Futotta volna. Azon gondolkoztam, mit tegyek. De hátha valóban nem szabad inni a néninek. Ahogy ott álltam a közelében, észrevettem, csupa vér volt a hálóinge, a takarója. Ekkor tudatosult bennem, nagyon nagy a baj. Visszaültem a helyemre. Mivel csend volt,  kihallatszott a diagnózis: a hasi aorta szétment. Sajnos tapasztalatból tudom, mit jelent ez, a keresztapám ebbe halt bele. Az orvosok ilyenkor már nem tehetnek semmit. A néni órákon belül meg fog halni. Egy korty vízért könyörögve. Egyedül. A folyosón. Vagy a kórteremben. Vagy útközben. Nincs mellette senki. Se lánya, se fia, se unokája, senki. Aki fogná a kezét és majd lezárná a szemét.

Utolsó gondolatom az volt, nincs ebben a kórházban egy olyan hely,  egy szoba, ahol a haldoklóknak kijárna a végtisztesség? az emberi élet befejezésének tisztessége? Ez nem hiszem, hogy pénzkérdés lenne. Nem lehet telefonálni a hozzátartozóknak, gyertek, mert nagy baj van!!! Ez emberség … lenne!!!

Ekkor hirtelen felriadtam álmomból. Rémálmomból. Engem szólítottak…

(… A néni még mindig vízért könyörgött.)