Van valaki aki hasonlóban szenved? Nálam ez másodszor fordul elő, a bokámon(előbb a jobbon most a balon) egy éven belül. Lehet ez ellen tenni azonkívül hogy gyógyszert szedek rendszeresen rá illetve diétát követ az ember? Kinek milyen tapasztalatai vannak? Válaszaitokat előre is köszönöm!

Már nagyon régen írtam ide, pedig azért követem a fejleményeket így menetközben is.

Tulajdonnképpen most a szinten maradásért és a vissazesés elkerüléséért küzdök, decemberben lesz két éve, hogy utoljára kórházban voltam, ami nagy dolog az eddigi 9 év alatti 8 kórházi tartózkodás.

Közben hol volt munkám, hol nem, mint a mesékben, de hárman mindíg velem voltak: Isten, a férjem és anyuka, persze még sokan mások is főleg aMatéria Klubháznak is sokat köszönhetek, ahol pszichés betgségekkel küzdenek az emberek és különféle programok vannak nekik, de van Budapesten másik három hasonló hely is.

Ami most probléma nekem az az édesapám helyzete: Sajnos mivel nagyon  ivott,  anyuval (még 14 éves voltam)eljöttünk tőle rokonokhoz, onnan pedig albérletbe, sokáig Ő lett kikiáltva a főgonosznak pedig egy kapcsolathoz két ember kell, így az összetartáshoz is, bár megértem anyát, nem tudom én hogy bírtam volna az alkoholos csókját, Istennek hála az én férjem se nem iszik se nem  cigizik. Kb. egy éve apu beteg lett, előtte azért leveleztem vele, próbáltam segíteni neki, aztán mikor Ő lett beteg minden megváltozott, daganatos beteg volt, elvileg nincsenek áttétek, de hajléktalan szállón van, igaz fizet érte havonta. Ennél jobbban már nem tudom segíteni, mert a lakás ahol a férjemmel közösen élünk, nem az én tulajdonom, a férjemé és anyuka a haszonélvező aki ki nem állja apámat, meg nem érti, hogy lehetett megbocsátani neki. Mindig mondom: csak úgy hogy Isten nekem már megbocsátott.

Hát most ez a hadi helyzet, más fronton minden rendi, kivéve azt, hogy novella pályázatom nem jutott be az első három közé, sajnos, talán legközelebb, már írom a folytatást..

Mindenkinek gyógyulást, jobbulást, kitartást és sok sok türelmet kívánok!

sziasztok: szeretettel ÁGacska

Már nagyon régen nem írtam nektek, kérlek ne haragudjatok ezért!

Sajnos ez idő alatt volt egy visszaesésem amiből felettébb nehezen jöttem ki, talán még most is zajlik. Én ugye paranoid sakizofrén vagyok és depressziós, meg a többi betegségek amiket olvastok majd a történethez hozzá tartoznak, ezért ki sem maradhatnak.

Hogyan telneek a hétköznapok? Hol így hol úgy vannak depisebb napok van amikor élni sincs kedvem, és van amikor magamhoz ölelném a világot, de azért doki szerint stabil vagyok, bár ez útóbbit én néha hiányolom!

Ugye nekem van egy férjem aki katatón skizofrén beteg és két évig nem beszélt csak írásban kommunikáltunk egíymással is és képzeljétek el három hónapja megszólalt és azóta is beszél. Ez nekem nagyon klassz most bepótoljuk a lemaradtakat.

Tehát nekem van segítségem, de ezt a családomról is elmondhatom, pedig alkoholista apa és kissé hideg anya nevelésében nőttem, de a nagymamámék szerettel engem, aztán jött az üldözés amikor apám mindennnek elmondott, majd válás akét szülő között, én néha írok az apámnak

Anyukám már serdülőként adta meg azt a szeretetet amit hiányoltam, aztán berobbant a pórtapukám, anyuék egybe keltek. Majd született egy öcsém akire nagyon büszke vagyok.Ma már 12 éves nagyfiú

a legtöbb szeretetet Isten, a férjem, anyósom és a családom adja. Ebből adnék szivesen valakinek akinek szüksége van bíztatásra, vagy egy jó szóra, én nagyon szivesenb elhalmoznám. Nem lenne rossz dolga!

Kérlek írjatok, és még valami nem fogok közvetlenül Istenről beszélni!!!

szeretettel:Ágacska.