Varoszoba.hu » kényszerbetegség

A pánik utáni kényszeres gondolatok

maro.01 — Sat, 04 Jan 2020 22:05:02 +0000

Sziasztok aki nem tudná 18 éves vagyok pánikbeteg voltam régebben másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült nemrég legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, ami után szédültem hetekig, de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem, elmúlt teljesen. Majd szörnyű gondolataim lettek, amiket kényszeres gondolatnak neveznék, törtek rám, elösször még csak olyan gondolatok törtek rám ,hogy attól féltem öngyilkos leszek, elmúlt, mert átfordult egy bizonyos személyre, és most attól félek, hogy “bántani” fogom őt, ez az egész egy film jelenete után keletkezett a fejembe, és aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és azóta bárhogyan akarom nem tudom kiverni a fejemből, állandóan ott van, és emiatt nem tudom élni a napjaimat, mert már rettegek tőle, annyira szorongok, hogy még enni se birok, folyton asírás kerülget, mert nem tudom, hogy mért pont az eggyik szerettem iránt jött ez a gondolat, nagyon nem szeretném, hogy megtörténjen, de az a baj, hogy néha elkezd erősödni ez a gondolat, nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni, de tudom, hogy a gyógyszer ezen nem segít csak rosszabb lesz ezért nem megyek pszichiáterhez. A pszichológusomhoz, nem tudok menni egy darabig, tudna valaki valamilyen tanácsot adni, valamilyen gyakorlati tanácsot ez ellen a negatívgondolat ellen, mit tudnék csinálni, nagyon nem szeretném hogyha ezek megtörténnének, de ma is ezen gondolkodtam egész nap, hogy mit csinájak, mért vannak, mitől, mért nem múlnak el, mért vannak fent állandóan, de aztán elkezdtem ellenük küzdeni, pozitív dolgokat mondani, majd újra elkezdtem gondolkodni és erősödött. Nem tudom, hogy mit tudnék tenni, a pszichologusom pedig nem mond nagyon használhatót.

Válaszokat nagyon várom

Interjúalanyokat keresek cikksorozathoz

HBrigi — Tue, 15 Oct 2019 12:55:36 +0000

Kedves fórumozók!

Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi

Kényszerbetegség, OCD

Zooli — Wed, 25 Dec 2013 20:55:01 +0000

6 éve vagyok kényszerbeteg, más néven OCD-s. Ennek az a lényege, hogy van egy kínzó gondolat (kényszergondolat) és ez szorongó érzéssel tölt el. Ez az érzés annyira rossz, hogy az agyam “kitalál” egy kényszercselekvést, amivel meg tudom szüntetni ezt a rossz érzést.

Például: van az asztalon egy pohár, és az jut eszembe, hogy ha nem teszem arrébb a poharat, akkor meg fog égni valamelyik szerettem. Ez kívülről nézve butaság és az is, hiszen nem csak én befolyásolom az élet ilyen irányú történéseit, de annyira erős a gondolat, hogy valakinek valami baja lesz, ha nem csinálom meg az adott dolgot, hogy kénytelen vagyok megcsinálni.

Ez kb. 5 percenként van, úgyhogy nagyon fárasztó. Voltam pszichiáternél, most pedig járok egy pszichológushoz, aki sokat segít.

Most már más formája van a betegségemnek (mit NE csináljak). Pl. Ne mondjam el, ami el akartam mondani, ne lépjek föl az internetre, stb. mert különben valamelyik szeretemnek baja lesz.

Az egész akkor kezdődött, amikor az első barátnőmmel megismerkedtem. Annyira hihetetlen volt, hogy lett párom (sokat kellett “várni”), hogy tudatalatt úgy éreztem: nem érdemlem meg. Ezért elkezdte az agyam büntetni magamat, hogy szenvedjek, hogy így “kiérdemeljem” a boldogságot. Tudom, ez furának tűnik, de így vissznézve ezt gondolom. Már rég óta vége a párkapcsolatomnak, de nem gyógyultam meg.

Köszönöm, hogy elolvastad!:-) Nagyon rendes ember vagy! Tényleg!

Nem kérek segítséget, csak azért írtam ezt le, hogy üzenjem:

Az “egészséges” ember ne nézze le azt, akinek valami furcsa pszichés betegsége van, mert ettől függetlenül ő is értelmes ember (én is egyetemet végeztem, ráadásul “értek” az élő szervezet működéséhez, mert ezzel fogalkozom).

Másrészt akinek gondja van és úgy érzi, egyedül nem tudja kezelni, az menjen el JÓ pszichológushoz, hogy a háttérokokat együtt fölfedjétek! És mondjátok el közeli, MEGBÍZHATÓ barátnak, szülőnek, mert ők sokat tudnak segíteni!

Kitartást, ne adjátok föl!