Van valaki aki hasonlóban szenved? Nálam ez másodszor fordul elő, a bokámon(előbb a jobbon most a balon) egy éven belül. Lehet ez ellen tenni azonkívül hogy gyógyszert szedek rendszeresen rá illetve diétát követ az ember? Kinek milyen tapasztalatai vannak? Válaszaitokat előre is köszönöm!

Üdv.Yura

Az első részben néhány általános infó a lyme-ról.

A második részben saját betegtörténetemet írom le.

A harmadik részben jelenlegi állapotomról írok röviden, illetve további információs oldalakat ajánlok.

ELSŐ RÉSZ

Krónikus lyme— van vagy nincs?—-

A krónikus Lyme-borreliózis röviden krónikus lyme-kór hivatalos elismerése, felismerése és kezelése legalábbis kérdéses jelenleg. Nemcsak hazánkban, de a világ számos országában is.

Hazánkban három-négy specialista dolgozik… EGYMÁSTÓL DRÁMAIAN ELTÉRŐ véleményt és kezelési módszert követnek.

Míg a kullancs terjesztette agyhártyagyulladás bizonyos fajtájára van már védőoltás, a Lyme-ra, legalábbis embereknek NINCS VÉDŐOLTÁS.

A Lyme-kór összefoglaló név. Több Borrelia alfaj okozza. Az első tünetek – izületi/idegrendszeri/bőr,haj/ szív –  alfajonként különbözőek, jellegzetesek.

A különbőző, csak az alfajra jellemző tünetet produkáló borrelia alfajokat kullancsok közvetítik állatokról emberre, általában többfélét egyszerre. DE ezenkívül ugyanezek a kullancsok fertőzöttek lehetnek még Babesiozissal, Ricketssiával, Bartonellával és egyéb más kórokozókkal, amik egyrészt hasonló tüneteket okoznak, másrészt nehezítik a borreliózis kezelését.

Azt is érdemes tudni, hogy a kullancs populáció hazánkban is egyre fertőzöttebb. EGyetlen fertőzött kullancs utódai is mind fertőzöttek. Egyetlen sündisznóban 80 de akár 300 kullancs is megbújhat, és ha egyetlen fertőzött van közöttük, akkor a közös véráramra kapcsolódott többi kullancs is valószínűleg fertőzödik. Nekik persze ettől semmi bajuk nem lesz, nekünk viszont annál több.

A kezeletlen lyme-kór a fertőzés után néhány hónappal már nagyon sokféle tünetet tud produkálni. Közös jellemző ilyenkor, hogy az alapos kivizsgálások nem találnak elfogadható, egyértelmű szervi okot a tünetekre,  illetve a hibás diagnózis alapján elkezdett kezelések nem hozzák a szokott, elvárható eredményt.

Ilyenkor szokott az ember pszichológushoz fordulni.

Tény, hogy az ember élete folyamán többször kerül nehéz helyzetekbe és ekkor erőt vehet rajta a betegség, a krónikus formációk előretörnek…A lélek és a szellem ápolása és erősítése is fontos egy betegség legyőzéséhez, de ki kezelne egy tüdőgyulladást csupán csak pszichiátriai módszerekkel?!

A lyme-kórt okozó baktériumokat a szervezetünk nem tudja önerőből legyőzni. Alfajra jellemző helyre fészkeli be magát először -bőr,haj/ térdizület/ idegrendszer/ szív/ – DE a különleges bevonat és a spirális alak révén a test bármely részébe képes később eljutni és szaporodni. A tünetek sokáig fennálnak, a baktérium nagyon lassan szaporodik, új cisztás alakot öltve nyugalomba vonul, hogy valamennyi csend után később ismét akcióba lépjen.

Vértesztből való kimutatása nem megbízható. Az Elisa 50% a Western Blot 70%-os biztonságő. A lumbálást kerüljétek, újabb biztonságosabb, ám drágább tesztek elérhetők a G1 géndiagnosztikai centrumban.

Történetemmel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha a hivatalos orvosi mainstream tagadja is a krónikus lyme-kór létezését, ennek ellenére az létezik, és bűn más betegséggel kezelni a betegeket, ha már volt kullancscsípésük és a diagnózis egyébként nem egyértelmű.

(Sajnos a nimpha kullancsok olyan parányik és olyan gyorsan befejezik a táplálkozást, hogy hamar kihullanak az emberből, tehát észrevétlen marad a csípés, és a közismertebb piros lyme-folt sem jelenik meg mindig, egyes becslések szerint csak az esetek 17%-ban. Ma már a városi parkok, utcák is fertőzöttek. VAgyis érdemes a rejtélyes, megmagyarázhatatlan tüneteknél lyme-ra is gyanakodni.)

MÁSODIK RÉSZ

Az én történetem

Harmadikos koromban egy börzsönyi úttörő-táborozás alkalmával különös, szűnni nem akaró remegés tört rám egy este. Enyhe hőemelkedés is volt, ami nem indokolta az erős remegést, rázkódást. De nem voltam pl. náthás. A következő napra ez elmúlt. A tanárok sokmindent mondtak, “hiányoznak a szüleim, kimerültem, kezdődő epilepszia… és hasonlók.” A krónikus lyme-kórban szenvedő betegek azonban már bólogatnának, igen, ez valószínűleg már az volt. (Fentebb már írtam, a kullancs nem csak az, ami bennünk marad és ki kell szedni, a kis kullancsok percek alatt távoznak és mégis fertőzhetnek.)

Egész gyermekkoromat végigkísérték az izületi fájdalmak. Először csak a jobb térdemben, majd a derekam tájékán. (Orvosok: növési fájdalom, majd: nyitott csigolya okozza …. van nyitott csigolyám, ezért szerencsére gyógytornára is kellett járnom. )

Hetedikes koromban ínszalagszakadással műtöttek. Ekkor vért is kaptam. Ezután a remegéses tünetek szinte rögtön ismét felerősödtek. Szívremegés, szívdobogás volt jellemző, rövid kis pánikérzésekkel. (Orvosok: növésben lévő szervezetnél ez előfordulhat.) A sokat vizsgált hajhullásomra végül ugyanezt mondták. Tapasztaltam egy nagyon erős, egyértelmű memóriaromlást is, amire anyukám rákérdezett egy orvosnál, hogy lehet-e esetleg a műtéttel, altatással kapcsolatban, de azt mondták, hogy nyugodjon, a kamaszkori lustasággal van kacsolatban:( Egyáltalán nem voltam lusta, hajnal 5-kor keltem minden nap, hogy jobb jegyeim legyenek, de volt hogy hiába tanultam, minden kiesett a fejemből, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző, sőt.

Elsős gimnazista koromban hirtelen és indokolotlanul sokat híztam 10kg-ot kb másfél hónap alatt.  (Orvosok: kamaszkori hormonok, mozogjak sokat.)

Egyidejűleg hajhullás és erős depresszió is jelentkezett. Azt hittem, azért, mert nem volt olyan jó a suli, mint amire számítottam, kollégista is voltam. Szerencsére ezzel a  bajommal csak a kollégiumi orvost kerestem fel, aki nem vett komolyan, azt hitte, csak haza akarok utazni egy potya-hétre. A kollégiumi nevelőtanáraim időnként próbáltak lelki tanácsokat adni, mert volt hogy álló nap csak feküdtem mint egy darab fa. N e m  t u d t a m felkelni, hiába akartam, szerettem volna. Ezt az érzést nem lehet érteni, csak aki benne volt, de néha még én sem értem meg mások hasonló baját, úgy kell magamat emlékeztetni, hogy ez nem egy egyszerű lelki motiválatlanság.

EGy szó mint száz, kb fél évig iszonytató depresszióban voltam, de az antidepresszánsokat szerencsére megúsztam – ez még a 90-es évek eleje, még nem volt annyira divatos – majd fél év múlva enyhült a depresszió szorítása – igaz ekkora a tanulmányi eredményem már jelentősen romlott, tehát az iskolában ezért már valóban lelkileg éreztem magam komolyan rosszul, és megindult egy lefeletartó spirál, az oktatási rendszer alsó bugyrait szagolgattam,  de az erőmből arra futotta, hogy eljárjak minden hajnalban úszni.

Ekkor úgy éreztem, mint Müchausen báró, saját hajamnál fogva húzom ki magam a mocsárból. Szépen, fokozatosan jobban lettem. Egész gyermekkoromat végigkísérő hörghurutom is elmúlt lassan. DE, bár többet mozogtam, és az étkezésemet is igyekeztem normalizálni, mégsem fogytam le. Egy nagyobb, jelentősebb fogyás csak évek múlva következett be, kb. úgy, ahogy rám ugrottak a kilók, leugrottak. Gyorsan és minden ok nélkül. Nem kerestem az okokat—- de ez is a lyme egyik jellemző tünete.

Fiatalkorom a derékfájások jegyében telt. Volt egy enyhébb formája, ami gyorsúszás után mutatkozott, ha nem úsztam gyorsot, akkor nem. És volt egy eszeveszett formája ennek a fájdalomnak kb. 17-18 éves koromtól egyre gyakrabban és egyre hevesebben… amikor néhány napig olyan erővel tört rám, hogy meg sem bírtam moccani. Egyik oldalról a másikra átfordulni. Ez mindig csak néhány napig tartott… sok összefüggést nem találtam valami tevékenységgel, és általában ahogy jött-mint a tornádó – úgy el is tudott egycsapásra múlni. (Hát ezt én is nehezen hinném el másnak, hogy délelőtt még nem tudott átfordulni jobb oldalról a bal oldalra, este meg cipőt húz és elmegy biciklizni, vagy táncolni…)

Mivel gyerekkoromban a nyitott csigolyámat megállapították, én mindent ennek tulajdonítottam, így igyekeztem sokat bicajozni, úszni, táncolni és olykor még gyógytornáztam is otthon.

18éves koromban szúró fájdalmat éreztem a hasamban, jobb oldalon alul. Vakbél? A belgyógyász azonnal a pszichológushoz küldött. Én inkább felkerestem egy nőgyógyászt. De az sem talált semmit… viszont ekkor már annyira fájt a hasam, hogy a hátam is. Medencegyulladásra gyanakodott és sok-sok Doxycyklint írt fel… vagy öt hétig szedtem. Akkor még probiotikumnak híre-nyoma sem volt… így teljesen kikészült a májam. A tesztek nem mutattak semmit, nem találtak semmilyen bacit, hasi ultrahang nem tudom, hogy volt-e abban az időben, de oda se küldtek el. De a lényeg, hogy elfogyott az 5 hét doxy és nekem még mindig fájt a hasam is és egy kicsit a medencém is… de mostmár széttárta karját magán kezelőorvosom, azzal, hogy ennyitől nekem meg kell gyógyulnom… néhány hét múlva “spontán” rendeződött az állapotom. Lehet, hogy valaki ekkor már elmenne a pszichológushoz, de én tényleg nem tudtam semmi lelki gondról, ami indokolná, hogy ilyen beteg legyek.

Szépen teltek éveim, hol fájt a derekam, hol nem, inkább fájt, mint nem, de azt már gyerekkoromban megmondták, hogy innentől kezdve meg kell tanulnom ezzel élni.

Fájdalomcsillapítót sem szedtem hát.

Időnként visszatértek memóriaromlásos időszakok is, de ezek is mindig rendeződtek végül, átlagban jó a memóriám.

24 éves koromban három öldöklő-gyilkos pánikrohamom volt.Kb két hónap leforgása alatt. Emlékszem az első elől bemenekültem egy áruházi wc-be. A másik kettő este a konyhámban ért. Akkor még nem volt mobiltelefon, a szomszédaim pedig aludtak, különben biztos kihívtam volna a mentőket. Így azonban kibékültem azzal, hogy nekem így kell meghalnom úgy látszik. Ennyi adatott. Ettől rögtön enyhült kicsit szorítás, majd elmúlt. A harmadiknál kicsit nehezebben, de szintén elmúlt. Azért gondolom, hogy ez is a borrelia miatt lehetett, mert egyébként semmi nem indokolta, hogy pánikot érezzek, továbbá, a mostani kezelések alatt, a gyógyszerek előhozzák a tünetek felerősödését rövid időre… és többek között nagyon rövid ideig, de ismét találkoztam ezzel a pánikérzéssel is gyógyszerszedés közben.

27 éves voltam, amikor fiam született. A szülés után egy évig gyötörtek erős izületi fájdalmak a térdemben. A langyos vizet is jeges áradatnak éreztem a térdemen, nem tudtam úszni, le sem tudtam guggolni – azelőtt ez volt a kedvenc pihenő pozícióm. Azt hittem, szülésnél erőltettem meg, ezért gondoltam, majd elmúlik. El is múlt… kb egy év alatt.

Életem első kullancscsípése ezután két évvel következett. Legalábbis, amire emlékszem ugye. Néhány hónappal azután ismét indokolatlanul sokat híztam. Ismét egy hónap alatt 10kg-ot, majd még 3-4-et.

Pajzsmirigy vizsgálat. Kis eltérés. Erre még a váci kórházban nem adtak gyógyszert. Szerencsére. Mozogjon sokat!-mondták.

Az igazi rémálom 2010 után jött, amikor nyaranta rendszeresen táboroztunk az erdő mélyén egy Zempléni forrásnál. Bár soha nem szedtem ki kullancsot magamból, az első nyár után gyakran volt migrénes fejfájásom, ami azelőtt soha. A második nyáron különös hálószerű bőrpír jelentkezett a combomon, már fenn a táborban. Két hónappal később pedig tüdőgyulladást kaptunk az uszodában, amiből fiam két hét alatt kigyógyult, de nekem egy fél éves kálváriát jelentett.

Először is az antibiotikumok, amiket kaptam különös reakciókat váltottak ki. Szívdobogás, zsibbadás a jobb karomban, erős légszomj érzet. Kaptam másik antibiotikumot, annál is. Kaptam harmadikat, annál is.  - Ilyen egyszer volt már fiatalabbkoromban is, de akkor spontán meggyógyultam. Most azonban nem, a háziorvosom komolyan aggódott értem, majd doxycyklint írt fel – akkor már két hónapja kísérleteztünk én folyamatosan hol magasabb, hol alacsonyabb lázzal láttam el a feladataimat.

December végén elkezdett a szívem is fájni. Egy ideig úgy gondoltam, biztos a láz készítette ki, majd kipihenem, de januárban már egy csomó vizsgálatot is elvégeztek, – röntgen, ekg, uh – ahol semmi de semmi szervi elváltozást nem észleltek, ami ezt a nagy szívszorító fájdalmat okozta volna. Tény, hogy egy rossz gondolatttól is elszorult a szívem, de egyértelműen éreztem, hogy nem azért szorul el, mert lelkileg van bajom, hanem a szívemmel valami, és ha lelkileg megérint valami, ott érzem meg először, mert az a gyenge. Fájt és fájt. Ez a fájdalom áprilisban enyhült, majd májusra múlt el teljesen.

HARMADIK RÉSZ

2012 nyarán ugyanitt egy reggel kb 5 cm átmérőjű piros foltot pillantottam meg a tédhajlatomnál. Volt a közepén egy gombostűfejnél kisebb fekete kis pötty, mint egy kis tűszúrás utáni odaszáradt vérpötty, azzal a különbséggel, hogy nem tudtam levakarni. Gondoltam, mindegy, ha megnő, akkor kullancs és irány az orvos. De negyed óra múlva nemhogy nem nőtt meg, hanem már nem is volt ott a kis fekete pötty.

Egy “kiskorú” kullancs volt. Ún. nympha. Negyed óra alatt jól lakott és kipottyant. Csak a folt maradt utána.

Nem sokat foglalkoztam a dologgal, a rádióban mindig csak a kullancs kiszedéséről hallottam, ki gondolta, hogy a legtöbbje magától is távozik….de a folt nem múlt el.

Két hét múlva, véletlenül tudtam meg, hogy ez egy lyme-folt. Akkor már növekedett, és úgy nézett ki mint egy kokárda, belül piros, körötte világosabb, és a világos után mégegy piros kör.

Ezután mentem el bőrgyógyászhoz.

Három hét doxyciklint kaptam, de a tüneteim nem múltak el. Ekkor magán lyme-specialistákat ajánlottak.

Ezután tudtam meg mindent a Lyme-ról. Szinte mindent, ami ma tudható.

Ami ma még nem tudható: mi gyógyítja hatékonyan úgy a krónikus lyme-ot, hogy az ne térjen  vissza, és a kezelések alatt ne készüljön ki az immunrendszer, vagy ne legyenek egyéb súlyos mellékhatások.

Azt hiszem erre a hivatalos válasz egyelőre az, hogy nincs is krónikus lyme. A másik választ a kutató orvosok keresik világszerte.

Sokan az alternatív terápiákat részesítik előnyben, vannak akik az antibiotikumos protokollokat ötvözik az alternatívokkal.

Én egy évig szedtem nagy adagban többféle antibiotikumot.

Nem gyógyultam még meg teljesen, és alternatív módszerekkel próbálom elérni a teljes gyógyulást, illetve a mellékhatások csökkenését.

Ami biztos, hogy egész eddigi életemet végigkísérő elviselhetetlen derékfájásom 8 hónapja nem jelentkezett. Ilyen derékfájás mentes nyolc hónapra nem is emlékszem 10 éves korom óta.

Bár végigcsináltam az antibiotikumos kezelést,

ma, ismerve az alternatív lehetőségeket is, és ismerve, hogy az antibiotikum milyen mellékhatásokkal jár, továbbá, hogy nem is annyival olcsóbb…. inkább az alternatívokkal próbálkoznék először.

További információs csatornákat nyithat meg önöknek:

Iván Tamás: A Lyme-kór alternatív gyógymódjai című könyv

A faccebookon a MAGYAR LYME BETEGEK oldala

https://www.facebook.com/magyar.egyesulete?fref=ts

Fontos könyv, amely könyvtárakban található, régebbi kiadás, de aktuális:

Dr. Kapiller – Dr. Szentgyörgyi: Kullancsok és zoonózisok

Betegtörténetek könyben:

Könyvtárban: Makra Ágnes Küzdelem a lyme-kórral

ÚJ

Iván Tamás: Karikázza be ahol fáj – a cím utal arra, hogy a krónikus betegség sokféle tünetet produkál

Magyar nyelvű oldalak: www.lymebeteg.hu

hamarosan indul: www.lymecentrum.hu

és egy kis nemzetközi kitekintés a facebookon található ezer lyme-os fórumon, csoporton,

valamint a betegséggel foglalkozó blogokon kívül:

www.ilads.org

Szerintem nem ganglionod van. Fel fog szívódni idővel, megintcsak szerintem lóbalzsam helyett inkább flectorral vagy diclaccal kenegesd. Ganglion tudomásom szerint kézen vagy lábon alakul ki. Vállban nem. Remélem hamarosan javul az állapotod. Üdv. Judit

Egy kis segítségre szorulok, kb. 10 napja a vállamra estem. Az első két napban nagyon fájt így felmentem dokihoz. Megröntgenezték, semmit problémát nem találtak, szerencsém volt. Rá pár napra egy dudor keletkezett az ütés helyén, az ‘acromioclavicular joint’ ízület helyén. Ez a vállcsúcs vége felé található. Valamelyest javult az állapotom azóta, már karkörzés karemelés fájdalommentesen megy. De egy kicsit is feszítem a vállizmom egyből borzasztóan fáj. Az orvos azt tanácsolta, hogy 2 hétig pihentessem, de úgy érzem a javulás megállt.  A Traumeel homeopátiás gyógyszert elkezdtem szedni két napja, illetve lóbalzsammal kengetem. Lehetséges, hogy ganglion alakult ki? Nem igazán szeretnék műtétet, illetve aktívan sportolok és mihamarabb szeretnék visszatérni az edzéshez. Köszönöm válaszaitokat!

Találtunk egy természetgyógyászt, aki diétára fogott, újabb ágyban töltött hónapok után sikerült felkelni és másfél év alatt visszanyertem a fizikai erőnlétemet is, bár nem voltam ugyanolyan.

Közben eltelt 15 év, rendszeresen kerestem fel különböző panaszokkal az orvosokat, többnyire belgyógyászt, mivel fogalmam sem volt, mi a baj, de tudtam, hogy valami van. Minden lelet negatív, az enyhén emelkedett fehérvérsejten és pajzsmirigyen kívül, emiatt minden évben újra meg újra a pszichológushoz irányítottak. Az sem segített, hogy az egyik főbb tünetem a pánikroham volt, már emiatt sem vettek “komolyan.”

2010 őszén fürdés közben egy pici fekete foltot próbáltam levakarni a lábamról, de az makacskodott, végül kiderült, hogy egy nimfakullancs kapaszkodott belém. Annyira pici volt, hangya méretű, rááadásul úgy tudtam, a kullancs máshogy néz ki, kellett pár perc, mire “leesett” a megfejtés. Találtunk 3 másikat is, ugyanolyan aprókat, de mivel egy órát sem volt bennem, nem aggódtunk.

Napokon belül romlani kezdett az állapotom. Hőemelkedés, izzadás, szédülés (forog a Föld), fülzúgás, tarkómerevség, izomfájdalom, remegés. Lépni alig tudtam, csak sírtam a fájdalomtól, úgy éreztem, meghalok. Kórház lett a vége, ahol a (kierőszakolt) pozitív Lyme teszt miatt meglumbáltak, azonban ez az eredmény is negatív lett. Ma már tudom, hogy csupán 7%-ban megbízható ez a vizsgálat, de akkor kétségbeestem. Mi a bajom? Minden orvos mást mondott. SM. Korai Alzheirmer. A rövid távú memóriám gyakorlatilag nem létezett. Nem jutottak eszembe a szavak, elfelejtettem írni. Izom – és ízületi fájdalom. A reumatológus szerint egyértelmű az eset. Mindenem remegett, a karom magától csapkodott. Parkinson. Izomrángás. Izomvesztés. Felmerül az ALS.

Mielőtt teljesen elvesztettem volna a józan eszem, találtunk egy Lyme szakorvost. És persze olvastunk a neten, kutattunk mindenfele. Elképesztő dolgokra bukkantunk rá! A közhiedelemmel ellentétben, a  lyme-kór diagnosztizálása nem egyszerű a „gyakorlatlan” szem számára. Íme, a leggyakoribb „tévedések” listája:

·        CFS (krónikus fáradság szindróma)
·        Fibromyalgia
·        SM
·        Parkinson
·        Lou Gehrigs (ALS)
·        Lupus
·        Guillian-Barre
·        TMJ
·        ADHD
·        Depresszió
·        Candida
·        Epstein Barr Virus
·        Sjogrens szindróma
·        RA
·        pajzsmirigy
·        ciszták
·        adrenalin hiányos betegségek.

Kiderült az is, hogy az ELISA teszt megbízhatósága mindössze 50%! Krónikus Lyme beteg lelete pedig az esetet túlnyomó részében negatív marad, az immunrendszer megszűnt küzdeni.Ennek hiányában a beteg nem kap kezelést, vagy ami rosszabb, másik betegséget állapítanak meg nála. Lyme beteg nem kaphat szteroidot, az SM és a reuma kezelése pedig pontosan így történik.

Kiderült az is, hogy a kullancs egyéb betegséget is terjeszt, mint pl a bartonella vagy a babesia. Magyarország erősen fertőzött az utóbbiból, ezzel minden állatorvos tisztában van. Ugyanaz a kullancs csíp meg azonban minket is!

Szerencsére elég hamar találtunk valakit, aki ismerte a Lyme kór gyógyításának protokollját (régi fertőzésre nem elég a 20 nap antibiotikum), de így is 6 hónapot töltöttem el ágyban, újabb 6 pedig “szobafogságban” telt. Azóta újabb betegekkel ismerkedtem meg és mindegyikünkben egy közös pont van: évekig nem ismerték fel az orvosok a fertőzést, SM/ reuma/ parkinson/alzheimer/depresszió/pánikbetegséggel diagnosztizáltak minket és egyikünk orvosa sincsen tisztában az elmúlt 20 év tudományos eredményeivel. (Ezek elolvashatóak a www.ilads.org oldalon)

Másfél év intenzív kezelés után én már jól vagyok, apróbb visszaesésekkel, de naponta találkozom félrekezelt betegekkel és az információ teljes hiányával. Emiatt mi, a betegek létrehoztuk a következő információs oldalakat:

www.lymebeteg.hu

vagy a Magyar Lyme Betegek Egyesületének Facebook oldala.

https://www.facebook.com/magyar.egyesulete

Ő ránézett és egyszerűen kijelentette, hogy ezt meg kell operálni.Ez már akkora, hogy nem lehet leszívni.  Mondhatom nagyon megrémültem Operálni?? Életemben nem operáltak semmivel, most ez miatt a “piti” csomó miatt fognak? Nem akartam az operációt. A doktornő nem vitázott velem megírta a beutalót tudta, hogy úgy is mire szakorvoshoz kerülök és döntés születik hetek fognak eltelni. Napról napra jobban zavart azt mondhatom. Aztán az ortopéd főorvos is első ránézésre kijelentette, hogy ezt meg kell operálni. Végig reménykedtem benne, hogy majd lemegy mint ahogy sok-sok éven keresztül. Mindent kipróbáltam amit a neten olvastam és amit tanácsul kaptam, hogy leviszi majd természetesen semmi nem segített. Nem volt türelmem tovább várni. Nem tudtam menni. Muszáj volt tenni valamit. Rászántam magam a műtétre.

Vérvétel, belgyógyász, aneszteziológia, nem húzom az időt,néhány napi várakozás után felkerültem a várólistára és már annyira vártam, hogy megszabadítsanak tőle, hogy el sem mondhatom. A műtét reggelén a főorvos úr megnézte és félig viccesen megjegyezte, hogy mintha egy árnyalatnyit kisebb lenne. Én ugyanúgy csak félkomolyan mondtam neki, hogy nekem is úgy tűnik, de mintha kicsit feljebb is duzzadt lenne, szerintem itt nem csak egyet fog találni. A műtéti előkészítés után letoltak a műtőbe, megkaptam az érzéstelenítőm és a műtét során kiderült, hogy a feltételezésem nem volt alaptalan. Két darab hatalmas diónál is nagyobb gangliont távolítottak el a bal bokámból. Kiújul-e fogalmam sincs mindenesetre bizonyosan állíthatom, hogy orvosi, ortopéd sebészi beavatkozás nélkül soha semmitől nem múlt volna el, hiszen közel húsz éven át nem is múlt el. Ezek a dolgok csak elfajulnak ha időben nem történik meg a műtét. Azt is elmondták, hogy ez minden esetben megeröltetés következménye tehát a megfelelő konzekvenciák levonása, életmód változtatás nélkül sosem lesz tartós a gyógyulás és természetes hogy kiújul, ha továbbra sem kíméljük az érintett testrészt. Kaptam talpbetétet és megfelelő ortopéd cipőt is fogok váltani.

Szeretném  ha a munkájuk nem volna hiábavaló. Nagyon nagyon féltem a műtéttől, de akkor amikor már toltak le a műtőbe nyoma sem volt bennem félelemnek. Aranyosak, kedvesek voltak velem, eszembe sem jutott aggódni. Még viccelődtek is velem. Hálás vagyok a Főorvos Úrnak és a Doktornőnek, hogy megszabadítottak egy átoktól ami – azt hiszem nem túlzok – de megkeserítette a mindennapjaimat, az egész életvitelemre negatív hatással volt. Nem volt könnyű. Az egész lábfejem belilult az ujjaim mintha kalapáccsal verték volna el minden ujjam lila kék zöld és minden színben díszlett, a sarkam, a bokám mindenem bedagadt mégis azt mondom ezt muszáj volt operálni és ha újra ott lennék még ennyit sem várnék.

Azonnal megműttetném. Ostoba voltam, hogy évekig együtt éltem vele hiszen csak kellemetlen volt. Nagyon nagyon fogok rá vigyázni, hogy ne újuljon ki, de ha mégis újra meg fogom operáltatni.  Nem volt könnyű fájdalmaim voltak a műtét után, az idegek is “rángatták” a lábam, de túl lehet élni. Most lábadozom. Még most is sánta vagyok. De már napról napra könnyebb. Dagadt és puklis a lábam, de már most jobb mint amikor két hatalmas golyót cipeltem a lábfejemben. Remélem valaki számára tanulságos lehet a történetem. Abban bízom, hogy ezt a problémát néhány hét múlva véglegesen a hátam mögött tudhatom.

Műtét nélkül csaknem 20 évig cipeltem és szenvedtem tőle.

A konkrét testi tünetek kb. 3,5 hónapja kezdődtek, egy influenza szerű megbetegedéssel párhuzamban. Talán éppen ezért az orvos a légúti és szívtáji dolgokra koncentrált.

Legelőször szegycsont fájdalom és mellkasi szúrás jelentkezett, ezért elvégeztek egy EKG vizsgálatot, ami jó lett. Ehhez társult még némi nehézlégzés, sóhajtozás. Még akkor észrevettem, augusztusban, hogy néha olyan, mintha lassabban nyelnék, mint szeretném, olyan erőltetett volt, de ez csak alkalmanként jelentkezett. Aztán elmúlni látszott, de két hét után ismét jelentkezett a nehézlégzés, sóhajtozás, ami feszültség hatására erősödött. Közben szinte minden nap szívdobbanás-érzésem is volt, a későbbiekben napi 20-30 is. Ismét antibiotikumot kaptam, ami sajnos nem segített. Szeptembertől viszont az egész hátamat érintő iszonyatos fájdalom jelentkezett, ami kisugárzott a jobb vállamba, lapockámba, előre a szegycsontomhoz, a mellkasomba is. Olyan volt, mintha valaki ülne a nyakamban. A sóhajtozás is egyre gyakoribbá vált, majd egy-két újabb tünet jelentkezett. Egyik reggel olyan érzés tört rám, mintha valaki szorítana, ölelne. Egyszerűen nem bírtam teleszívni a tüdőmet, a háti és bordaközi izmaim csak úgy feszültek. Amikor mégis sikerült, apró kattanásokat éreztem a gerincem mentén. Közben nagy nehezen, több heti betegség után készítettek vérvizsgálatot és tüdőszűrést, amik eredménye szintén negatív lett. A másik új tünet a nyelési probléma lett, mintha gombóc lenne a torkomban, vagy valami megakadt volna. Néha pedig csak kattan valami, ahogyan nyelek. Az orvos még egy vizsgálatot végez, a rheuma faktort vizsgálják a véremben. Ennek az eredménye jövő héten várható.

És most szeretnék a kedves pánikosokhoz szólni, segítsetek legyetek szívesek! Ugyanis nagyon sokat olvasgattam ebben a témában, és el is végeztem egy száz-valahány pontos tesztet, ahol kérdésekre kellett válaszolni. A teszt szerint a pánik összes lehetséges tünetének több, mint a felét produkálom, de nem rohamszerűen. Minden adott is volt hozzá, rettentő lelkiállapotban élek már jó ideje, iszonyatos feszültségben és rettegésben. Már odáig fajult a dolog, hogy abnormális dolgokat csinálok, és abnormálisan rettegek. Csak azt nem írják sehol, hogy ezek a tünetek a pánikrohamok között is fennállhatnak? Mert nekem konkrét pánikrohamom nem sokszor volt, és mivel elég enyhe volt, így nem is tudtam biztosan beazonosítani. Izzadt a tenyerem, ökölbe szorult a kezem, gyorsan vert a szívem, nehezen vettem a levegőt, és féltem. De olyan heves roham, amit máshol olvasok nem igazán jött rám. Viszont a pánik tünetei közül egyre több jelentkezik, pár napja pl. volt egy 10 perces, igen erős látászavarom a bal szememben.

Nagyon nehéz röviden elmondani, de igyekszem.

Szóval nem tudom eldönteni, hogy a testi dolgok miatt jön-e ez a szorongás, vagy a szorongás produkál testi tüneteket. Így állandóan az jár a fejemben, hogy valami súlyos betegség, és gyorsan ki kell deríteni az okát.

Most ott járok, hogy a több hónapig fennálló bordaközi, háti, mellkasi, válli izomfájdalmak, merevség; a nehézlégzés, a gombócérzés, szívdobogás az utóbbi 2-3 hétben elmúlt (éppen a boldog jövőt terveztük a párommal), majd ma ismét jelentkezett. Jelen pillanatban is fáj mindenem, nyelni nehezen tudok, krákogok és izzad a tenyerem már órák óta. Tudat alatt azt várom, hogy mikor kell mentőt hívni hozzám. Bár a doki is felvetette a pánikot, én mégsem vagyok biztos benne, mert néhány tünet hosszú hetek óta minden nap végigkísér, nem rohamszerűen.

Esetleg felismeri valaki a tüneteket? Tudna valaki ötletet adni, hogy mi lehet ez? Én már Candidára is gondoltam, sőt rákra és egyebekre is.

(talán nincs összefüggésben, ezért írom zárójelbe, de van még hideg- és fémallergiám, és 10 évvel ezelőtt volt egy bakteriális ételmérgezésem is)

Nagyon szépen köszönöm, ha elolvastad, nekem már ez is segítség, hogy megoszthatom!

Szép napot és jobbulást mindenkinek!

Beka

(34 éves nő)

Természetesen ez leállitott mindent a fejlődésben így 15 évig nem lettem terhes. Persze azt mondták nem is lehetek sosem az életben, még jó hogy nem jósok. De ezek után mindig torokfájás, mandula, izületigyulladások, majd egyik napon nemtudtam felkelni láz mindenem fájt, orvoshoz vittek modták infulenza. Majd két hét múlva nem tudtam kimenni az utcára, mindig fulladtam hallfélelmem volt. Mindent kiviszgáltak kiderült pánik szindróma. Majd közben 20kg lefogytam 1 hónap alatt.

Jártam legibe, kezeltek prozacal, xanaszal kivoltam. Közben találtam magamnak egy jó társat és láss csodát 2  hónap után megint nem jött meg a menzeszem, azt hittem megint ciszta, de nem terhes voltam. Az orvos nem hitte el, na ez volt kemény mivel pánikbeteg 1992-ben lettem és a gyögyszereket szedtem, függő voltam és másnaptól nem szedni, mert babát vársz ez a nem semmi. Ki voltam teljesen, de mindent a gyerekért. Elég jó viseltem, 9 hónapra meszületett a fiam császárral, de majdnem elmentünk, mert a doktornő egyedül éjjel elkezdte a szülést éjfélkor és délután 3 kor még nem volt semmi. Se szivhang sem császár, de az a lényeg lett egy száp fiam.

Elment a pánikbetegségem, de sajnos ami utána kezdödött és tart azt elmondani is sok, hát még leírni, de azt folytatom egy másik levélbe.

Szeretném ha elolvasnátok és ha tudnátok segíteni.

Tanulhatunk a betegség által? Igen, ha ez hihetetlen is!

Most 16 hónapja, hogy Amerikába utaztam. Teljesen egészségesnek hittem magamat, illetve már 21 éve vagyok cukorbeteg, de az inzulinpumpának köszönhetően teljesen jól voltam. Energiával teli, lendületes, tetrekész, nagyon mozgékony és mindig nyüzsgő embernek ismertem magam. Nem hittem volna, hogy ilyen hirtelen teljesen le fogok épülni. Amerikába bedagadt lábakkal érkeztem amit a hosszú repülőútnak tulajdonítottam. Megérkezésem után 2 nappal, reggel nem tudtam felkelni az összes izületem begyulladt, badagadt. Nem részletezem, de iszonyú 13 hónap következett…

Több korházat végigjártam, de eredményeim nem igazolták az állapotomat ezért mindenhonnét hazaküldtek, holott járni, fogni, magamat ellátni sem tudtam. Tolókocsit javasoltak. Szteroidot nem  tudtak alkalmazni, mert az anyagcserét felborította és a cukrom kezelhetetlenné vált. A rendszeres hányástól 10 kg fogytam  3 hét alatt, majd később még 5 kg -ot.  Az összes izmom elsorvadt, mert a gyulladás az egész testemet érintette. Egy év után odáig jutottam, hogy a saját  lábamat nem voltam képes megmozdítani egyedül, – csak édesanyám segítségével- szinte teljesen mozgáskorlatozottá váltam.

Időközben sok mindent kipróbáltam, de semmi nem segített. Az orvosi megoldások mellett alternatív gyógymódokkal is próbálkoztam kisebb-nagyobb sikerrel. Mindig visszaestem a lehetetlen állapotba, de a hitem és élni akarásom erős volt és ez segített át a legnehezebb napokon is. 50 évesen még éreztem, hogy lesz folytatás és a legnehezebb időszakban is mindig egészségesnek képzeltem magamat. Jó ismerősöm aki parapszihológus, hipnózisban a lelki okokat kezelte mert minden betegséget a lelki egyensúly felbomlására lehet visszavezetni. Életemet végiggondolva ez logikusnak tűnt és miután feltártuk azt, hogy miért kényszerültem “kényszer pihenésre” el is tudtam fogadni ezt a helyzetet. Magam is spirituális beállítottságú vagyok, így könnyebben elfogadtam az alternatív gyógymódokat.

Mígnem – barátnőm javaslatára – találtam egy termékcsaládot, aminek fogyasztását elkezdve 3 hét után felkeltem az ágyból ahol 13 hónapot töltöttem. Azóta 4 hónap telt el és elmondhatom, hogy napról – napra erősebb lettem szépen összeszedtem magam. Már újra szépen járok azt  tervezem, hogy ismét munkába állok. Vércukor értékeim 5-8 közöttiek és ami a legfontosabb most 8 egység inzulinnal adok kevesebbet mint korábban.

A termék család neve -remélem nem tilos itt leírnom- az Organic Mission. Azóta valóban misszináriusi tevékenységnek érzem, hogy ezt az esetet elmondva  segítsem azon betegtársaimat , akik szintén szeretnének meggyógyulni.  A készítmények 100%-os tiszta növényi kivonatok, amelyek olyan különleges technológiával készülnek, hogy terápiás célra megfelelnek. Nincs mellékhatásuk - a gyógyszerekkel ez a probláma - és az eljárásnak köszönhetően dózisbiztosak nem mint az egyéb étrendkiegészítők. Bármilyen betegségre van megoldás. pl: diabétesz, szív-érrendszeri probléma, depresszió, köszvény magas vérnyomás stb.

Tudom sokan vannak rajtam kívül akik falnak ütköztek, nem találnak megoldást egészségügyi probámáikra.Ha tudok segíteni azt szívesen megteszem itt az oldalon nyugodtan írhatnak/írhattok nekem. Nagyon belerágtam magam mind a betegségek lelki okait illetően ill. az organic készítmények tanulmányozásába. Persze tudományos orvosi háttér áll rendelkezésre a cégnél ha valaki igényelni. Mindenkinek minden jót kívánok! CsM