Olyan mintha a nulláról kezdenék…és nem csak olyan valójában onnan is kezdem.

Újra kell tanulnom mindent. Újra kell tanulnom tanulni,beszélni, beilleszkedni, beszélgetni, NEVETNI, és legfőképpen újra meg kell ismernem magam. Mert ami lettem az nem Én vagyok, de valamiért el kellett veszítenem magam és egy másik útra tévedni.

Sokat gondolkozom még mindig a történteken, de főleg azon, hogy Én soha nem fogom tudni gyűlölni,megvetni,vagy csak szimplán haragudni rájok ( pl arra a bizonyos fiúra, vagy arra aki agyonvert), Mindig önmagam iránt fogom fordítani ezt a dühöt.

1 év után újra megvágtam magam…és elborzadtam,Csalódtam! Nagyon nagyot csalódtam. Magamban. Összezuhantam. Elvesztettem a tartásomat. És megingott a hitem. Leszartam mindent, nem érdekelt semmi. Úgy gondoltam ha eddig nem sikerült ezután miért sikerülne? Végülis ezzel még mindig egyetértek és nem hiszek benne teljesen. De miért ne ahatnék egy esélyt magamnak? Egy esélyt a boldogságra? …

Újra elkezdtem futni,írni (verseket), és néha már tiszta szívből tudok nevetni is .

Tudoom,hogy nagyon nehéz lesz és sokszor elfogok veszni ebbe a rengetegbe de hiszek benne hogy aztán megtalálom a kivezető utat és tudok tovább lépni.

Ha valaki szeretne beszélgetni akkor szívesen várom a levelét!

Sok boldogságot mindenkinek! Legyen Szép napod! köszi hogy elolvastad!

És persze tudom,hogy mindenki csak segíteni akar,csak annyira sok kérdésem lenne amikre nem kaphatok választ. És sok mindent nem értek mai napig. Én tényleg ezt érdemlem? Tényleg ennyire szörnyű ember vagyok,hogy nem érdemlem meg a NORMÁLIS problémákat ??

Úgy hiányzik a suli,az hogy az legyen a legnagyobb problémám hogy nem csináltam házit,hogy nem tanultam egy szót sem a dolgozatra vagy csak szimplán az hogy a fél órás házit az 5 perces szünetben másoljam le ( de nem ez a lényeg) vagy hogy túl későn feküdtem le és hulla vagyok másnap,vagy elaludtam!  …… Nem pedig az,hogy üvöltsek magammal hogy Tedd már le azt a kurvaa pengét!!…vagy Kelj már föl legalább 5 percre és menj ki a sötét szobádból! …. vagy csak szimplán azt magyarázni magadnak hogy Nem vagy rossz ember és nem kívánhatod a saját halálodat! ….

Sokszor elgondolkozom azon,hogy vajon Anya hogy éli meg azt hogy én eltűntem? hogy milyen lehet neki az hogy az egyik gyereke már “nem él” … Persze mostanába inkább magamba folyton a kitöréseimet hogy ők ne aggódjanak stb…

Sokszor mondták nekem hogy majd megkapja a méltó büntetését az aki ezt tette (de nem foghatom rá) és mindig azt mondtam hogy igen majd egyszer tényleg elnyeri a büntetését.De már nem ezt mondom…Miért van az,hogy Ő tette azt amit tett amihez nem lett volna joga,amit nem szabadott volna megtennie és mégis megtette. És MÉGIS Ő AZ AKI BOLDOGAN GONDTALANUL (meert biztosra tudom már amennyire lehet) élhet ….ÉLHET…ÉLHET…ÉLHET…. és képes a szemembe mosolyogni amikor összefutunk az utcán.  Azt szeretném ha bűnhódne ha látnám hogy szenved…De nem,nem bírnám nézni….mert én ilyen vagyok…ééés mégis ezt érdemeltem!

Én…tudom,hogy nem lesz már semmi olyan mint amilyen volt/mint amilyennek szeretném hogy legyen! Csak szeretnék beszélgetni valakivel aki hasonlóan érez…Érezni hogy nem vagyok egyedül..:/

Köszönöm hogy “meghallgattatok”,legalább Ti!

Nyugodtan írjatok e-mailt BÁRKI tényleg szivesen beszélgetnék bárkivel :!

my_secrets@citromail.hu

16L