Leírom ide a történetemet és szeretném ha segítenétek ha tudtok.

2013.márciusában befeküdtem a kórházba epekő műtét miatt. A műtét másnap meg is történt és hazaengedtek majd itthon kezdődtek a problémák egyre erősödő görcseim voltak szinte már elviselhetetlenek a hozzátartozóim észrevették rajtam, hogy sárga is vagyok. Csütörtökön kellett volna visszamennem varratszedésre de már nem bírtam kivárni a sok fájdalom után így szerdán délelőtt megkerestem az orvost aki műtött és elmondtam neki hogy milyen panaszaim vannak. Kiszedte a varratomat elküldött ultrahangra és befektetett másnap a gasztroenterológiára gyomortükrözésre mondván majd ott kiszedik ami benn maradt. Be is feküdtem de a vizsgálat alatt kiderült, hogy nem maradt benn semmi csak az epevezetékemet csonkolta magyarán nem volt epevezetékem, a hasüregemnek a harmada már epével volt telve. Visszaszállítottak a sebészetre és másnap megint megműtöttek egy 5 óra hosszás beavatkozás után a vékonybelemből kivettek egy darabot és abból csináltak egy vezetéket ami majd arra szolgál hogy az epe ürüljön. Műtét után felébredtem a látvány egy igazi sokk volt becsövezve összedarabolva szörnyű volt. Egy csövem 3 hónapig volt még a műtét után. 3 hét kórházi bennlét után hazaengedtek . Mondanom sem kell hogy erőm nem volt semmihez. A második műtétet végző orvos az orrom alá dörgölte távozásom előtt hogy kaptam egy második esélyt (mintha én tehettem volna róla). Továbbra is vissza kellett járnom kontrollokra uh-ra. Kb. műtét után a második hónapban újabb szövődmény lépett fel ami miatt a mai napig is szenvedek. Magas lázam van és viszketek mert az a szakasz amit odavarrtak az beszűkül nem ürül az epém csak pang a májenzim szintem az egekbe van. Kaptam gyógyszert amit életem végéig szednem kéne de sajnos nem használ mert időközbe kialakult egy májbetegségem . Most majd tágítást fognak csinálni ha minden igaz hogy a hegesedést megállítsák. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy fel kéne jelentenem az orvost mert ez mégis csak nem normális dolog, hogy egy sima epekő műtétből ez lett… Ehhez kérném a segítségeteket hogyha van Valaki közületek aki ért ehhez az adjon tanácsot. Mivel a gasztroenterológus elmondta, hogy ebből már nem tudok kigyógyulni életem végéig küszködnöm kell vele. Köszönöm előre is

Elnézésedet kérem, hogy csak ma jelenkezem, de előbb nem tudtam. mert sok munkám csak ma engedélyezett egy kis szörfözést. De elsőként Neked válaszolok, mert tudom mit jelent a bizonytalanság az esetedben.

A hírem sajnos rossz! A téged érdeklő kérdésre a válasz:

A gyomortükrözéssel való epekő eltávolítás nem m

az epe kioperálását követő egyik gonoszkodása az emberi szervezetnek. A kioperált epe működése áttevődik az epevezetékbe és génjeiben magával viszi az epekőképzés tudományát.

Így a zsíros ételek fogyasztása, a hajlam és az esti ima elmulasztása kiválthatja pici aranyos epekövek gyártására való késztetést. Ezek elzárják a vezetéket és olyan- csak mazohisták által élvezhető- fájást ajándékoznak az embernek, hogy csak na! Ezeket szippantja ki, vagy töri  össze a  csőbe öltözött, az emberi elme magas fokán megalkotott kis műszer. A széttrancsírozott darabkákat a szervezet hulladékgyűjtőjébe továbbítja

Még egy gondolat: Ma már az epekő eltávolítás 3 pocakba fúrt lyukon keresztül történik, és 3 nap kórházi ápolást igényel. Nem kell félni tőle, 100 esetből csak 6-nak szükséges további sebészeti beavatkozással befejezni a műtétet. Én benne voltam a 6-ba. Nem unatkoztam!

Remélem kis áltudományos ismertetőm nem hagyott sötét foltot a téma leírásában.

16 éven aluliaknak, és orvosoknak nem ajánlott írás!!

Civilke az éjjeli bagoly

Hétfőn laparoszkópos epekőműtétem volt, minden jól zajlott csütörtök reggel haza is jöhettem. Tegnap, pénteken úgy gondoltam, hogy szükségem lenne pár dologra. Mindenki dolgozott (már nem élnek velem a gyermekeim, mindenki külön családban él). Kocsival mentem, hogy ne kelljen sokat cipekednem, bevásárló kocsival toltam ki a dolgokat amit vásároltam, és a parkolóban két szatyorba helyeztem az árukat, hogy kiegyenlítődve vigyem fel a 3. emeletre. Igyekszem betartani a diétát, és úgy étkezni, többször keveset, vacsorára piritóst ettem( kicsi 4 szelet) light maci sajttal. Ezért mos nem tudom, hogy a vacsora, vagy a cipekdés okozza azt az érzést, amit még a műtét előtt is éreztem. Tudni kell nekem nem voltak görcsös rohamaim, tünetmentes voltam, csak az ultrahang mutatta ki a köveket, illetve már a sokasága miatt éreztem mozgások közben. De az orvosom a műtétet javasolta, mert cukrot és hasnyálmirigyet okozhat. Mondta. Nem szerettem volna megvárni.

És most itt van a gondom. A kórházban sem és egészen tegnapig nem éreztem ezt az érzést. De este már igen. Ezért nem tudom, hogy a vacsorától, vagy a cipekedéstől érzem. Tehát nem igazán fáj, csak a mozgásnál ua. az az érzés van, mint amikor még megvoltak a kövek.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy ezt az érzést éreznem kell, legalább addig amíg teljesen fel nem gyógyulok akkor megnyugszom. Most szombat van, és nem szeretném az orvosomat ezzel zavarni, ezért fordultam hozzátok. Epekő műtétesek! Ti éreztétek? Vagy mit éreztetek a műtét után, nyugtassatok meg! Előre is köszönöm Üdv. Gy.

Gyógyszeres epekőoldásra az angolul Ursodeoxycholic Acid (UDCA), patikában pedig pl. Ursofalk vagy Ursodiol névre hallgató természetes epesavat használják. Ez emberben is előfordul, de kisebb mennyiségben. Elolvastam, hogy ez az epesav csak az esetek 40%-ában használ, nagyon lassan (akár két évig kell szedni), és akkor is csak bizonyos feltételek megléte esetén (viszonylag kicsi, nem meszes kövek). Ráadásul, az esetleges feloldódás után nagyon gyakori (több, mint 50%), hogy visszajönnek a kövek. Újra elmentem a belgyógyászhoz ezeket megbeszélni. Ő nem javasolta ezeket, de megerősítendő vagy cáfolandó beutalt gasztroenterológushoz is. Mindketten azt mondták, hogy ne gondolkozzak ilyen alternatívákban, ha nincs panasz, nem kell az epekővel foglalkozni (van akinek abszolút nem okoz panaszt és csak a boncoláskor találják meg), ha pedig van panasz, érdemes kivetetni, a most használatos laparoszkópos eljárás gyors és kicsi a kockázata.

A gyógyszeres kezelés szerintük sem hatékony, különösen az én kőméretemmel, ráadásul az oldódó kövek kis méretűvé válhatnak, azok pedig szeretnek az epevezetékbe beszorulni vagy a közeli hasnyálmirigy vezetékét eltorlaszolni és ezzel veszélyes hasnyálmirigy gyulladást okozni. A zúzást már nem nagyon csinálják epekő esetén mert magának az erős behatásnak lehetnek mellékhatásai (vérzés, stb.) de leginkább ugyanúgy az esetleges pici törmelékdarabok gondokat okozhatnak. Ráadásul, ugyanúgy, mint a gyógyszer esetén, az epekő könnyen visszajön, és kezdhetnénk mindent elölről. Egyébként epekőzúzást, legalább is az internet alapján egy budapesti kórházban végeznek csak. Link: egy mai vesekőzúzógép gyártói prospektusa itt látható.

Az epeköveket azért érdemes kivetetni, mert (1) fájhatnak, (2) főleg a kisebbek elzáródásokat és így nagyon veszélyes, akár halálos hasnyálmirigy gyulladást okozhatnak, illetve (3) hosszú távon, különösen ha az epehólyag fala megvastagszik és megkeményedik, epehólyagrákot is okozhatnak. A kivétel kockázata pedig maga a műtét, és hosszú távon a vastagbélrák kockázatának akár húsz százalékos növekedése. Ez ijesztőnek hangzik, de úgy kell érteni, hogy ha a vastagbélrák kockázata három százalék, ami kb. igaz lehet, persze egyénenként változó akkor az 3,6% lesz. Persze erről is rengeteg olvasnivalót lehet találni. A vastagbélrákot nagyon sok más tényező is befolyásolja, például csak ha valaki egyébként egészségesen étkezik (sok rost, stb.) máris kisebb. Ezért ettől nem különösebben félek.

Mindenesetre a várakozás mellett döntök, és titokban reménykedek, hátha a Rowachol is feloldja a köveket. A reményeket kicsit csökkenti, hogy röntgenen látszik egy kisbabnyi folt, ami egy meszes kőre utal…
Fél év múlva következő ultrahang: …benne több 5-10 mm átmérőjű echodens képlet látható hangárnyékkal. Na most mi van, először rosszul látták, most látták rosszul, vagy oldódtak?? Tovább reménykedek és szedem a Rowacholt. Év végén újabb ultrahang: … a cholecysta [epehólyag] kp. telt, fala 3,8 mm vastagságú hyperreflectív, lumenében számos 8-12 mm nagyságú echodens képlet igazolható hangárnyékkal. Az ultrahangos orvosnő műtétet javasol. Gondoltam, ha már számos kőről beszélünk, és a hólyag fala is vastagodik, ebben lehet valami. Bejelentkeztem a gasztroenterológushoz, aki a tünetek (rendszeres enyhe és ritka erős fájdalom) illetve az ultrahang alapján javasolta a műtétet.

forrás:http://epemutet.freeblog.hu

Epekőmütétem december elején volt, a kórház nevét és a saját valódi nevemet nem irom le.

Aznap reggel mentem be a kórházba amikor is műtöttek…volna.DE hogy mért nem aznap műtöttek ,ennek történetét irom most le.

Én későn kelő vagyok igy elég nehezemre esett fél hétkor kelnem, el is késtem egy kicsit a kórházból, már szólitottak mikor még nem voltam benn. Természetesen éhgyomorra kellet menni az altatás miatt. Az éhezést én személy szerint elég nehezen tűröm, hogy nekem mért nehéz éheznem, mi váltja ki a félelmeimet és melyek azok, ezeket is leirom a könnyebb megértés kedvéért.

Mint itt korábban irtam én 2000-ben kaptam egy komoly forgó jellegű szédüléses rohamot. A tünetek alapján először azt hittem leesett a vércukrom mert hirtelen sárga karikák kezdtek ugrálni a szemem előtt, egyre több és több, végül semmit nem láttam. Bekaptam egy falat csokit de aztán már semmit nem látva csúsztam át az ágyra és beindult egy forgás, minden forgott a lámpa, a bútorok,a szivem ezerrel kalimpált a gyomrom jött föl. Iszonyú volt, azt hittem ott halok meg! Egy órán keresztül forgott minden mig ki nem jött a mentő és nem adtak be valami nyugtatót. Közben öklendeztem, stb. Bevittek a kórházba 1 hétig infúzión voltam, aztán még évekig szédültem. Egyensúlyideggyulladást állapitottak meg. De nem is ezt akartam leirni, hanem hogy a betegség leirásánál azt olvastam, hogy egy egyszerű vércukor leesés is kiválthat ilyen rohamot. Massziv pánikbeteg is lettem, és ha éhes lettem és hirtelen szédültem nagyon megijedtem hogy jön a roham, de ezt valószinűleg csak a pánikbetegségem miatt éreztem igy. Nem vagyok egy zabálógép, nem eszem sokat és gyakran sem tehát, csak az éhezéstől tartok a fentiek miatt. (Megjegyzem nemrég mondta egy orvos hogy a pánikbetegeknél minden “másképp zajlik”.)

Ezért általában kis kekszet mindig tartottam magamnál.

A műtét napján 11 kor már kezdtem “félni.” A nővér, megvizsgálta a vércukor szintemet és közölte hogy tökéletes. Viszont a vérnyomásom alaposan felugrott, azt mondta mert “hergelem” magam a műtét miatt. Egyre lassabban teltek a percek.

12 óra és még mindig nem jöttek értem. Kezdtem magam furcsán érezni. És persze egyre idegesebb lettem, hiszen a szobatársamat már másfél órája elvitték a műtőbe.

“Ma már biztos nem kerül rám a sor”-és vágyakozva gondoltam egy darab kekszre.

Fél egykor éreztem hogy türőképességem határához értem, egy keksszel a kezemben fenyegetően sétáltam a nővérek felé és kérdezgettem, vajon ma még műtenek, vagy ehetek?? Semmi határozott válasz, várjam meg a vizitet majd akkor közlik.

Hát én már nem birom ki a vizitig mintha máris szédülnék.!!!! vagy csak a pánik?

Mit képzelnek ezek nem vagyok én Gandhi, meddig éheztetnek még? Egyre dühösebben fortyogtam magamban majd  1 óra körül nem birtam tovább-valamint féltem egy esetleges rosszulléttől, szédüléses rohamtól -és ördögi vigyorral az arcomon megettem 3 db kekszet és ittam rá 2 korty vizet.!!! Mondanom sem kell ahogy lenyeltem lépett be a műtős hogy “na jöjjön”.” Hát ….ööö…izé…most ettem”-feleltem mire a műtös eltünt. Hallottam ahogy telefonál: “Kovács Józsefné beebédelt…” (Hát ha 3 db keksz azt jelenti….?)

Nnnna kitört a forradalom a kórházban! Először a nővér rohant le: “Mit képzelek én most egy egész orvosi team vár rám hiába a műtőben, leszoktak szólni ha aznap nincs több műtét, stb.stb.(Persze ezt nem mondta mikor kérdeztem előtte) Majd megjelent a kis vizitáló csapat és ugy néztek rám mint kertész a hernyóra, “evett műtét előtt..” suttogták egymásnak. Kisvártatva megjelent az orvosom is és nagyon dühösen közölte: “most borul az egész műtéti beosztásuk, naponta 6 műtétre van 2 orvos annyit dolgoznak és most én milyen jogon veszem el a helyet és az időt egy holnapi műtétestől…stb “Majd feldultan elrohant. Még egy utolsó megvető pillantással mindenki elviharzott, nem szólva hozzám 1 szót sem.

Na most mi lesz? Mikor műtenek ha egyáltalán műtenek mert jövőre már fizetni kell egy ilyen műtétért közölte az egyik orvos. Legszivesebben összecsomagoltam volna és hazamentem volna. Annyi dolgom lenne, ráér még ez az epekő…keresek 1 másik kórházat…igy füstölögtem magamban. De megszólalt egy másik hang is: Hülye vagy? Minden lelet megvan, benn vagy, most kezdenél egy ujabb torturát egy másik kórházban, mikor kész élet-halál harc folyik már 1 kórházi helyért is??? Ha már itt vagy biztos megműtenek…

Ez utóbbi hang meggyőzött, de gondoltam valamit tenni kéne igy összeszedtem magam és fél óra múlva bementem az orvosom szobájába. Azaz pont jött ki: “Elnézést kérek, nem gondoltam volna hogy ekkora baj lesz… de ha holnap is délig nem ehetek…”. és ezzel elsirtam magam. Ez hatott, az orvos igy szólt: “Na jól van nem haragszom én magára de egy kis önfegyelmet elvárunk, a betegektől, nem értem mért nem lehet kibirni fél napot evés nélkül..stb. Na menjen vissza a szobájába és maradjon éhgyomorra”  Na már megint kezdik, gondoltam és vissza siettem.

Nos ma már ettem ezt a pár kekszet, holnap műtenek, akkor még ehetek, elvégre tegnap is vacsoráztam.

Igy aztán miután nem hoztak vacsorát, odamentem a növérekhez és kérdeztem hogy nem kapok vacsorát?

“Vacsoráááát ??? Hogyisne, holnap műtik nem ehet csak folyadék, sok folyadék”-közölte ellentmondást nem tűrően egy szigorú termetes fiatal ápoló leányzó. Na persze tudják hogy én vagyok a “bezabálós” és most bosszut állnak.

Ez bosszú, biztos ehetnék, gondoltam .Végül az esti vizitkor megkérdeztem az orvost vacsorázhatok -e mire igennel felelt. “Ehet????!!!” Kapta fel a fejét a kövérkés leányzó aki előtte nagyon tiltotta és még az orvossal is leállt vitatkozni meglepetésében! Nem, ha holnap műtik. DE EHET! -felelte a jóindulattal megáldott orvos és én boldogan elmajszoltam 2 db zsemlyét majd elaludtam. Másnap már reggel 9 kor, másodikként (!) vittek a műtőbe,biztos gondolták jobb lessz ha minél előbb  visznek mielőtt megint “bezabálok.”

A műtét utáni vizitkor több alkalommal is megkérdezte az egyik jó kedvű orvos hogy “nem éhes?” és közben halvány mosoly bujkált az arcán: “mert ezek az epekövesek olyan étkesek” jegyezte még meg távozóban.

Na persze tudják is ök mennyi borzalmon mentem keresztül 2000 áprilisában…..Remélem soha többet nem jön elő az a roham….

Nos ennyi, amit szerettem volna megosztani önökkel.