Nem tudom másnak is volt e hasonló érzése, jelenleg úgy gondolom, hogy nekem a legrosszabb az egész világon. Persze tudom, hogy vannak akik éheznek, nélkülöznek, de azt is jobban el tudnám viselni, mint a jelenlegi helyzetem. Szinte minden nap sírok, és godolkozom mi értelme van így az életemnek.

Az egész egy szőrnyű élmény miatt alakult ki és azóta minden napom elviselhetetlen.Tisztaságfóbiás lettem, nem tudom ez eerre a megfelelő kifejezés, mikor állandó kényszert érzel, hogy megmosd a kezed, nem nyúlsz bizonyos tárgyakhoz, nem mész bizonyos helyekre amiket ” koszosnak” gondolsz. Ez sajnos az egész életemre kiterjedt, miden nap, mikor felkelek megtervezem mit fogok csinálni és hogyan fogom.Lépésről-lépésre. Csak így tudok megbizonyosodni arról, hogy nem rontom el és nem koszolódok be. Mindig kell fertőtlenítő kendőnek vagy gélnek lennie a közelemben, mert ha nem tudom meg törölni a kezem bizonyos dolgok után valami nagyon rossz fog történni. Nem tudom megfogalmazni pontosan mi,olyasmi hogy koszos leszek, koszos lesz az összes ruhám, az összes használati tárgyam és úgy már nem lehetek boldog sose.

Ha valakinek van hasonló tapasztalata, tanácsa kérlek segítsetek.

depresszió miatt lehet valaki óránként éhes?Hogy a korog a gyomra és ha nem eszik nem érzi jól magét?Volt mér valaki így?

Aztán Anyuka szerelmes lett,a férfi ígért neki fűt,fát csillagokat az égről,lába elé tesz mindent,amit csak akar.Anyuka vele ment,s vitte lánykáját is.Szerető családról,csodálatos otthonról,még egy gyermekről álmodozott az Anyuka…Milyen szép lesz az életük…Ahogyan megérkeztek új otthonukba az álom semmivé foszlott:a család feje egy vén banya,első pillanattól fogva megkeserítette az Anyuka és lánykája életét.A férfi sem könnyítette meg helyzetét,tette amit a banya mondott;Anyuka magára maradt lánykájával.

Sok év telt el így,aztán csoda történt:Anyukának aranyhajú kislánya született!Micsoda öröm és boldogság!Leírni sem lehet,mindenki örült a családban,s láss csodát legjobban a vén banya!!Anyuka bizakodott,hátha a kis angyalka meglágyítja a banya szívét és Őt és barna lánykájáját elfogadja.

De a vén banya agyafúrt volt,mindenféléhez értett és bűbájos viselkedése mögött már gonosz terveket eszelt ki…Az aranyhajú kislányt mézes-mázos szavakkal magához édesgette és minden földi jóval elhalmozta.A barna lányka ebből semmit nem kapott.Kapott azonban mást helyette:rengeteg szidást,verést,megaláztatást,nyomorúságot.Anyuka későn vette észre a banya ármánykodását lánykái ellen,de még épp’ időben.Elővette hát a banyát,aki meghunyászkodva bár,de mélyen belül fortyogva megígérte egyik lánykával sem tesz semmit soha többé.Se jót,se rosszat.Ígérete semmivé foszlott,mint a köd az erősödő napfényben.Mivel az aranyhajú lánykát nem tudta már bűvkörébe vonni,a másikat kétszeresen gyötörte..Így ment ez,mígnem a barna lányka tizenöt éves nem lett.Megint volt valami a rovásán,vagy csak a banya akarta,hogy legyen,ezért leszidta a leányt.S Uram bocsá’ a lány kinevette!A banya éktelen haragra gerjedt és meg akarta ütni,de a lány elkapta a kezét,mélyen a szemébe nézett aztán határozottan kijelentette(bár belül reszketett)ha mégegyszer az életben hozzáér,Isten őt úgy segélje,de ripityára töri a banya kezét.A banya többé nem emelt kezet a lányra,de szavaival továbbra sem hagyta békén.A lány megbékélt ezzel,becsukta füleit,csak a szépet hallotta meg(az se a banya száján jött ki).A lány nem is tudta ezek után,mihez is fogjon,hiszen,ha sikerült a banyát megállítania,akkor az egész világ az Övé lehet,eufórikus érzés volt ez számára,ami feledtetett minden korábbi rosszat.Bátran járt-kelt a világban és erősnek,megállíthatatlannak érezte magát.Teli lett önbizalommal,már senkitől és semmitől nem félt.

Felcseperedett a barna lányka,mutatós leány lett,álmodozó szemeit bizony a legények is észrevették.A leány is érdeklődni kezdett irántuk.Megismerkedett eggyel,majd még eggyel és azon kapta magát,hogy mindegy hogy útszéli vadvirágot vagy illatos rózsát kap tőlük,ha gyalogosan vagy fényűző hintón jönnek el érte,a legfontosabb az volt,hogy Ő Érte jönnek,Neki Kedveskednek,Őt Szeretik,Őt Simogatják,Csak Neki suttogják szerelmes szavaikat.A barna leány el sem hitte,hogy ez vele történik,úszott az örömmámorban,ha megismerkedett valakivel;és észre sem vette,hogy már hajszolja a vágy,hogy új és új legények legyenek akik teszik neki a szépet.És belépett az életébe Ő.A barna leány szerelmes lett.Szerelme igen daliás,mindig mosolygó,huncut szemű,gyönyörű férfi volt.És jóval idősebb,mint a leány.Anyuka próbálta megakadályozni a romácot,de hát az már akkor szerelem volt,amikor először egymás szemébe néztek.Tiszavirág életű kapcsolatuk volt csupán,de a leány ekkor jött rá,milyen sok szeretetet nélkülözött addig,milyen gyönyörű lehet az élet,ha az ember szeretve vagyon.Aztán véget ért a szerelem és a lány érezte megszakad a szíve,nem volt se éjjele,se nappala,titkon reménykedett hátha szerelme visszatér hozzá,de a sors másként döntött.

Anyuka kórházba került,a férfi állandóan dolgozott és aranyhajú kishugával és a banyával tengették napjaikat.Telt az idő és mint a villám csapott le a hír:a férfi elhagyja Anyukát!Lehullott az utolsó csillag az égről..Gyorsan zajlott minden,összepakolták kis motyójukat,szekérre ültek,s egy olyan helyen kezdtek el egy nyomorúságos,új életet,ahol csengő aranypénzben mérik,ki az ember.Anyuka éjjel-nappal beteg volt,de dolgozott,mert nem volt semmijük.Aztán a barna leány is munkába állt és kicsit könnyebb lett.

Teltek az évek és az emberek átnéztek rajtuk,Anyuka nehezen állt talpra,de sikerült neki.Az aranyhajú kislány már gimnazista volt,a barna lány pedig magányos és végtelenül szomorú.Volt néhány legény a múltból,akik felkeresték,de ahogy jöttek,úgy mentek is.Nem volt senkije,barátai elmaradoztak mellőle és újra érezte,olyan jó lenne,ha valaki szeretné,de ahol csengő aranypénz a mérték,ott a szegény lányok nem kellenek.Nem jöttek már hozzá se gyalogosan,se hintón,nem szakított neki senki sem virágot.Aztán megismert egy fiút,termete nyűgözte le a lányt,hamarosan már együtt sétálgattak,a fiú szerelmes lett,de a lány nem szerette.Csak a végtelen magányosságot,ürességet érezte a fiú mellett.Aztán megint változás állt be a lány életébe.Reggel történt,a lány dolgozni indult és valami borzalmas félelmet érzett,mintha mindenki,akit addig szeretett, egyszerre halnának meg és ő ott marad kétségbeesve,egyedül a világon.Kibuggyant a könnye és még egy,aztán patakokban folyt az arcán,úgy érezte nem tud elmenni otthonról.Valahogyan sikerült összeszednie magát és elindult a munkába.Vele volt a fiú is,akit nem szeretett,bátorította.Hosszú ideig,nem tudta a lány,mi a baja,orvoshoz járt,aki mindenféle furcsa dolgot mondott:pánikbetegség,szorongásos depresszió..A lány nem is értette,hogy lehet ez,ő aki meg tudta volna váltani a világot,teli önbizalommal,állandó jókedvvel és ő aki megannyi legény vágyálma volt,nem tud egyedül kimenni az ajtón?Aztán megint a jó sors közbeavatkozott,talált egy orvost és elég erőt gyűjtött,hogy alattomos betegsége,ne uralkodjon el rajta,pont fordítva,ő uralta immár.

Nem tudta mitévő legyen és ahogy telt-múlt az idő rájött,változtatnia kell.A fiút,akit nem szeretett,elhagyta,volt már ereje hozzá és emberek közé járt,szórakozott és barátnői lettek és táncolni jártak és sokszor ivott ilyenkor,mert úgy érezte visszatér belé az a régi,barna lány,akit szerettek és akiért a legények sorban álltak.Sok év telt el így és noha sokmindent megpróbált,hogy állapotán javítson valahogy mindig maradt benne egy kis kétség,egy kis félelem,egy kis pánik.

Aztán egy nagyon régi ismerőst sodort útjába a sors,egy Férfit,akit ismert,de sosem volt a szeretője.Találkoztak és a lány,aki azóta már nő,meglátta ebben a férfiban önmagát és újra érezte szeretve van,úgy ahogy régen,vagy még jobban.Megkapja tőle mindazt,amit másoktól sohasem,a feltétel nélküli szeretetet,szerelmet.És egy szép napon ez a Férfi virágot hozott neki,egy gyűrűt és egy ígéretet.A nő elfogadta mindhármat.És érezte újra él,nemúgy,mint régen,nem olyan elánnal(nem is baj),komoly nő lett,de emellett a Férfi mellett,az lehet aki néha szomorkás,néha rosszkedvű,szétszórt,bohém,sötét hajú,álmodozó szemű kislány…

Folyt.köv. annak függvényében,ahogyan alakul az életem

A suliba megint katasztrófa…másodjára próbáltam a 10.et és bírtam is egy darabig…tiszta 5ös tanuló vagyok/voltam és most mehetnék osztályozóra de nem megyek. mert úgy döntöttem nem megyek el és kihagyok még egy évet. Az sem biztos hogy egy hét múlva még élni fogok. Az lenne a legjobb,én már teljesen elvesztettem önmagam. Ha a 4 évvel ez előtti énem ezt látná..Sírva fakadna,és könyörögne hogy ne tegyem ezt vele…

Nem bírom továább..

Életkorát illetően túl van a 60. évén. Van egy nővérem, aki kicsit érzékenyebb lelkületű, és mivel így nőttünk fel, hogy apánknak ilyen dolgai vannak ezáltal miközben kisgyerekként szocializálódtunk mi is eltanultunk rengeteg “mentális gátat”. Amit ő képtelen volt kezelni és pánikbeteg,-depressziós lett és kismértékben skizó is. Az orvosok mindig mondták, hogy nem a lánnyal van a baj és nem neki kéne kezelésre járnia, hanem apucinak. Szerencsére a nővérem pillanatok alatt meggyógyult, amint elköltözött otthonról.
Én sajnos még itthon élek, de nagyon kihat a hangulati világomra az ő hangulata és nem mellesleg édesanyám is csak úgy tudja elviselni, hogy ha folyamatosan dolgozik.

Kérdezem én: mit lehet egy 60 éves, makacs, hatalmas önbecsüléssel rendelkező emberrel tenni, aki ilyen mértékben depressziós? Többször tettünk célzásokat mi is és a nővérem orvosai is, hogy mentálisan nincs rendben, de általában ilyenkor fel sem fogja vagy hetegik megsértődik… Beszélni vele nem csak erről, hanem általánosságban nem lehet, viszont így nem csak az ő életét, hanem a miénket is tönkre teszi, legalábbis amíg itthon élünk, viszont nem hiszem, hogy az lenne a megoldást, hogy mindenki külön költözik itthonról…

Azt nem tudom van -e személyes találkozások vagy csoport veletek, de ha orvos nélkül be lehetne személyesen is  kerülni a csoportotokba az nagyon érdekelne, személyesen szeretném meg köszöni segitségeteket. (Mivel minimum heti szinten olvastam történeteteket úgy éreztem az enyém el törpül a tietek mellett) ami nagyon sokat segitetet hogy úgy érezem nem a gödör alján vagyok hanem szép lassan de biztosan mászok felfelé.

Nagyon köszönöm nektek nagy nagy tisztelettel:Anita