Úgy érzem magam itt, miközben a történeteiteket olvasom, – legyen az pozitív, avagy negatív- mintha egy nagyon szűk családi körben ülnék, ahol mindenki mindenféle félelem nélkül elmondhatná amit nagyon mélyen titkol. Szeretem olvasni azokat a történeteket amik szépen epikusan felépítve megmutatják nekem, hogyan lehet eljutni a mély bugyrokból a legmagasabb szintekig, és sajnos olvasom a szomorú, de annál biztatóbb történeteket is.

Az én történetemet aki még nem olvasta volna, megtalálja a nevem alatt, most nem írom le újból.

Na jó Nem húzom tovább az időt.

Május hónapban érkeztem a kötelező “szervízemre” a hepatológiai szakrendelőbe, ahol a szokásos módon megkérdezték,

-Széklet vizelet rendben? Jól érzi magát?

- Természetesen!

Irány a vérvételi labor, vérvétel, két hét múlva eredmény. Itt jött a furfang, a lelet kétes. Anti HCV eredmény kétes. (??)

Ezután volt egy here műtétem, ahol mondanom sem kell, néhány, magát egészségügyi dolgozónak valló hölgy, (akiket inkább a járási hivatalban tudnék elképzelni az okmányirodában, miközben folyamatosan csak ennyit mond: Nézzen fentebb! Most egy kicsit le. Jó, mehet.) enyhén szólva is deviánsan megkülönböztetett a többi betegtől, miközben hiába de hiába mondtam nekik, nem vagyok HCV-s, csak az Anti testeket lehet kimutatni a véremből. Őket ez olyan nagy ívben hidegen hagyta, mint a egyszeri paraszt gyereket Kádár beszéde május elsején. Hagyjuk is, túl estem rajta, negatív eredményekkel.

Felépülésem után július elején érkezem meg a HCV PCR vizsgálatomra.

A mai nap pedig telefonon hívtak, a kórházból, hogy a véremben a Hepatitis C elleni anti testek termelődnek, szóval a szervezetem már találkozott a vírussal, nyilván ez eddig is így volt, viszont VÍRUSSZÁM NEM MUTATHATÓ KI!!!

Barátaim nem tudom elmondani mekkora kő esett le a szívemről, számomra ez a kétes eredmény annyira frusztráló volt, hogy elmondhatatlan. Köszönöm a bemutatkozó levelemre válaszolóknak akik tartották a lelket bennem.

Mindenkinek hasonló leleteket kívánva,

Emilio