Varoszoba.hu » magány és félelem http://www.varoszoba.hu ... egy újabb WordPress honlap... Sun, 05 Oct 2025 01:28:19 +0000 hu-HU hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.9.1 Vajon mit tegyek? http://www.varoszoba.hu/2013/07/10/vajon_mit_tegyek/ http://www.varoszoba.hu/2013/07/10/vajon_mit_tegyek/#comments Wed, 10 Jul 2013 20:06:22 +0000 http://www.varoszoba.hu/2013/07/10/vajon_mit_tegyek/ Nálam is már elég régen jelentkeztek a tünetek,4-6 éve körülbelül….először azt hittem lusta vagyok azért nincs kedvem bizonyos dolgokhoz,aztán meg lelkiismeret furdalásom volt miatta.Az elmúlt időszak a legnehezebb,teljesen leromlott a kedélyállapotom,csak néha van jó kedvem és nagyon nehéz kifelé a környezet felé a “gondtalan életet” mutatni…Nagy rádöbbenés volt az életemben hogy elhagytak,eltűntek körülöttem az anno barátoknak vélt emberek,az ismerősök sem keresnek már…egyre kevesebb dolog érdekel,a régen szeretett és hobbinak tekintett tevékenységek csak nyűg a hátamon.Elhatároztam hogy leszokom a dohányzásról ami már 2 hónapja sikkerel járt,ez az elején adott egy kis motivációt hogy “sikerült,megint képes vagyok elérni valamit” de sajnos az elvonási tünetek felerősítették a lehangoltságom.dühh kitöréseim voltak,szorongások amik a mai napig megmaradtak…idegesen és rosszúl érzem magam társaságban,főleg nők között,akik már egyre kevésbé érdekelnek.valószínű a depresszió miatt merevedési gondokkal küzdök,napközben szinte nincsenenk is szexuális dolgokkal kapcsolatos gondolataim,teljesen lekötnek a saját problémáim és hogy a kiutat keressem.ez miatt nem is merek ismerkedni lányokkal pedig álítólag jóképű fiatal ember vagyok (27) akinek ebben a korban már illene stabil párkapcsolatban élni,komoly barátnővel.De a stressz és szorongás miatti merevedési problémák miatt csődtömegnek érzem magam,haszontalannak,mintha a vadászt megfosztanák a legbecsesebb fegyverétől…nagyon nehéz az állapotom és az idegesít a legjobban hogy nem jövök rá mivel segíthetnék magamon,mi az ami motivációt adna…nem akarok orvoshoz menni de sajnos úgy néz ki hogy hamarosan szükség lesz rá.aki esetleg tudna biztató dolgokat írni,vagy tapasztalatokat,örömmel olvasnám!

]]> http://www.varoszoba.hu/2013/07/10/vajon_mit_tegyek/feed/ 3 Az ottfelejtett gyerek http://www.varoszoba.hu/2013/03/27/az_ottfelejtett_gyerek/ http://www.varoszoba.hu/2013/03/27/az_ottfelejtett_gyerek/#comments Wed, 27 Mar 2013 19:29:45 +0000 http://www.varoszoba.hu/2013/03/27/az_ottfelejtett_gyerek/ Óvodás voltam. Még arra is emlékszem, hogy nyár volt, vagy kora ősz.
Az óvoda udvarán álltam, néztem, ahogy a gyerekek mennek haza a szüleikkel. Egyik a másik után.
Egy darabig vártam én is, hogy értemjön valaki. Aztán, ahogy fogytak a gyerekek, úgy fogyatkozott meg az én reményem is, hogy valaki értemjön.
Nem mintha eddig nem jöttek volna értem, vagy nem lett volna rá reményem, hogy hazavisznek. Eddig mindig elvittek. Nem volt okom félni.
Mégis, egyre jobban és biztosabban éreztem, hogy most nem jönnek. Hogy itthagytak, nem akarnak. Nem sírtam, nem kérdeztem. Csak vártam, és egyre fogyott bennem a remény.
És aztán egyedül maradtam. Minden gyerek hazament, a takarítók már takarították a kis szobákat. Én még mindig ott álltam az óvoda udvarán.
Aztán Ica néni, a dadus, aki a szomszédunk is volt, megelégelte a várakozást. Ő is menni akart haza, így a kis piros kempingbiciklijének a csomagtartóján hazaszállított.
A családom otthon volt, nézték a tévét. Ott volt mindenki. Rólam egész egyszerűen elfelejtkeztek. Amikor megjöttem, akkor megörültek és azóta is, ez egy derűs történet a családban. Hogy megfeledkeztek róla, hogy van még egy gyerekük.
Nem haragudtam rájuk, még csak rossz érzésem sem volt. Örültem, hogy valaki hazavitt és otthon lehetek végre.
De az az érzés. A várakozás, hogy valaki jöjjön értem. Az azóta sem múlt el. Azóta is várom, hogy valaki hazavigyen.

]]> http://www.varoszoba.hu/2013/03/27/az_ottfelejtett_gyerek/feed/ 2 Karácsonyi segélyvonal! http://www.varoszoba.hu/2011/12/13/karacsonyi_segelyvonal/ http://www.varoszoba.hu/2011/12/13/karacsonyi_segelyvonal/#comments Tue, 13 Dec 2011 13:52:55 +0000 http://www.varoszoba.hu/2011/12/13/karacsonyi_segelyvonal/ A Magyar Epilepsziával Élők Alapítvány Karácsonyi segélyvonalain a következőképp lesznek elérhetőek segítőink, akár egy jó szóra, vagy egy pár mondatra, ha szomorú vagy, vagy egyedül érzed magad, vagy csak mondanál nekünk valamit! :
Dec. 24. Ádám Éva
Délután-Este:
K.Lacitelefon 06 73 371 429
msn: kalszl@hotmail.com
skype:djduck69
Szenteste:
M. Laci.telefon: 06 78 468 023
skype: laszlo.meszaros
msn: aliasdj@citromail.hu
Dec.25. Karácsony első napja
Délelőtt:
T. Ildikó telefon: 30/386-5936
Magdi: telefon: 06 1 239 5660
skype: szerafi
Délután-Este:
K.Lacitelefon 06 73 371 429
msn: kalszl@hotmail.com
skype:László Kalász
Magdi: telefon: 06 1 239 5660
skype: szerafi
P Kriszti: telefon+36 30 6050807
msn: kepeslap1@citromail.hu
skype:

pinterkriszti81
Cs.Orsi: msn: orsicsontos001@gmail.com

Dec.26.Karácsony második napja
Délelőtt:
T. Ildikó telefon: 30/386-5936
Magdi: telefon: 06 1 239 5660
skype: szerafi
Délután-Este:
M. Laci. telefon: 06 78 468 023
skype: laszlo.meszaros
msn: aliasdj@citromail.hu
Magdi: telefon: 06 1 239 5660
skype: szerafi
Cs.Orsi: msn: orsicsontos001@gmail.com
P Kriszti: telefon+36 30 6050807
msn: kepeslap1@citromail.hu
skype:pinterkriszti81

]]> http://www.varoszoba.hu/2011/12/13/karacsonyi_segelyvonal/feed/ 0 Félek… http://www.varoszoba.hu/2011/07/05/felek-4/ http://www.varoszoba.hu/2011/07/05/felek-4/#comments Tue, 05 Jul 2011 11:46:29 +0000 http://www.varoszoba.hu/2011/07/05/felek-4/ Sziasztok!

19 éves vagyok és félek.. Félek kimenni az utcára egyedül, a boltba, idegen emerek közé stb..Most már odáig ment a dolog hogy már itthon is félek egyedül, olyan mintha valaki mindig figyelne… Ilyenkor elkezd gyorsan dobogni a szívem izzadt a tenyerem remegek, nehezen veszek levegőt… Nem tudom ennek mi lehet az oka, mert régen nem voltam ilyen egyedül bárhová elmentem, akár este is most olyan mintha valaki üldözne,követne, vagy meg akarna támadni. Hangokat hallok,zörrenéseket amiktől nagyon megijedek, annyira hogyha odakintről hallom már fényes nappal sem merek kimenni megnézni hogy mi volt az. Nem merek este egyedül elmenni zuhanyozni, csak ha a barátom is velem jön és megvárja hogy végezzek..Utánanéztem hogy mi bajom lehet, esetleg beteg vagyok-e, vagy van-e ilyen betegség a tüneteim az agorafobához hasonlóak. Mondtam ezt a barátomnak kérdeztem hogy most mit tegyek, mert már nagyon rosszul érzem magam ez miatt. Azt felelte nem tudja.. Anyukámnak már nem is merem mondani mert úgysem foglalkozna vele, mert őszerinte olyan betegség sincs hogy depresszió. Akkor erre is tuti hogy azt mondaná hogy :” nincs neked semmi bajod” vagy annyival elintézi hogy ” jól van” és ennyi. Nekem nincs pénzem magánrendelésre elmenni,a háziorvosomhoz meg nem merek elmenni mert biztos bolondnak tartana, na meg anyum is kiakadna hogy már nekem megint van valami bajom és hogy csak a baj van velem meg hogy csak kitalálom ezeket vagy bebeszélem magamnak de ez nem így van…

Nem merek senkitöl tanácsot kérni sem orvostól sem baráttól, mert én egy kis városban élek hamar kiderülne mert mindenki olyan pletykás itt mindenki beszél mindekiről és félek ha ez kiderülne dilinyósnak tartanának. Úgy érzem nem foglalkozik a problémámmal igazán senki, senki nem segít, egyedül meg Félek.. Nem tudom mihez kezdjek már az őrület határán vagyok és ez nem jó.. Utálom ezt a helyzetet.. :’( Kérem valaki segítsen vagy adjon tanácsot hogyan tudnám elmagyarázni a családomnak hogy Beteg vagyok…

]]> http://www.varoszoba.hu/2011/07/05/felek-4/feed/ 15