egy másik dokihoz és mindtam,hogy gyogyszer nélkül szeretném ezt megoldani (kevert szorongásos depresszios zavar).De mivel romlott az egész és már minden napos volt az öngyilkosság gondolata meg az iszonyu érzés…elkezdtem a xanaxot megint emelni és ismét 4szer 0,5nél tartottam.De ez sem volt elég….nem tudtam feldolgozni…persze ehhez idö kell és ez igazán nem sok még most sem.Januárban elkezdtem szedni a coaxil-t 3szor 1-et.De mostanában a délelötti durva szédülés kikészitett és kibirhatatlannak éreztem…több ismerösömet kérdeztem,hogy mi ez szerintük és mikor megtudták,hogy mennyi gyogyszert szedek csak annyit mondtak,hogy az nagyon sok és persze hogy szédülök mivel a nyugtatok lenyomják a vérnyomást ami nekem amugy is alacsony…van hogy 90/60.Bementem a dokimhoz,hogy ezt már nem bírom és amugy is gyogyszer ellenes vok,mert ugy vallom hogy az csak elnyomja és nemold meg semmit….tehát mondtam hogy csökkenteni szeretném és szép lassan letenni.Erre ö nem hogy elmondaná ö mit gondol mivel ö az orvos nem én…ehelyett rávágta hogy jo akkor csökkentsem az estit fél-lel meg másnap reggel is már fél-lel.Szerintem nem segitenek semmit se ök sem a gyogyszerek csak magára számithat az ember,mert ha rajtuk mulik csak gyogyszerrel tömnek és igazábol magasrol tojnak le.Vasárnap elkezdtem csökkenteni este …..hát hajnalban fel is ébredtem…remegés…..szapora szivverés…halálfélelem….légszomj…szívszúrás .De ki kellett bírnom,hogy ne vegyek be hiszen ez a cél,hogy megszabaduljak a mérgektöl meg drogoktol,mert ezek azok.a Hétfö reggelit már nem mertem csökkenteni mert szédülés…hányinger….gyomorszoritás stb voltak…..délután még a sírás is rámjött,hogy miért érzem ezt és mikor lesz már vége…aztán este elaludtam elég hamar de éjjel felébredtem neged 4kor és 1 orát vergödtem,de hála Istennek semmi rosszullét csak nem birtam aludni…nagynehezen sikerült vissza aludnomde 6kor már megint fent voltam :S Egész délelött szédölés…enni nem birtam…annyi gyomorsavam volt hogy már szinte öklendeztem…és nyugalmi állapotban rámjött egy pánikroham amit megint szivinfarktusnak hittem Este megint beájultam fél 10 körül és sikerült reggel 6ig aludnom..reggel is ugy keltem hogy szapora szivverés….de legyürtem 1 kiflit és probáltam nyugtatni magam,hogy ez csak az elvonás,de naprol napra gyengülni fog.Aztán iszonyat szédülés jött rám …meg fejfájás……..kimentem a kutyával és ugy vert a szivem hogy majd kiugrott…..siettem vissza a lakás felé mintha csak ott érezném magam biztonságban…féltem hogy ahogy szédülök elfogok ájulni.Délután meg olyan fura érzés a fejemben…fura látás….ijesztö az egész valaki aki szedte a xanaxot és lerakta irjon nekem legyenszives,hogy siekrült és miket érzett az elvonástol,mert már nem tom mit tegyek hogy ne legyen ennyire erös…megbénitja a hétköznapjaimat :/ és még 3 és fél vissza van ,de én ugy gondolom hogy a további csökkentés csak negyedesével lesz,talán azt ennyire nem érzem meg Elöre is köszönöm a segitséget!

tanácstalanság, motiválatlanság, depresszió

gooboy — Mon, 26 Aug 2013 17:41:28 +0000

Üdv mindenkinek!
30 éves pasi vagyok és szeretnék segítséget kérni, mert olyan helyzet állt elő az életembe, ami teljesen tanácstalanná tett. A story elég hosszú lesz, így előre is elnézést kérek érte, de tényleg mélyponton vagyok és nem traktálnék másokat, ha látnék bármilyen kiutat is. Hét évvel ezelőtt nagyon vacilláltam a külföld és itthon között, felvettek egy helyre, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem -sokak unszolására- ,hogy megpróbálom itthon. Egész jó volt a fizetés és megalapoztam magamnak egy kisebb hitelt is. Jó volt bent a társaság, mint egy család kicsit olyan volt. Amúgy magányosabb típus vagyok, alapból, akkor úgy éreztem, hogy befogadtak, sok próbálkozás után először éreztem ezt. Próbálkoztam sok mindennel és sok munkával is korábban, Ez a kapcsolatokra is hatással volt, sosem akartam csak ,,járni” valakivel, mindig úgy éreztem, ha eljön az ideje, akkor majd lesz valami, ez persze nem azt jelenti, hogy kisebb kalandok nem lettek volna, csak általában a nők kihasználtak és ennek ez lett az eredménye. És itt kezdődik a problémám első része. 4 éve volt egy kolléganőm, akit egy sok éves kapcsolat után kidobott szinte szó szerint az utcára a pasija, Megcsalta és a közös hitel, kocsi, ház ellenére kirakta és a másik csajt rakta a helyére. Teljesen taccsra vágta magát. Nem akartam semmit eleinte tőle, de láttam, hogy nagyon szenved és a többiek -amit nem igazán értettem akkor- átléptek rajta és kiröhögték. Elkezdtünk beszélgetni, próbáltam a lelket tartani benne, segíteni neki, amiben tudtam. Ez ment hónapokon át. Persze, beleszerettem és elmélyült a kapcsolatunk és ő is jelét adta, hogy jó lenne ezt munkahelyen kívül is folytatni valamilyen formában. Aztán már dolgok is történtetek, amikor volt egy céges túra, aminek a másnapján beszéltem vele utoljára. Annyit mondott, hogy valaki megkérdezte tőle, hogy mi együtt vagyunk-e és ezen láthatóan kibukott. Bunkózott és nem tudtam vele beszélni, holott, korábban órákat voltunk együtt, minden nap. 2 sms és e-mail, után, amiben könyörögtem neki, hogy beszéljünk, mert hiányzik, bepanaszolt a vezetőségnél, hogy zaklatom. Ezen meg én buktam ki, de iszonyatosan és hozzájött, hogy a leveleimet és az sms-eimet mutogatta kb fűnek-fának a kollégák közül. Teljesen megalázva éreztem magam, a slusszpoén, hogy egy hónapra rá megtudtam, hogy visszament a palijához. Bent teljesen elszeparáltan dolgoztunk, így nem is kommunikáltunk egymással, így ott maradtam a munkahelyen, de nagyon zavart a jelenléte és nagyon rossz volt. 3 hónap alatt fogytam 30 kilót -mondjuk volt miből-, de teljesen összeestem lelkileg. Ott maradtam, mert kellett a munka és ráadásul azzal foglalkoztam, amit szeretek is, de nagyon nehéz volt, egyszerre volt a menny és a pokol. Tavaly aztán közölték, hogy megszűnik a pozícióm, de nem akarnak kirakni, csak áthelyezni, a probléma ezzel viszont az volt, hogy a lány mellett lett volna ez a pozíció, bár 3 év eltelt azóta, én még mindig feszengtem a megalázottságtól mellette és azóta sem beszéltünk és egy részem még mindig szerelmes volt belé, ezért bár jeleztem ezt a vezetőségnek, amit nem fogadtak el, így az lett a vége, hogy eljöttem onnan. Azóta két melóhelyem is volt, de egyik se vált be, az egyiken rabszolgaként dolgoztattak, szó szerint null szabadidővel, a másikon meg éhbérért kellett teperni. Persze álmaim egyik munkahelye után, ez nyilvánvaló volt, hogy pofon lesz, csak azt nem gondoltam volna, hogy ekkora. Most jelenleg munkanélküli vagyok. Az igazi problémám az, hogy a 3, lassan 4 év alatt, úgy érzem meghalt bennem valami és teljesen elment az életkedvem. Nemhogy a nőkben, de az emberekben sem tudok megbízni, egyre jobban süllyedek le. Nem érzem azt, hogyha lenne egy munkahelyem, vagy egy barátnőm, akkor boldogabb lennék. Ott hagytam az előző munkahelyem egy csomó embert, akit úgy éreztem, hogy fontosak és én is nekik, -ennek lassan már egy éve- és azóta igazából a kutya nem keresett onnan, max én őket. A megalázottságot azóta is érzem folyamatosan és ez mindenre rányomja a bélyegét, a döntéseimre is. Mivel nincs munkám, vissza kellett jöjjek a szüleimhez, akikkel gyerekkorom óta rossz a kapcsolatunk, ők folyamatosan éreztetik, hogy nem vagyok több, mint egy kötelező kiadás. A hitelemet, már nem tudom sokáig fizetni, bár ki tudnék lépni belőle, de sokmillió forint kifizetése után, egyszerűen nem akarom eldobni. Viszont így is azt érzem, hogy 30 éves koromra nem értem el semmit, sőt rosszabb lett. Folyamatosan a kétségbeesést érzem, és a reménytelenséget. kisebb pánik rohamaim is vannak. Ezek először még a munkahelyen jöttek elő, akkor azt hittem a csaj miatt van, ha elmegyek onnan, majd elmúlik, de nem így van, időnként előjönnek. Mivel magányos farkas típus vagyok, nem sok barátom van, akik vannak, azok meg inkább ivócimborák és nekik is megvan a maguk baja, Próbálok pozitív lenni, de egyszerűen nem tudom, hogy min változtassak, hogy változzon az életem, teljesen tanácstalan vagyok és borzalmasan érzem magam.. Most úgy érzem, ha lenne egy munkám vagy egy barátnőm, az se változtatna semmit. Tudom, hogy ez így elég tömör, amit írtam, próbáltam összeszedni. Előre is köszönöm a segítséget

Szorongás

Tamas861 — Sat, 11 May 2013 10:03:11 +0000

Szép napot!

27 éves fiatalember vagyok, 2 hete kezdődtek aa panaszaim…

Stresszes életet élek, a munkám, a párkapcsolatom, és egyéb tényezők miatt.

Azt vettem észre, hogy majd fel robbanok az idegtől, fájt a hasam, és bepánikoltam, kapkodtam levegő után, szédültem.

Elmentem az ügyeletre, ahol (mivel tűfóbiám van) Andaxint itattak velem. Tokéletesen megszünt minden problémám.

De ahogy kiürült a szervezetemből, kezdődött minden.

Hétfőn voltam a dokimnál, aki Naturland nyugtató teát, Valeriana Relaxot javolt. Ezektől csak folyamatosan pisilek, amitől még jobban fáj a hasam, de a gondom ugyanúgy meg van. Félek, mhhogy mindig újra előjön a rosszullét, a házunkban nem tudok meglenni, folyamatosan félek. Mit tegyek?