43 éves vagyok,mellrákkal operáltak,aminek jellemzői:HER2 negatív,hormonra nem érzékeny,agresszív,nyirok-és egyéb áttét nem észlelhető,és kemoterápiás kezelést írtak ki.

Már a 2. után annyira lecsökkent a fehér vérsejteim száma,hogy el kellett halasztani a következő kezelést.

Azt tapasztalom,hogy egyre nehezebben viselem a mellékhatásokat:borzasztó hányinger,szagokra ízekre hányinger,kihulott a hajam,szájszárasság és aftákkal van tele a szám ürege,a fejem bőre sebes,nagyon hámlik és fáj,az ereim húzódnak és fájnak,a lábaim dagadnak és fájnak,a gyomrom fáj,minden reggel borzasztóan fáj,nem étvággyal eszem az ételt,a fogaim érzékenyek.

A kérdésem az,hogy mit tegyek,hogy csökkentsem a mellékhatásokat?

Aggódom a miatt,hogy maradandó károsodást szenved a májam vesém tüdőm,bélrendszerem érrendszerem-lehetne-e használni valamilyen gyógynövény kúrát a szervezet erősítéséhez?Rpóbáltam már a Varga gombákat,de nem vált be.Nem akarok fölöslegesen pénzt kidobni gyógyszerekre.

Már azon is gondolkoztam,hogy abbahagyom,mert nem csak én hanem a családtagjaim is szenvednek az állapotomtól.

Kérem segítsenek!!!!!

Amíg szaladunk, dolgozunk, megálljuk a helyünket a munkahelyünkön, a családban, neveljük a gyerekeket, eleget teszünk házassági kötelességeinket, eszünbe sem jut, hogy betegek is lehetünk. Sajnos ez már divatbetegség manapság, igazán nem tudom az okát, pedíg egészségügyben dolgozom, mégis, engem is ugyan ez a betegség váratlanul ért. Hogy genetika?,..Stessz? Az élelmiszer? Vagy tudja valaki a választ?…A Kutatási területeken is csak találgatások vannak. Mindenki mást mond.

Magamról:  2014. Ápr. 25. A bal mellemből távolították el a tumort az ép területek egy részét Az őrszem nyirokcsomót, és még hármat. Sajnos egy hét mulva már pungálták /feltelt vízzel/ oedema. Hogy a hangulatom milyen? Hullámzó!! A betegeket vígasztaljuk, empátiát tanusítunk, segítjük, de mikor rólunk van szó? Elgondolkodtató. Pozitív hozzáálás? Hát persze.A teher meg nyomja a vállunkat.

A család aggódik, félt, a barátok sajnálnak, ar ismerősök meg viszik a hírt, / hallottad?/ rákos lett. Na ettől kimegy a hajam.Inkább el sem mondtam, csak annak, akit bevonhatok a dolgokba, a saját gyógyulásom érdekében, a sajnálkozókat, a kiváncsiskodókat kizárva, mert ne azért hívjon fel valaki telefonon, hogy új hírekkel szolgáljon a pletykásoknak. A sugárterápia, hormonkezelés, még most jön igazán a java. 5 év. Kívánok mindenkinek kitartást, sok erőt, hogy a család türelmesen, megértően segítsen amiben csak kell. Nekünk meg legyen sok-sok erőnk, akaratunk, kitartásunk a gyógyuláshoz. Minden jót kívánok nektek. Üdv. Anna

Az édesanyámnak 10 évvel ezelött találtak daganatokat a mellébe majd a karjába, mütét közben ugy döntöttek nem csak a daganatokat távolitják el hanem az egész mellét.. Megviselte anyukámat de beletörödött.. Járt rendszeresen kontrollra 4-5 évig, mivel nem találtak több daganatot igy nem ment tovább.. 3 honapja panaszkodott hogy fáj neki de kivülröl nem láttam semmit.. Most amikor ujra megnéztem egy hatalmas ökölnyi daganat a kéktöl a feketéig minden szine van és ránézésre is ijesztö, azonnal elvittem a család nögyogyászához aki ismeri az egész történetet.. Azt mondta ez egy rossz indulatu daganat és az utolso stádiumba van, azonnal keressek fel egy sebészt, de nem biztos hogy meg lehet operálni… Szeretném mindenki segitségét kérni akinek  van tapasztalata vagy esetleg ötlete hova vigyem anyukámat, hol tudnak a legtöbbet erröl a fajta melldaganatrol, esetleg egy korház vagy egy doktor nevet ha tudnának…

Nagyon köszönöm elöre is!!!

Köszönöm a biztató szavakat! Kívánok Neked Jóegészséget,sikeres gyógyulást!

Üdvözlettel Enikő

Először is mindenkinek, aki most éli át a daganattal való küzdelmet, azt üzenem, hogy ne féljen! Igyekezzen pozitívan  gondolkodni, olvasson gyógyulásssal kapcsolatos könyveket, nézzen pozitív gondolkodásra tanító filmeket és tekintse magát egy hősnek. Mert mi, akik szembe szálltunk a rettegett betegséggel, igen is Hősök vagyunk! A küzdelem során pedig rájövünk, hogy ez a nyamvadt kis daganat könnyen legyőzhető, csak nem szabad félni tőle.

2011-ben diagnosztizálták nálam a melldaganatot. Összedőlt a világ, de csak egy hétre, míg meg nem találtam a megfelelő orvost, aki eltávolította a daganatot. Élni akartam! Műtét utáni szövettan szerint hormonpozitív volt a daganat ezért 6 db kemoterápiás kezelést kaptam és 5 évig kapom a hormonkezelést. Már csak 3 év!! Zitazónium tablettával és Zoladex injekcióval kezdődött a kezelés, egy éve a Zoladexet leváltottuk Lucrin injekcióra. Hála Istennek és a pozitív gondolkodásomnak jól vagyok, meggyógyultam. Ugyan még nem telt el az a bűvös 5 év, ami után az orvosok gyógyultnak nyílvánítanak, én már most gyógyultnak érzem magam.

Hiszem, hogy a betegségemet lelki okok és a stressz okozta, és az életmód váltás hozza meg az igazi gyógyulást. A műtét és a kemoterápia egy szükséges rossz dolog volt a gyógyulásom érdekében, amit azért vállaltam mert féltem! A hormonkezelést is azért folytatom mert néha még most is félek. Félek, hogy kiújul a daganat. De már egyre ritkábban félek, mióta ismerek néhány sorstársat, akiknek szintén hormonpozitív volt a daganatuk és mégsem szedik a hormongyógyszereket!!! És jól vannak! Nem a gyógyszer védi meg őket a daganattól, hanem a tudatuk, hogy Ők egészségesek.

Mostanában egyre többet tűnődök azon, hogy 5 év múlva mikor már nem kellene szednem a gyógyszert, akkor mi fog megvédeni attól, hogy a daganat kiújuljon??????

Én is szeretném abbahagyni a Zitazónium tabletta és a Lucrin injekció kúrát. De még szükségem van több megerősítésre. Akik ebben a “kúrában” részesülnek (részesültek), azok megértik miért akarom abbahagyni.

Ezért szeretném kérni, hogy jelentkezzenek azok a melldaganaton átesett sorstársak, akiknek  hormonpozitív volt a daganat és a kemoterápia vagy sugárkezelés után hormonterápiát javasoltak, amit

1.eleve elutasítottak és nem vállalták

2.elkezdték de abba hagyták még az 5 év lejárta előtt (általában az erős mellékhatások miatt)

Szeretném a segítségeteket kérni. Nagyon fontos ez számomra.

Előre is köszönöm mindenkinek aki történetével megerősíti elhatározásomat.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom.

Üdvözlettel: Zita

Néhány kérdésem lenne a kezeléssel kapcsolatban.Azt szeretném megtudni,hogy mindenütt ugyanazt a gyógyítási folyamatot kell-e végig járni.

Az emlőcentrumban elvégezték a mammográfiát,majd visszahívtak ultrahangra,ezt követte a biopszia,ennek erdményével irány a kórház ,ahol megműtöttek,majd a szövettannal újra az emlőcentrum,ahol közölték,másnap menjek a kórház onkológiájára,az onkológián közölték,hogy gyógyszer és sugár a terápia a sugárkezelés a város klínikáján lesz ,irány a klínika ,ahol előjegyzésbe vettek,majd kezdődik a kezelés.Eddig 5 orvossal találkoztam,de nem érzem,nem tudom, ki hát igazán a kezelő orvosom.

Úgy gondolom,hogy a beteg orvos kapcsolathoz ez a szisztéma nem igazán jó.

Kérem írjátok le a tapasztalatotokat!

Én 2006 december 20án tudtam meg a rettenetes hírt hogy mellrákom van .

Előtte nyáron észrevettem a csomót de a nőgyógyász aki a rendelőben volt, rám rippakodott hogy ez csak menszesz előtti nyirokcsomó duzzanat ,nem tudok ennyit 39éves léttemre.Én bele törődtem hisz ő az orvos ,neki jobban kell tudni.Még azon a nyáron kaptam tüdőembóliat kéthétig nyomtam a korházat hu, túléltem ,elkezdtem dolgozni rá kéthónapra újabb embólia ,ekkor már a szanatóriumba elküldtek egy hematológushoz.Akivel konzultálnom kellet a további gyógyulásomról és a kezelésekről.Hát örülök hogy vele össze hozott a sors,mert ő tetőtől talpig megvizsgált és közölte hogy a embóliáknak van más háttere .Kitapintotta a csomót a mellemben és azonnal mamográfiára küldött és ott másnap már megultrahangoztak és mintavétel is történt kiderült hogy már két csomom is van.December 20án meg jött az eredmény  rosszindulatú mindkét csomó  dugutáliscarcióma .Haza mentem és a háziorvosomnál elsírtam magam ,valahogy akkor fogtam fel mi is az amit közöltek velem.A korházban a mamográfiás drnő egy mellspecialistához küldött aki mellrákosokkal foglalkozik és műtA házi orvosom reményt adott hogy van esélyem erős vagyok,és elmertem mondani mindenkinek hogy rákom van és legyőzöm vidáman töltöttem a szilvesztert és a családommal  ,reményekkel álltam a műtét elébe..2007január 19 műtöttek 3.1/2órás műtét volt és kiderült hogy hámsejtekre áttétes a rák .Műtét másnapján ujból szórt embóliát kaptam  így több mint 2hetet töltöttem korházban .Utánna jött a kemó és a sugár kezelés a legerőssebb kemót kaptam ,és még hozzá injekciókat amit magamnak kellet beadni és még vérhigitóval is szurtam magam .A sugár kezeléstől felégett és begyulladt a bőröm.De vidám voltam és dolgoztam igaz nem teljes munkaidőben ,élni akartam.Rá két és félévre ujra kiujjult egy daganat a mellemben épp a varat mentén ,újjabb vizsgálatok és műtét.De itt vagyok és azt mondom hogy van élet a rák legyőzése után is igaz még mindig fáj a melldarabkám ami maradt ,de szedem a gyógyszereket ,és élek  nem adom fel ,ha újra ki újjul is harcolok mert van kiért és miért,Hisz csak egyszer élunk.