Szerintem nem ganglionod van. Fel fog szívódni idővel, megintcsak szerintem lóbalzsam helyett inkább flectorral vagy diclaccal kenegesd. Ganglion tudomásom szerint kézen vagy lábon alakul ki. Vállban nem. Remélem hamarosan javul az állapotod. Üdv. Judit

Egy kis segítségre szorulok, kb. 10 napja a vállamra estem. Az első két napban nagyon fájt így felmentem dokihoz. Megröntgenezték, semmit problémát nem találtak, szerencsém volt. Rá pár napra egy dudor keletkezett az ütés helyén, az ‘acromioclavicular joint’ ízület helyén. Ez a vállcsúcs vége felé található. Valamelyest javult az állapotom azóta, már karkörzés karemelés fájdalommentesen megy. De egy kicsit is feszítem a vállizmom egyből borzasztóan fáj. Az orvos azt tanácsolta, hogy 2 hétig pihentessem, de úgy érzem a javulás megállt.  A Traumeel homeopátiás gyógyszert elkezdtem szedni két napja, illetve lóbalzsammal kengetem. Lehetséges, hogy ganglion alakult ki? Nem igazán szeretnék műtétet, illetve aktívan sportolok és mihamarabb szeretnék visszatérni az edzéshez. Köszönöm válaszaitokat!

Ezért mindenféleképpen ajánlanám másoknak is a fent említett módszert, csak kitartás kell hozzá és elszántság, hogy meg akarjunk tőle szabadulni!

Azóta ugyanúgy edzek tovább, amire viszont odafigyelek, hogy csuklómat kellő képpen bemelegítsen minden edzés előtt!! Remélem tudtam segíteni! Üdv;

Az a helyzet hogy én tegnap voltama dokimnál, hátha megkapom a beutalót mütétre! A doki nagyon “kedvesen” fogadott, azt mondta, ha nagyon nem tudnék együtt élni ezzel a kis problémával, akkor menjek vissza és megkapom a beutalót! Mondtam, hogy fáj és a második leszívás után is visszanőtt! Azt mondta, hogy én ne akarjam neki bemagyarázni hogy ez fáj, mert az nem lehet, ugyanis vannak olyan emberek akik 10- 20 éve élnek ezzel együtt és semmilyen panaszuk sincs! Én ezt csak bebeszélem magamnak mert tudom, hogy ott van!

Ezt konkrétan így szószerint közölte velem. Én is és a párom is nagyon elkeseredtünk, hogy még mindig nem akar vele semmit kezdeni. Így megvárom, míg megint visszanől az eredeti méretére (1.5cm) és utána felkeresek egy másik dokit!

Ti mit tennétek??

Mit javasoltok??

Januárban megjelent 1 ganglion a jobb csuklómon és nagyon fáj. Én még csak 12 éves vagyok. Elmentünk orvoshoz, és azt mondta 2 hónap után menjünk vissza. Nagyon rossz volt hallani a műtétről D:. Amikor azt mondták műteni kell, hirtelen úgy éreztem összeesik körülöttem a világ. Mit gondoltok?       KÖNYV  LESZÍVATÁS  MŰTÉT ????                    Anna

Az én kisfiam 5 éves volt, mikor a bokáján kijött a ganglion! Rohantam vele az orvoshoz, elképzelésem sem volt, mi lehet ez!

A “gyerekbarát” sebész orvos javasolt két hét gondolkodási időt, hogy döntsem el, hogy megműtse vagy sem!

Hát nem! Nem hagyom, hogy 5 évesen a gyerekemet, ha nem muszáj, akkor megműtsék! Gondoltam kipróbálok minden módszert, hátha eltűnik.

Az internet böngészése közben találtam olyat, aki a SVÉDCSEPPET ajánlotta! Ez volt az első és egyetlen is amit kipróbáltunk, és hatott!Mostmár annyira picike lett, hogy alig érződik, és szinte már nem is látszik!

Ez napi 2x -ri borogatásnak és bedörzsölésnek köszönhető!

Próbáljátok ki, remélem nektek is segít! üdv

Ő ránézett és egyszerűen kijelentette, hogy ezt meg kell operálni.Ez már akkora, hogy nem lehet leszívni.  Mondhatom nagyon megrémültem Operálni?? Életemben nem operáltak semmivel, most ez miatt a “piti” csomó miatt fognak? Nem akartam az operációt. A doktornő nem vitázott velem megírta a beutalót tudta, hogy úgy is mire szakorvoshoz kerülök és döntés születik hetek fognak eltelni. Napról napra jobban zavart azt mondhatom. Aztán az ortopéd főorvos is első ránézésre kijelentette, hogy ezt meg kell operálni. Végig reménykedtem benne, hogy majd lemegy mint ahogy sok-sok éven keresztül. Mindent kipróbáltam amit a neten olvastam és amit tanácsul kaptam, hogy leviszi majd természetesen semmi nem segített. Nem volt türelmem tovább várni. Nem tudtam menni. Muszáj volt tenni valamit. Rászántam magam a műtétre.

Vérvétel, belgyógyász, aneszteziológia, nem húzom az időt,néhány napi várakozás után felkerültem a várólistára és már annyira vártam, hogy megszabadítsanak tőle, hogy el sem mondhatom. A műtét reggelén a főorvos úr megnézte és félig viccesen megjegyezte, hogy mintha egy árnyalatnyit kisebb lenne. Én ugyanúgy csak félkomolyan mondtam neki, hogy nekem is úgy tűnik, de mintha kicsit feljebb is duzzadt lenne, szerintem itt nem csak egyet fog találni. A műtéti előkészítés után letoltak a műtőbe, megkaptam az érzéstelenítőm és a műtét során kiderült, hogy a feltételezésem nem volt alaptalan. Két darab hatalmas diónál is nagyobb gangliont távolítottak el a bal bokámból. Kiújul-e fogalmam sincs mindenesetre bizonyosan állíthatom, hogy orvosi, ortopéd sebészi beavatkozás nélkül soha semmitől nem múlt volna el, hiszen közel húsz éven át nem is múlt el. Ezek a dolgok csak elfajulnak ha időben nem történik meg a műtét. Azt is elmondták, hogy ez minden esetben megeröltetés következménye tehát a megfelelő konzekvenciák levonása, életmód változtatás nélkül sosem lesz tartós a gyógyulás és természetes hogy kiújul, ha továbbra sem kíméljük az érintett testrészt. Kaptam talpbetétet és megfelelő ortopéd cipőt is fogok váltani.

Szeretném  ha a munkájuk nem volna hiábavaló. Nagyon nagyon féltem a műtéttől, de akkor amikor már toltak le a műtőbe nyoma sem volt bennem félelemnek. Aranyosak, kedvesek voltak velem, eszembe sem jutott aggódni. Még viccelődtek is velem. Hálás vagyok a Főorvos Úrnak és a Doktornőnek, hogy megszabadítottak egy átoktól ami – azt hiszem nem túlzok – de megkeserítette a mindennapjaimat, az egész életvitelemre negatív hatással volt. Nem volt könnyű. Az egész lábfejem belilult az ujjaim mintha kalapáccsal verték volna el minden ujjam lila kék zöld és minden színben díszlett, a sarkam, a bokám mindenem bedagadt mégis azt mondom ezt muszáj volt operálni és ha újra ott lennék még ennyit sem várnék.

Azonnal megműttetném. Ostoba voltam, hogy évekig együtt éltem vele hiszen csak kellemetlen volt. Nagyon nagyon fogok rá vigyázni, hogy ne újuljon ki, de ha mégis újra meg fogom operáltatni.  Nem volt könnyű fájdalmaim voltak a műtét után, az idegek is “rángatták” a lábam, de túl lehet élni. Most lábadozom. Még most is sánta vagyok. De már napról napra könnyebb. Dagadt és puklis a lábam, de már most jobb mint amikor két hatalmas golyót cipeltem a lábfejemben. Remélem valaki számára tanulságos lehet a történetem. Abban bízom, hogy ezt a problémát néhány hét múlva véglegesen a hátam mögött tudhatom.

Műtét nélkül csaknem 20 évig cipeltem és szenvedtem tőle.