Egy kis előzmény rólam: 30 éves leszek idén, kb 10 éve tudom, hogy magas a vérnyomásom. Akkoriban tesi tanárnak készültem és akkor derült ki kardiológián, hogy magas.Hogy mennyire nem emlékszem már, kaptam rá gyógyszert. De hát fiatalság bolondság, nem szedtem be, nem is törődtem vele. Sajnos egy darabig elég egészségtelen életet éltem, majd 3 évvel ezelőtt volt egy pánik rohamom ( bár én akkor azt hittem szívroham) és azóta figyelek magamra. Barátaim szerint túlságosan is, azt hiszik hipochonder vagyok. Leszoktam a kávéról és a dohányzásról, alkohol minimális. Újra nekiálltam sportolni, heti 4-5 alkalommal kettlebellezek és újra tervezem, hogy elkezdek kocogni. A testsúlyom is egész jól alakul, 182 cm 97kg és nem zsíros testalkat vagyok. A lényeg a vérnyomásom systolés értéke 130-170 között ugrál, átlagban 148, a diasztolé 68-82 közötti átlag 77, a pulzusom 58-80 közötti átlak 68. Minden reggel iszom galagonya, fagyöngy, citromfű, pásztortáska tea keveréket, plusz kisvirágú füzikét is, mert legnagyobb örömömre 2 éve ismeretlen eredetű prosztata gyulladásom is van. Ezen felül 1000mg c vitamin, 120mg q10, 500 mg magnézium, 500mg kálcium, ganoderma gomba, zöld árpa italpor, 1000mg halolaj (omega 3), rengeteg banán a kálium miatt, sok zöldség- gyümölcs….. étkezésre is figyelek, semmit sem szeretek sósan, nincs üditő fogyasztás, nem eszem fehér kenyeret, szóval próbálkozom, de valami még sem jó…….. ha számít valamit többnyire reggel tűrhető a vérnyomásom, inkább estére megy fel… tehetetlennek érzem magam. Orvoshoz nem akarok menni, mert úgy is csak gyógyszert ad, hosszú távon az megint csak méreg. Ha valakinek van ötlete szívesen várom.

Egy történetet szeretnék elmondani,amiből talán mindenki rá fog ismerni önön magára.

Az én történetem 2001 január 12.-én kezdődik,amikor is  óriási fájdalmak közepette be kerültem  a Kecskeméti Honvéd Kórház bel osztályára.

Rövid vizsgálat után közölték velem,hogy hasnyál mirigy gyulladásom van.

A súlyosságára tekintettel,a feleségemmel közölte az orvos,hogy haza lehet menni,és kezdjen intézni a temetéssel kapcsolatos dolgokat,mivel nincs még tiz százalék remény sem hogy megérem a holnapot.

A 30.-éves katonai szolgálatomnak köszönhetően a szervezetem vasból van,és én ezzel tisztában voltam akkor is,és reménykedtem,hogy reggel csak fel fogok ébredni,mivel még az a fanatikus élni akarás is előtört belőlem,magyarul én ott akkor élni akartam.

Én győztem,legyőztem a halált.

11.-napi küzdelem után,már az orvosok is mondták,hogy az esélyem sokkal biztatóbb mint azt ők a gyakorlatukban tapasztalták.

Azon a kórházi ágyon  nagyon fontos döntés született.

Egy új életet fogalmaztam meg amit meg kell csináljak,szakítva az akkori életmóddal,azzal hogy most már több időt kell hogy fordítsak magamra ,az egészségemre a családra.

Közölték velem,hogy szinte egyenes velejárója egy hasnyálmirigy gyulladásnak a cukorbetegség kialakulása.

Őszinte leszek,ez akkor ott nem érdekelt,nem vettem komolyan,csak mikor két év elteltével,az egyik kontroll vizsgálatkor közölte az orvos,hogy a mai naptól nyilvántartásba vesz mint  2.-tipusú cukorbeteg,mivel az alkalmazott diéta nincs rám hatással,persze semmiféle diétát nem tartottam be.  Nagyon elkeseredtem,és fel tettem a kérdést: Most mi lesz?

Írtak nekem fel gyógyszer ,amit katonásan szedtem,az előírt diétát betartottam,és úgy tűnt,hogy minden rendben van.  Az orvosom több alkalommal mondta hogy ezzel együtt kell tudni élni!

Csakhogy erre nekem nem volt kiképzésem,nem tudtam felfogni,hogy hogyan érti azt,hogy együtt élni ezzel a betegséggel.

Később rájöttem!!

Arra jöttem rá,hogy ezen a pályán csak én akarok meggyógyulni,és senkitől nem várhatok segítséget,legfőképpen az orvosomtól nem. Az ő érdeke teljesen eltérő az enyémtől.

Misem bizonyítja jobban,hogy 2005.-őszén,nem bírtam a vércukor szintemet féken tartani,ezért el mentem a cukorgondozóba,hogy tegyenek valamit. Tettek is! Felemelték az gyógyszer adagomat,aminek csak az orvos örült.  közölte,hogy 3.-hónap múlva menjek vissza kontroll vizsgálatra.   Hát a három hónap alatt a verseny súlyomból 68.-kg  elvesztettem 10.-kg.  Mondtam magamnak,na akkor itt a vég,vagy megint egy túlélési gyakorlat?  Az lett.

A Budapesti Szent Imre kórházba kerültem,ahol meg mentették az életemet,és egyben rá állítottak inzulinra,amit a mai napig is adagolok magamba.

Napi 4.-szer szúrom magam.

Teljesen meg változott az életem,meg változtattam az érdeklődésem magammal kapcsolatban, soha nem érdekelt  eddig,hogy talán tudok változtatni is a helyzetemen,vagy egyáltalán van e Megoldás?

Évek teltek el azóta, mindenre amit ajánlottak kipróbáltam,megittam ezer liter teát,több száz fajta kapszulát, mindent kipróbáltam,és nem segített.

A internettől oczkodtam,valahogy nem  keltett érdeklődést bennem az Internet,mikor is be köttettem és el kezdtem böngészni a világhálón.  Kérdeztem magamtól,vajon vannak e a világba valahol olyan emberek, orvosok természetgyógyászok kutatók,akik éppen azon munkálkodnak,hogy az én cukorbetegségemből kigyógyítanak.  Itt meg kell jegyeznem,hogy nekem abból lett elegem,hogy mindenki a vércukor szintemet akarta stabilizálni,és egy sem volt aki azt mondta volna hogy állj,itt a megoldás,hogy nem stabilizálom hanem hozzásegítelek ahhoz,hogy betartva a szabályokat,meg is szüntetheted a cukorbetegséged!!

5.-év telt el azóta,hogy inzulint adagolok,és 5.-év telt el,hogy jártasságot szereztem az Internet világában.

Magam is foglalkozom olyan internetes üzlettel,ahol található olyan készítmény,ami pozitív hatással van a vércukor szintemre,de ez nekem kevés volt.

2011.-szeptemberében egy internet marketing megismerése kapcsán,kapcsolatba kerültem egy  Amerikai üzletasszonnyal,aki egy betűt nem beszélt Magyarul,én meg persze Perfekt nem beeszélek Angolul.

Egy fordítónak köszönhető,hogy megértettük egymást abba,hogy ide kell egy Angolul beszélő tolmács,aki közvetít közöttünk.  A Skypen keresztül kapcsolatba  kerültem a hölgy ajánlására,egy akkor Angliában élő Magyar úriemberrel.  Beszélgetésünk közepette,szóba került,hogy ki mivel foglalkozik az Internet adta lehetőségek közül.  annyira bizalmas kapcsolat alakult ki perceken belül,hogy én  elmondtam neki mi az én legnagyobb problémám,és eddig minden eredménytelennek bizonyult bármit is alkalmaztam. Ekkor ő közölte velem,hogy neki voltak  más irányú problémái,de heteken belül megszűntek,és hogy a környezetébe vannak cukorbeteg ismerősei barátai,akik nagyon hatékonyan alkalmazzák az ő tapasztalatait.

Nagyon kíváncsivá tett,és rákérdeztem,hogy mi is ez ,ami esélyt ad arra,hogy a gyógyulás felé forduljon a szervezetem. Ajánlott egy  könyvet,amit ő írt,kért hogy olvassam el. Meg tettem,és kértem,hogy amennyiben lehetséges,szeretném kipróbálni az információk birtokában azt a valamit.  Kértem,tegye lehetővé a hozzáférést.  Egy hónap után végre alkalmazhattam a módszert,aminek a következménye az lett,hogy az inzulinadagokat csökkentenem kellett . Amit most mérek:  reggel 4,6!!!   Szuper ugye?   Napközben 5-7.-között. A szövődmények már nem alakulhatnak ki olyan gyorsan. Ez csodálatos érzéssel töltött el,és reményt adott nekem arra,hogy meg van a megoldás,minden hókusz pókusz nélkül.

Ennek az információnak a birtokában más lett az életem,nagyobb a remény mint valaha volt,hogy meg gyógyulhatok.

Aki a levél elolvasása után úgy gondolja,hogy  szüksége lenne erre az információra

az keressen meg kizárólag Skypen:   ferenc553  ! Azért nem e-mailbe,mert az a tapasztalatom,hogy kérnek információt,utána  elveszítjük egymást.

Kívánok mindenkinek mihamarabbi gyógyulást ebből az alattomos betegségből,mert minden lehetséges.

Remélem mindenki tisztában van azzal,hogy a cukorbetegség nem játék,nem érdemes

Felületesen  foglalkozni a problémával.

Most találtam rá erre az oldalra és nagyon szimpatikusnak találtam. Most én is leírom a bánatom, hátha már valaki átesett ezen és segíteni tud. Pánikbeteg vagyok szerintem már 20 éve. Anyu halála és egy csúnya műtétem hozta ki belőlem már ott a kórházban. Akkor még huszon éves voltam, de tudtam mi ez. Elmentem egy hozzáértő orvoshoz és ő sokat segített nekem ebben. El is múlt közel húsz évre. Illetve annyi maradt, hogy nem bírok több vad idegen ember előtt szerepelni, néha az utazásnál -tömött járműveken- le kellett szállni, de nem volt vészes. Szeptemberben egyik este magas vérnyomással mentem ügyeletre 200/120/100 akkor volt életemben először ilyen magam.

Kaptam gyógyszert, de minden este félek, hogy újra és újra előjön, mert este kezdődött. Van hogy fel tudom magam spanolni, hogy vissza jön a pánikbetegség és az rántja magával a vérnyomásomat is. Nagyon nehéz így élni. Frontint kaptam a Nebilet mellé, napközben jó is volt míg dolgoztam, csak este ment fel néha, de meg tudtam magam nyugtatni. De most hogy nincs melóm, mert elküldtek velem együtt 30 embert, már napközben is magasabb a vérnyomásom és pánikolok. El nem tudom most jelenleg képzelni, hogy egy állásinterjút kibírjak. Ha nem dolgozom, nem fogom tudni a lakást fizetni, szóval van egy 17 éves lányom ami miatt muszáj lenne dolgozni. Még a pánikot elviselném, de a vérnyomás emelkedésével lemerevedem. Ezerrel ver a szívem, halálfélelmem van, zsibbadok, búg a fülem és úgy érzem agyvérzést fogok kapni. Nem tudom melyik kezdi, csak azt tudom, hogy a félelem váltja ki. Volt már valaki így? Jutott valamire? Rendbe jött valaha?

Most három hétig olyan boldog voltam, hogy semmi nem kínzott, de az este elkezdődött újra. Anna

Nemtudom kinek mitől kezdődőtt ez az egész gyötrelmes probléma, de én is szeretném megtalálni magam.Nagyon hosszadalmas lenne elmondani a kiváltó okokat  röviden (a párom 24 éve tartó betegsége az általam átélt 2 szivműtétem Valamint a testvéreim és édesanyám elvesztése) Szóval nem kevés de mind ezt  nagyon keményen  végig csináltam,  de azt nem felejti el az agy és egy idő után  számon kér  mert nem lehet mindig csak elvenni valamiből.Hogy a lényegre térjek  mindig is aggódos voltam  egy kicsit  de hát ez természetes azonban  Kb 3 éve beépitettek egy Pacemakert  mert a szivem rendetlenkedett: A háziorvosom azt mondta hogy kicsit magas a vérnyomásom. Orvosság  orvosságot  követett de eggyik sem hozta meg a várt eredményt.Amikor valami miatt idegesebb voltam  azt csinált a vérnyomásom amit akart  hiába volt bennem a legbiztosabb gyógyszer  egyre többet éreztem,hogy szorongok nem tulajdonitottam neki nagy jelentőséget majd elmúlk !!!!!!,De nem igy lett.A végén a pszihiátriai rendelésen kötöttem ki.Felirt a doki valamilyen szeroptrán származékot meg valamit amitől jól fogok aludni szerinte ……..Hát én egész éjszaka rángatoztam mint a miskolci kocsonya, alvás egy perc sem telefon a dokinak nembaj majd holnap jobb lesz .Tisztában vagyok hogy ezek a gyógyszerek nem ugy hatnak mint egy fájdalom csillapitó.Arra viszont nem számitottam ,hogy a harmadik nap a vérnyomásom az egekbe szökik( 220/110) Azt hittem,hogy meghalok le a dokihoz  azt mondta nem a bogyoktól vann,de azért a biztonság kedvéért leállitotta.Akkor hogyan tovább?Másik bogyok amit már olyan pánikkal fogadtam,hogy azt be sem vettem.A vérnyomás tablettákkal még most is próbálkozunk.A végén kideritették,hogy fehérköppeny szindrómám van mert amikor feltettek egy egynapos megfigyelést a karomra a rendelőben  185 /95 volt mikor meg kiléptem az ajtón 130/ 70 és egész nap  e körüli eredményeket regisztrált,de amire erre rájöttek eltelt 2 év és teljesen kikészitettek idegileg ,a sokféle vérnyomáscsökkentőkkel.

Most már ott tartok hogyha bármilyen bogyot megkell ennem kiver a veriték  a gyomrom egy csomóban van szédelgek a két lábam nem engedelmeskedik  zavart vagyok, remegek ha kikell mennem az utcára egyedül.Ides -tova már második éve megy ez az állapot már a poklok  kinját is átéltem valamit tennem kell mert nem akarok teljesen becsavarodni.

A reggeli ébredés után a legrosszabb nincs étvágyam  csak azért eszem egy pár falatot hogy a szivgyógyszereket be tudjam venni.Nagyon kétségbe vagyok esve.Szeretném visszakapni a régi magamat A mindig mosolygos segitő embert.Befelé fordultam n em nagyon érdekel semmi. Mindig csak az estét várom mert alvás közben nem kinoznak a démonjaim. A családom  már teljesen kibukott nem értik hogy ami másnak megoldja problémáját  nekem miért nem. Paradox modon viselkedik a szervezetem Kaptam xanaxot, cipralekszet, triapidált, anafranilt, de mindeggyik csak rontott a helyzeten mostmár végleg nem tudom mitt csináljak. Voltam gyomor tükrőzésn,agyi Ct  semmi, idegorvosi vizsgálaton fülészeti egyensúly  vizsgálaton minden rendben van Akkor mi van.? Következik az agymosás? Aki tanácsot tud adni szivesen fogadom .

Úgy kezdődött, hogy nem kezdődött semmi különösebb jellel, kivéve, hogy a szívem egyre gyakrabban és egyre hevesebben ugrált. Nem szaporázta, csak dobálta magát, érzésem szerint még pörögni is akart, de főleg kiugrani a bordáimon át. Leginkább pihenő időszakban éreztem, szokásos délutáni alvásomnál, vagy este lefekvéskor. Minden esetben, ha mozogni kezdtem, ez megszűnt. Ezt megúnva háziorvosomat kértem, hogy csináljunk valamit, mert idegesítő, amúgy azonban semmi panaszom nem volt. Nem izzadtam, nem fáradtam, fizikailag is jól voltam, csak ne lett volna ez a bosszantó ugrálás. Erőnlétem is tökéletes volt.

A kardiológián kötöttem ki, 10 napos kihelyezett ekg-”kütyüt kellett a panasz idején rám tenni, majd telefonon a jeleket továbbítani. Az eredményt minden magyarázó szó nélkül aláíratták velem, tehát a világon semmivel sem lettem okosabb, de háziorvosom sem. ISzerinte a jelek nem mutattak végzetes bajt, de mivel panaszom fennált, elküldött ismét ugyanoda de konkréten egy ovroshoz.

Rendkívül kellemes, nem csak orvos, de ember is foglalkozott velem. 24 órás vérnyomásmérés, 24 órás ekg, majd terheléses vizsgálat. (Mindezek a zsúfoltság miatt egy hónapot vettek igénybe.) Felírt az esti 1 tabletta vérnyomáscsökkentőmhöz plusz 1 tabletta más fajta vérnyomáscsökkentőt, 75 %-os vérhígító gyógyszert és szívritmusszabályozót, napi egy db-ot. Míg az összes vizsgálaton átestem, szedtem a gyógyszereket az előírtak szerint. Azonban két alkalommal is előfordult, hogy szerintem “meghaltam” másodpercekre, és furcsákat éreztem a fejemben, a látásom nem elsötétült, hanem kifényesedett és nem is tudom, hogyan jutottam túl ezeken az apró rosszulléteken. A fejem nem tudtam felemelni az ég felé, mert látásom rossz lett, kifényesedett. A vizsgálatsorozat végén ezt elmondtam az orvosomnak, aki azonnal leállította a plusz 1 tbl vérnyomáscsökkentőt, és felére/negyedére csökkentette a szívritmusszabályozót. Rám volt bízva, hogy negyedet, vagy felet szedek. Negyedre már nagyon jól reagált a szívem.

Most már tudom, hogy nem lett volna szabad a kardiológiai vizsgálatsorozat idején plusz 1 db vérnyomáscsökkentőt szedni, mert pillanatnyi rosszulléteim idején a vérnyomásom 85/60 és 45-ös pulzus! És egy beszűkült vénával persze, hogy ilyen alacsony vérnyomás mellett nem jutott vér az agyamba. A baj itt lehetett, és talán itt is kezdődhetett – mondom ezt mindamellett, hogy nem tudom hibáztatni a kardiológust, hiszen ő jót akart, nem tudhatta, hogy nekem amúgy a vérnyomásom általában 110 csak ha fehérköpenyt látok, akkor 150-180.

A terheléses vizsgálat eredménye nem tetszett az orvosnak, és a következő hétre már megvolt a helyem az Országos Kardiológiai Intézetbe szívkatéterezésre. Ezt megelőzte egy – gondolom szokásos – vizsgálatsorozat, tehát labor, tüdőröntgen, és életem első nyaki ultrahangja. Na ekkor kezdődött velem minden, mert itt összefutottak, hogy nincs jobb oldalon vénahang, hiába hívták a főorvost, akkor sem volt. Nem mondtak persze semmit, én pedig továbbra is jól éreztem magam, erőm teljében, vidáman, tele optimizmussal vártam a szívkatéterezést, bár mint minden ismeretlentől, féltem is. Elhittem mindenkinek mindent, hogy nem fog fájni, kicsit kellemetlen, könnyen átvészelem. Így is volt.

Szívem – azt mondták rendben, koromhoz képest a koszorúerek is jók. A zárójelentést másnap délben kaptam meg, itt azonban meglehetősen drámaian közölték velem, hogy itt a nagyobb baj az, hogy a jobb oldalon lévő verőerem elmeszesedett, és ezt azonnal “kezelni” kell, így aztán a zárójelentésemben már szerepelt az időpont az Amerikai útra, rákövekező hétre. Már ez a gyorsaság is jelezte számomra, hogy talán mégiscsak nagy a baj, vagy nagy lehet.

Az Amerikai úton a nyaki ultrahang ugyanazt mutatta, illetve a semmit mutatta, bizonyos helyeken volt szívhang, máshol azonban nem. És elküldtek helyben CT-vizsgálatra, és – olvasni tudó ember lévén – megállapíthattam magam is, hogy nagy a baj. Ezt az orvosom is igazolta, nem olyan drasztikusan, mint én magam magamnak. Szóval az agyamban a fehér állományban hajszálérelhalások vannak. Agyvérzés, strók, agylágyulás? kérdeztem orvosom, de miután hallgatott, ez nagyon beszédes volt számomra. De nem fogtam ezt fel még annyira, hogy elsírjam magam, tartásom az volt még. Dr-úr elmondta, hogy ezt nem szabad így hagyni, valószínűleg értágításra lesz szükségem – persze, hogy elfogadtam a javaslatát, és egy hét otthoni vizsgálatsorozat után, egy hét múlva! már befeküdtem a beavatkozásra. De, és a nagy trauma még csak otthon ért, a háziorvosom asszisztensnője röviden, tömören közölte velem, hogy ez agylágyulás Judit!. Éreztem, hogy ebben sok a rosszindulat, és ez tartott vissza az összeomlástól, hogy ne lássa a rémületemet, mert úgy éreztem ezt akarja elérni. A kocsinkig kissé nehezen értem el, mert többször úgy éreztem összeesek, jeges rémület vett rajtam erőt. A kedves asszisztens azt is elmondta, hogy ezek a hajszálerek folyékonnyá válnak és víz lesz a helyükön, ergo; ez az agylágyulás!

Egy hét múlva sor került az említett beavatkozásra, és a művelet felénél, amikor már éreztem, hogy a baloldalon is jelentkezik a kontrasztanyag, orvosom azt kérdezte, hogy az elmúlt héten történt-e velem valami; a jobboldalon izomgyengeség lábamban, kezemben, de ilyent nem éreztem, kivéve a jeges rémületet, amiről beszéltem.  Mert hogy egy hét alatt a természet megoldotta a dolgot, a vér megtalálta az útját a fejemben, és a nyaki verőér, amelyik néma volt, ott most 40-50%-os az áteresztőképesség, tehát nincs szükség a tágításra.

Két nap múlva megkaptam a zárójelentésem, amiben ugyanez volt leírva megfelelő orvosi körítéssel, és kérdésemre szóban is elmondta a dr. úr, hogy jövőképem jónak mondható. Kontrollra visszahívott, és most készülök a második kontrollra.

Érzem, hogy az agyam tiszta, jól vág, tudatosan fejtem a rejtvényeket, pillanatok alatt sikerül is, mint régen, ez nekem kontroll arra, hogy még nem butultam el. Viszont egyre többször visszacsengenek fülemben a kedves asszisztensnő szavai, hogy nem fogom észrevenni, ha elbutulok, vagy valami olyant cselekszem, vagy mondok, amelyekk szokatlanok a normális emberi kapcsolatokban, és normális emberi életben. És félni kezdtem. Ott tartok, hogy nehezen mozdulok ki otthonról – hála férjemnek, erre nincs is szükségem, ő a bevásárló. Félek attól, hogy kint a külvilág szemeláttára következik be valami rossz velem. Érlelődik bennem az elhatározás, hogy bátor leszek, továbbra sem tekintem magam “betegnek”, és bátran felülök a HÉV-re és szokásos hobbiboltomba vásárolok. De a félelemtől a vérnyomásom – mondhatnám 600 – elég magas, szinte minden nap 160, persze azonnal beveszek fél vérnyomáscsökkentőt. Ezt háziorvosommal is megbeszéltem. Azonban ezekről a félelmekről, és arról hogy – egyelőre még csak – pszichikailag megvisel az agylágyulás tudata, ezekről nem tud, családommal sem tudom megbeszélni, mert amikor elmondtam, miket mondott az asszisztensnő, és hogy készüljenek fel, mire számíthatnak a bajommal kapcsolatban, kinevettek, és nem is vettek komolyan. De érzem, hogy valakivel kell ezekről beszélnem. Ezért is örülök, hogy ezt az oldalt megtaláltam.

Elolvasva a “Segítség a történetíráshoz” című mankót arra a kérdésre, hogy mekkora esélyt látok a gyógyulásra? – nem tudok válaszolni. Van esélyem? Ki tudja ezt megmondani? Szeretnék választ kapni arra, hogy hirtelen következik be az elbutulásom? Mire lehet számítani? Segít-e infúzió, vagy valami más? Kaphatok ezekre választ? Érzem, hogy jó lenne egy pszichológus. Sajnos anyagilag ezt nem engedhetem meg magamnak.

Gyógyszereim továbbra is 1 db esti vérnyomáscsökkentő – esetenként plusz fél, reggel 1 db vérhígító gyógyszer és negyed szívritmusszabályozó. Semmi más.

Hát ennyi. Ha valaki olvassa történet és tud a kérdéseimre válaszolni, szívesen fogadom. Judit

Azt mondjak szabadok vagyunk,s igy mindent szabad amit akarunk.Ha akarjuk reszegre isszuk magunkat,s fuvet,vagy barmilyen drogot szivhatunk.Valoban ez a szabadsag?Ez valoban szabadsag?Elnezem “szabad”rokonaimat,akik reszketve varjak a kocsma ajto nyikorgasat,hogy kezuk reszketese megszunjon a feludito nyomjelzostol(torkolypalinka).Szabad emberek?Tehetnek mast,mint ismet es ismet poharhoz nyuljanak?Szabad nekik nem inniuk?Ha azt allitod igen,akkor nem ismered az alkoholistak elvonastuneteit,s azt kivanom,soha se ismerd meg!…Egy alkalommal,amikor dohanyzas leszoktato tanfolyamot tartottam otthon egy viharsarki kisvarosban,jart hozzank egy “tabornok”.No nem igazi,csak kollegai neveztek annak,mert a varos tuzolto parancsnoka volt.Igen kemeny ember volt.Minden beosztottja tartott tole.Ott tartottunk,hogy aznap kis koporsoba tettuk a dohanyzas relikviait:Az ongyujtot,a meglevo cigarettat,miutan megalazoan osszetepte gazdaja azt.A tabornokra kerult a sor.Alig volt megkezdve a pakli.-Ezt mind,amiert penzt adtam osszetepjem?Neeeem!Ez jo lesz,ha meggondolom magamat!50 eve cigizek-napi ket paklival-,s csak ugy abbahagyjam?-nem volt ereje a tabornoknak letenni a dohanyzast.Erossebb volt az a rovid dohany rudacska,mint az ember,akit kollegai tabornoknak neveztek.Maradt a dohanyzas rabszolgaja….Olvasom itt a fiatal lanyokat,sracokat,akik jol akartak erezni magukat,s ezert tudatmodosito drogokat hasznaltak.Skizoid,paranoid,depresszios,borderlain,panik,manias tunetek tomkelege teszi eletuket szinte elviselhetetlenne.Szabadnak ereztek magukat,es drogoztak,s most tuneteik,melyeket a drogok valtottak ki bezarja oket onmaguk bortonebe.O szerencsetlen gyerekek!Mit tettetek a szabadsagotokkal!Megszakad a szivem miattatok!Fiatalok,tehetsegesek,szepek vagytok,s eleteteteket guzsba kotottetek azokkal a szerekkel!….Szabadsag!Mily gyonyoru szo!Amerika a szabadsag jelkepe.Van munkam itt,es tisztesseges jovedelmem.Szabad vennem barmilyen drogot,es a sarki Likorstoreban barmilyen,es barmennyi alkoholt.Valaszthatok a vilag barmely cigijebol,szivarabol,vagy pipadohanyabol amennyit akarok,mert szabad vagyok,de nem teszem,mert szabad akarok maradni.En akarom eldonteni,hogy mikor rugok be,vagy lovom be magamat,s tudom,hogy mindaddig szabad leszek,mig azt nem teszem.

De hogy mi a problémám azt kérédemre sem mondta el. Illetve szerinte ki vagyok merülve. Napok óta alszom, nem eszem, mert nincs étvágyam, illetve ha mégis eszem, akkor azonnal hasmenésem van. A mai újbóli jelentkezésemkor panaszaim megismétsése utám, felírt egy gyógyszert, hogy ne legyen hasmenésem.Mintha meg se hallaná, hogy fájnak a végtagjaim, a derekam, és bármilyen poziturában képes vagyok eleludni. Azt mondta, ha holnapra sem érzem magam jobban akkor ad injekciót. De könyörgöm mire. Labor vizsgálatra azt mondta, hogy most felesleges, mert gyógyszer van bennem. Kihez fordulhatok?

Van hippertoniám ( magán diagnózisom: nevelési áralom, Apukám német drill alapelméletű nevelésének következménye ). Életem most már nyugodt, nyugdíjas, elégedett azzal ami van, a gyógyszereket szedem, de lelki defekt tartósan kiugrasztja máig is tenziómat.Szó se róla!

Volt magas koleszteri szintem, erre is jó gyógyszert kapok, amit hűségesen eszem.

Kiderült egy, az alapesethez tartozó szemfenék vizsgálatnál, glaukoma gyanúsított lettem, félévente komtrollra járok. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert a Meniere betegség inputját a látás inputja a köztagyamban nappal korrigálja. Így az output elviselhető eredményű. Kivéve sötétben.

A legkeményebb a Meniere szindróma. Erre szigorúan szedem a Betaserc nevű csoda gyógyszert, ami nagyon hatásos. Azonkívűl sokat mozgok, naponta minimum 20 km-t biciklizek, nyáron úszok a Balatonba, köszönöm jól vagyok, csak a baro(m) méter változásait követem hűségesen. Általában a melegfront van rám szédítő hatással. Olyankor a jó hűs, sötést szobában, van, hogy egy délutánt s a rákövetkező éjszakát átaluszom, lehetőleg mozdulatlanúl.

Nemrég kiderűlt vese homokos vagyok. Észrevétlenűl, csak a vizeletemben találtak, szintén az éves általános kontroll vizsgálaton.

Ja! És magas volt a húgysavam, pedig bár szeretem a húst, nem tellik rá. No, az erre adott gyógyszert is szorgalmasan szedem, normál szintre is süllyedtem.

Most viszont azt rakta össze kreatív agyam: nincs összefüggés a dolgok közt?

Ha a húgysav kalcit kristályokat rak le izületeimben – persze csak ha hagyom! – és ne adj Isten ennek következtében királyi betegségem, azaz köszvényem lenne, nem lehet a fülem labirintjaiban ugyanezen kémiai folyamat hozza létre azokat a fránya kristályokat?

Márpedig, hm…. bocsánat, egy bugyuta laikus kérdése: ami jó a húgysav csökkentésére nem jó a Meniere betegség kialakulásának lassítására?

Hála Istennek a szédülgős állapotom stagnál, mióta a Milurit nevű húgysav elleni gyógyszert eszem.