Szeretnék megismerni embereket akiknek szociális fóbiájuk van, (nekem is van)  hátha úgy könnyebb lenne átvészelni. Akár találkozni is lehetne, segíteni egymást ebben a “betegségben” vagy csak megbeszélni dolgokat.

26 éves leszek..kezd elmenni a talaj alólam…..dolgozom,megvagyok,élek,mégsem tudok már semminek örülni..az életem mások szerint tök jó…nekem még is más a véleményem.

Rég nem volt már öngyilkos gondolatom,egy ideje előjöttek megint,azt érzem nem akarok élni…..

Nem is tudom most kiírni a történetet…munka közben léptem fel ide,mert elkezdtem MINDENT kigyűjteni ami erről szól.

Nem akarom hogy megöljön…de most már a környezetemből is jönnek a jelek…..kérj segítséget….minek..úgysem segít semmi…..

Évek óta kezelnek depresszióval, gyógyszerek jönnek-mennek, rövid ideig el is tudom hagyni őket, mert persze korlátozzák az emberi mivoltomat. 42 éves vagyok, nem mondom, hogy nincsenek problémáim, de a legnagyobb gondot az okozza, hogy egyre mélyebbre kerülök. Nem fogyasztok alkoholt, nem dohányzom, dolgozom jó sokat, hogy megéljünk a lányommal, aki fősulis. Annyi gyógyszert kipróbáltam már, eddig be is jött, most szeptembertől, mintha nem is szednék semmit, állandóan szorongok, már fáj a mellkasom folyamatosan. Antidepresszánsok+ szorongásoldókkal pár óráig kihúzom, éjjel alig alszom….

Nem jobb sehogy, próbálom magam lekötni, olvasok, kézműveskedem, kutyát sétáltatok, meditációs zenéket hallgatok..még is szenvedek. Fáradt vagyok és elöttem a másnap, a rettegés, hogy fogok megfelelni a munkahelyemen? Ne vegyék rajtam észre, mennyire nyúzott vagyok. Szabizni persze most nem lehet..majd az ünnepek alatt…kinek van így kedve ünnepelni??? Ha lenne pénzem, elmennék egy jó kis klinikára, ahol kivizsgálnának rendesen és részt vehetnék terápiákon is, hasonló emberekkel beszélgetnék stb… Sajna itt nálunk ez nem megoldott, olyan a kórház, aki oda bemegy épp észel tuti nem jön ki!  Köszi aki elolvassa, és megérti:DD Jobb estét mindenkinek!

21 éves fiú vagyok szeretném leírni a történetem hátha tud valaki segíteni. 18 éves koromig sok barátom volt asztán elkezdődött ez a furcsa dolog, társaságban egyre kevesebbet beszélgettem csak ültem az asztalnál.  Aztán már nem is jártam el velük mert rosszul éreztem magam, hogy nem  tudok velük beszélgetni. Szépen lassan egyedül maradtam. Éreztem hogy valami nem stimmel velem de nem tudtam, hogy ez egy betegség neten találtam rá a szociális fóbiára és magamra ismertem a leírásában.Testi tüneteim nagyon ritkán vannak akkor elpirulok és izzadok. Néha úgy érzem mindenki engem néz és nevetnek rajtam. Nem tudom hogy miről beszélgessek az emberekkel, félek hogy olyat mondok amiért kinevetnek. Szeretnék ezen változtatni mert nem akarom így leélni az életem.

Újra felbukkant bennem az ördögöm aki most kicsit lazított. Fel dobta azt a témát hogy félek a megőrüléstől. Naponta jut az eszembe ez a gondolat. Gondoltam kivesézem egy kicsit mert agagszt így hát ha rövidre zárhatom magamban. Szóval miért is őrülnék meg? Pl: (az én esetemben) Az érettségitől való félelmem? Az hogy egyedül maradok? A szeretethiány miatt? A sok mandula betegség miatt? Egy olyan nővér miatt aki már tönkretette a “gyerekkoromat” ? A szüleim miatt akik mindenért aggódnak, tisztességesen dolgoznak hogy meg legyen a napi kosztunk és ne vigyék el a házat a fejünk felől? Azért mert elfáradtak mert a nővérem tett róla? Azért mert ebből kifolyólag kibukik a vitázás és hogy ostromolnak olyan dolgokért amikről én nem tehetek? Hogy hatni akarnak az életemre hogy igenis vegyem komolyan mit teszek? Hogy ne legyen belőlem egy senki? Azért mert vége egy hosszabb kapcsolatomnak? Azért mert őszinte barátaim jócskán elhagytak? Azért mert én azt érzem hogy jajjj depi vagyok? Azért mert esetleg nem vagyok meg elégedve magammal? Rengeteg oka lehet de mindez mit számít???? Nem sokat. Annyira nyílvánvaló hogy ha azt mondom hogy őrűlt az lehet egy olyan ember akinek semmi lelki baja konkrétan ami tépázza csak esetleg shopping függő. Annyi embert lehet őrüétnek nevezni de ők mégse omlanak össze és mégsem foglalkoznak ezzel napi szinten és mégsem félnek tőle!!!! Max attól hogy elvásárolják a pénzüket. De lehet itt beszélni a szex őrültektől elkezdve mindenki-ig szerintem. Ezért is gondolkoztam el ezen. Mivel a Depi és a szorongás mellette nálam azt hozza ki hogy haláli gondolataim támadnak és ez félelmet gerjeszt bennem majd ezért magamba számítok de közben szükségem van más jelenlétére is mert annyira félek a haláltól. Ez azért durva, Félek konkrétan valami olyantól ami azt se tudom mi és ami annyira kiszámíthatatlan hogy bezsarás. Ilyenkor szerintem elég lenne annyit mondani hogy héjj ebbe nem lehet belehalni egy kettő meg nem fogsz még meghalni fogd fel! Persze ez az én számból így viccesen hangzik de ha jobban belegondolunk van benne igazság ha egy olyan személytől halljuk aki orvos pl egy pszichiáter és az első alkalomtól ezt hajtogatja nekünk ezt is elhinnénk mert ha azt elhisszük amit mi produkálunk ki konkrétan magunkból akkor ezt is el hinnénk. Ebből látszik milyen befolyásolható egyének vagyunk!

Miért nem veszünk egyszerűen erőt magunkon hogy hejj ne ebből álljon már az életem fiatal vagyok 18éves most szakítottam az érettségi előtt állok és elég gyatrán tudásilag mellesleg lenne még mit tennem. Akkor mi a tökömért nem tudom ezt a sok erőt amit a rosszullétekbe fektetek meg a sok bolond dologgal foglalkoztatottságom kiszipolyoz belőlem épp a jóra hasznosítani. Szedem a gyógyszert ez igaz és tuti számít valamit de ez picsafüst addig amíg én el nem hiszem hogy semmi bajom!!!!!!!!!!!!!!! NINCS NEKEM SEMMI HALÁLOS GONDOM!!!! Hát tényleg hihetetlen!!!!! az tény hogy a mandulám sok betegséget aprít nálam de és??? aki szív beteg vagy valami? azt nekem lekopogom nincs ilyen és beképzelem hogy jajj erősen ver a szívem jajj szédülök jajj rosszul leszek jajj nem merem mert jajjj és a végén már nincs szó csak annyi hogy a nagy büdös semmi. NEM VEZET EZ SEMMIRE! Jelenleg úgy érzem magam hogy idegesít ez az egész depi dolog. Annyi dolgom van még az életben és annyi mindent el akarok érni egy jó fodrász akarok lenni és azt akarom hogy elismerjenek majd egyszer és hogy büszkék lehessenek rám és én is magamra és segíteni a családomat ha tudom és igenis talpra állni és ezt mind egyedül kell véghez vinnem ami kicsit ijesztő de ez az élet. Minden ember más mindenki mást akar de egy közös a cél kitűzés. Régen nem hittem benne nevettem az ilyen szövegeken de  most hogy itt nyomorgok ebbe a szituba már kezd derengeni miről is beszéltek az idősebbek!!! Erről bakker hogy vigyük már valamire és hogy okosan tegyük meg a lépéseket. Személyiségileg is fontos hogy ne kallódjunk el hogy igen is tegyük oda ami van de azt a helyzethez való formában és ne legyünk buunkók vagy kihasználhatóak sem!!! Nem szabad. Céltudatok és magabiztos kell lenni szerintem ahhoz hogy vigyük valamire. Nekem most a fp cél hogy talpra álljak a depiből de egyedül!!! Pár nélkül! Most hogy tudom mi is ez nagyjából muszáj vagy most vagy dagonyázhatok életem végéig! Még amíg fiatal vagyok addig kell kezdenem magammal valamit. Bár én pont olyan vagyok hogymindent utólag látok be ami mondjuk nagy hibám részben de legalább elismerem épp ezért szükségem lenne arra hogy tereljenek de nem 18 évesen nem! Rendbe kell rakni magam nem lesznek mindig ott a szüleim!!!! tudom segítenének és segítenek is de nem szabad mindig támaszkodnom!!! Emellett akadnak még a többi kis céljaim:jó munka,szakképzés,felújítani a szobűm,eltartani magam valamelyest,olyat csinálni és időt hagyni rá amit tényleg szeretek mint a tánc,olyan emberré válni aki tudja mit akar az élettől és meg is tesz érte mindent hogy meg legyen de azért frappánsan is tud cselekedni és emellett boldog is tudjon lenni. De esősorban az egészség a legfontosabb!!!!

Ezt le akartam írni nektek hogy lássátok az én szemszögemből is a dolgot. Lehet hogy senkit se nyugtat meg ez a dolog és lehet hogy engem se de legalább meg tanulom kimondani amit gondolok és ti is lehet majd löketet kaptok!

Az ember saját maga ellensége az a helyzet épp ezért inkább szeretni kéne megtanuljunk magunkat mert csak az után lehet másokat!!!

szép estét nektek

Most írok ide először problémám a következő:

Úgy 16 éves koromba kezdőtött az egész még pedig úgy hogy drogos társaságba kerültem,és jártunk ilyen drogos teknós bulikra és bizony túlzásba estem a sok amfetamintól tombóltam a helyen és arra lettem figyelmes hogy mindenki engem nézz! De ez még kevés volt a betegség kialakulásához csak hogy ott volt egy jóakaró osztálytársam is aki szétkürtőlte a suliban és mindenki engem bámúlt a suliban is és ettől nagyon zavarba jöttem. Ezek után kialakúlt bennem valimi féle PARANOIA mindíg úgy éreztem hogy mindenki engem figyel pedig már régen lecsengett az egész csak én nem tudtam elfelejteni! De olyan szinten belém ivódott hogy azóta is 5 éve folyamatosan szorongok,pánikolok,ha már csak az utcára is kell kimennem ha tehetem nem mozdulok ki! Nagyon rossz érzés olyan szintű a pánik rajtam hogy már az emberek is megjegyezték hogy valami nem stimmel velem máshogy reagálok a külvilágból jövő impulzusokra és ingerekre, és ha szorongok még a mozgásomon is látszik és én is érzem hogy baj van a mozgáskordinációval+Állandóan figyelem az emberek tekintetét messziről mert ha szemkontaktust kell teremteni akár az utcán vagyállásinterjú vagy bárhól nem birok nagyon zavart vok ilyenkor! És ami a legrosszab az egészbe hogy azóta nemtud kikapcsolni az agyam folyton jár valamin még itthon Állmodozok,ábrándozok,gondolkozok mindíg eszembe jut valami még ha beszélgetek egy haveral is akkor is van amikor közbe máshól jár a gondolatom.És bizar viselkedés.

VAN ITT HASONLÓ BETEGSÉGTŐL SZENVEDŐ KOLEGA????

Jvöhéten megyek kivizsgálásra mert csak egy hónapja tudtam meg hogy ez valamilyen pszihés betegség:

generalizált szociális fóbia,elkerülő személyiség zavar,paranoid személyiség zavar,skizoaffektív zavar,

Ezek közt sok tünet fedi egymáséit úgy hogy fullos kivizsgásás kellene,ha bemegyek a pszihátriai osztályra ott kérhetek ilyen nem tudja valaki?

Sorstársak kérem írjanak ha valaki hasonlóan szenved! ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!!