Anna vagyok és 18 éves.

172 cm vagyok 2 éve még 86 kg voltam . Ez miatt mindenki bántott az iskolában főleg,  a diákok és a tanárok is ezzel piszkáltak ; de a családomtól is azt halgattam mindig hogy milyen csunya vagyok és hogy le kéne fogynom . Nyáron elhatároztam hogy fogyni fogok , igazából semmilyen diétát vagy fogyokúrát nem követtem , csak reggelire és ebédre ettem délután pedig csak vizet ittam . Szeptemberre 75  kg voltam , nagyon örültem neki és a rokonaim is modnták hogy milyen jól nézek ki , de az iskolába nagyon nem vették észre igaz már nem piszkáltak hogy kövér vagyok , Aztán megint nyár lett és megint fogyni akartam már sportolni is elkezdtem nem csak a táplálkozásomon változtattam  , és szeptemberre megint 10 kg ot fogytam .

Az iskolába nagyon megdicsért mindenki és a rokonaim is szinte elájultak hogy hogy csináltam , aztán decemberbe megint elkezdtem kevesebbet enni és mostanra a 65kg-ról 57-re fogytam . De most meg mindenki az iskolában azt terjeszti hogy beteg vagyok és azért fogytam .

Igazából még szeretnék fogyni 52 kg ra csak nem tudom mennyire lenne jó ötlet és  nem szeretnék beteg se lenni , meg félek hogy anorexiás leszek , a sok hülye ember miatt akik miatt nem hizhatok vissza mert akkor minden kezdödne előlről .

Szeretném ha válaszaitokkal segítenétek , előre is köszönöm !

Már nagyon régen írtam ide, pedig azért követem a fejleményeket így menetközben is.

Tulajdonnképpen most a szinten maradásért és a vissazesés elkerüléséért küzdök, decemberben lesz két éve, hogy utoljára kórházban voltam, ami nagy dolog az eddigi 9 év alatti 8 kórházi tartózkodás.

Közben hol volt munkám, hol nem, mint a mesékben, de hárman mindíg velem voltak: Isten, a férjem és anyuka, persze még sokan mások is főleg aMatéria Klubháznak is sokat köszönhetek, ahol pszichés betgségekkel küzdenek az emberek és különféle programok vannak nekik, de van Budapesten másik három hasonló hely is.

Ami most probléma nekem az az édesapám helyzete: Sajnos mivel nagyon  ivott,  anyuval (még 14 éves voltam)eljöttünk tőle rokonokhoz, onnan pedig albérletbe, sokáig Ő lett kikiáltva a főgonosznak pedig egy kapcsolathoz két ember kell, így az összetartáshoz is, bár megértem anyát, nem tudom én hogy bírtam volna az alkoholos csókját, Istennek hála az én férjem se nem iszik se nem  cigizik. Kb. egy éve apu beteg lett, előtte azért leveleztem vele, próbáltam segíteni neki, aztán mikor Ő lett beteg minden megváltozott, daganatos beteg volt, elvileg nincsenek áttétek, de hajléktalan szállón van, igaz fizet érte havonta. Ennél jobbban már nem tudom segíteni, mert a lakás ahol a férjemmel közösen élünk, nem az én tulajdonom, a férjemé és anyuka a haszonélvező aki ki nem állja apámat, meg nem érti, hogy lehetett megbocsátani neki. Mindig mondom: csak úgy hogy Isten nekem már megbocsátott.

Hát most ez a hadi helyzet, más fronton minden rendi, kivéve azt, hogy novella pályázatom nem jutott be az első három közé, sajnos, talán legközelebb, már írom a folytatást..

Mindenkinek gyógyulást, jobbulást, kitartást és sok sok türelmet kívánok!

sziasztok: szeretettel ÁGacska

Sziasztok

Kedves barátnőmmel már a facebookon is megtalálhatóak vagyunk. Célunk továbbra is az hogy forradalmi változásokat hozzunk emberek életébe:) https://www.facebook.com/pages/Plus-Plus/492769420803717

Hogy is kezdődöt az egész? Kezdet: Régen óvodás koromig sovány voltam. Ahogy iskolában kerültem, kezdtem elhízni. Teltek az évek, egyre jobban híztam és nem érdekelt, hogy mások mit mondanak rólam. 15 évesen 85kg voltam és átkerültem egy középiskolába. Ekkor kezdődtek a problémák. Olyan osztályban kerültem, ahol mindenki sovány volt és jól öltözött. Iskolában az első napban egyből belém kötöttek, hogy nézek ki.  mert elég szegényesen öltözkedtem. Le “dagadt paraszt”-oztak, minden félének elhordtak és ettől kezdve minden nap kaptam megjegyzéseket a súlyomról. Még a tanárok is tettek megjegyzéseket, másik osztályokból is belém kötöttek. Hiában szóltam a szüleimnek hogy el akarok menni az iskolából, ők lesz@rtak mert apám alkoholista volt, lesz@rt minket, anyám pedig napi programja kávé, cigi, csavargás volt, ő is lesz@rt minket. Állandó voltak veszekedések, verekedések otthon. Többször is. Apám annyira részeg volt meg agresszív, hogy ki kellet menekülni a lakásból. Egész éjjel utcán sétáltuk és úgy mentük be az iskolába. 16-dik születésnapomom elhatároztam, hogy lefogyok, mert be akartam másoknak bizonyítani, hogy én is tudok sovány lenni. Akkor soványan senki nem fog beszólogatni nekem. Úgy kezdtem el, hogy vettem magamnak hashajtó teát meg fogyókurás kapszulát. Elkezdtem fogyokurázni: Minden nap tornáztam, keveset ettem, hashajtót ittam/szedtem. Ahogy fogytam, kaptam ismerősöktől dícséretet, hogy sokat fogytam, ettől még több önbizalmam lett és tovább folytattam a fogyokúrát.

Akkor kezdek a problémák jönni: mikor többször is valahány kg-nál megállt a sulyom és napokig nem tudtam fogyni. Amitől egyre elkeseredet lettem és egyre többet tornáztam, egyre többet szedtem a hashajtókat,egyre kevesebbet ettem. Hiában fogytam sokat, akkor is kövérnek láttam magam. És az emberek is furcsán néztek rám. Odáig süllyedtem le, hogy egész nap tornáztam, víz helyett napi 2liter hashajtó teákat ittam, 3 napig semmit nem ettem utána egy darab almát ettem és újra 3 napig semmit nem ettem, napi 5db fogyokúrás kapszulákat vettem be. Ahol étel szagot éreztem akkor nem vettem levegőt, mert attól féltem, hogy étel szagtól hízni fogok. Számomra mindenki gonosz volt. Az volt már a célom, hogy egyre még többet foggyak. Eljött a szeptember iskola kezdése akkor voltam 37 kg és annyi kilósan is kövérnek láttam magamat és fogyni akartam még. Sosem felejtem el amikor beléptem tök soványan és akik engemet csúfoltak, mind meglepett arccal bámultak rám. Abban a pillanatban azt hittem, hogy végre senki nem fog cikizni. De tévedtem. Iskolából kilépve egyből belém kötöttek, hogy milyen drogot szívok, egyik gyerek ezt mondta:Mi van dagadt paraszt, eladtad a sertés zsírodat drogokért? Akkor egy világ dőlt össze bennem. Amikor haza értem, az egy helyik védőnő volt ott, meg a szüleim. Elmondták nekem, hogy el kell mennem egy kórházba, mert túl sovány vagyok. El is mentük egy Vadaskert korházba, ahol elmondtam büszkén egy orvosnak, hogy 85kg-ról 37kg-ra fogytam és szeretnék még többet fogyni.Igenis 37kg-an is kövérnek látom magamat. Aznap bent is tarottak a korházban. Napi ötször adtak enni, abból kettő valamilyen turmixot volt. Evés után fél óráig ott kellet ülni, tilos volt tornázni. De ennek ellenére titokban tornáztam, amikor az ápolók nem néztek rám. Valahogy rájöttek, hogy tornázok este, ezért gyógyszert adtak nekem hogy aludjak tőle.De azokat mindig kiköptem és végigtornásztam az egész estét. Az volt a legrosszabb, mikor enni kellett. Akkor mindig rámjött a bűntudat, amiért el is sírtam magam. Valahogy egy hónap után elmúlt a bűntudat érzése. Kórházban sikerült orvosoknak azt elérni hogy 48kg-ra híztam és úgy engedtek el. Elmodták, hogy minimum 45kg lehetek. És jöttek a kontrollok. Úgy oldottam meg, hogy mikor másnap kontroll volt, akkor addig ettem amig 45kg-ot elértem.Ahogy vége lett a kontrollnak, egyből elkezdtem fogyókurázni és tornázni. 18 éves koromig csináltam és végül felnőtt pszichiátriára kellet járnom. Ott meg nem érdekeltek senkit, hogy hány kilós vagyok. 19 éves koromban gyógyultam ki a betegségből. Hát ennyi lenne a történetem.