Következő történés, hogy TIÁ-m lett. Persze semmilyen feltűnő tünet nem volt, csak az volt érdekes, hogy a beszédem fucsává vált. A családom szigorúan bekényszerített a Jáhn Ferenc kórház sürgősségi osztályára. Szerencse, hogy nem volt súlyos az állapotom, mert orvossal kb. hét óra várakozás után találkoztam, addigra már rendeződött az állapotom. Csak később tudtam meg, mástól, hogy ebbe bele lehet halni, ha azonnal nem kezelik.

Aztán kaptam aszpirint, meg ványomáscsökkentőket, de a háziorvosom nem volt topon, sőt azóta sincs, amikor később mondtam neki, hogy kezd a lábam fájogatni. elküldött ortopédiára és reumatológiára. Az ortopédián, röntgen után, felírtak egy rohadt drága porcképzőt, mely egyébként recept nélkül is kapható volt. A reumatológián fizikoterápiát, de erre nem tudtam eljárni, mert munhelyem volt és emlékeztem, hogy az előző alkalommal se használt.A munkahelyem eléggé stresszes volt, a magánéletem szintén, mert az életem párja tűdőrákos lett, áttéttel, élet esélye 0 volt. Másfél évig küzdott a kórral, nehéz volt mindkettőnk számára. Ő tudta, hogy meg fog halni, én tudtam, ha elmegy teljesen egyedül maradok.

Így is történt, bár van két gyermekem és kiterjedt családjuk, közel is laknak, de eszükbe se jut, hogy az anyjuk is esendő ember.

Azt, hogy mi történt a lábammal, nem tudom, csak annyit, hogy hét! év alatt folyamatosan romlott, már mindenféle vizsgálatom volt. Megállapították, hogy az agyamban az erek meszesek, de ez nem befolyásolja a járásomat.Kicsi hibát találtak mindenben, persze ezt a korommal igazolják. Többször beutaltak fizikoterápiára, ám oda el kéne járni. A háziorvosom szakrendelésekre küld helyesen, úgy néz ki, hogy nem tudatosult nála, hogy nem tudok elmenni. Régebben volt pszichiáterem, de most az anyagiak miatt, meg a távolság miatt nem tudok eljárni hozzá. Tudom, hogy van ingyen is, de az is távolság számomra.

Ugyanis, 62 éves koromban nyugdíjba mentem, és – mint kiderült – egyre inkább elveszítettem kapcsolatom a kinti világgal. Nem tudok kijárni. Teljesen elveszítettem az egyensúly megtartó képességem, aminek folytán nem vagyok képes az utcán járni sőt már a lakásomban is kapaszkodnom kell, ha továbbítani akarom magam. Ennek következtében a lábam egyre gyengébb (mert nem használom), egyre mélyebb depresszióba süllyedek, tudom, hogy ez egy ördögi kör, de hogyan lehet kimászni belőle nem tudom, A háziorvosom elámult, amikor meglátta, hogy rollátorra támaszkodva tudok egy pár lépést megtenni, de segítséget nem adott. Szerintem nem tudja. hogy semmilyen segítségem nincs, mert ő a családomat csak a református gyülekezeti oldalukról ismeri és ez elég számára. Nem kutatja a háttért.

Végül is az a kérdésem, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyáltalán nem tudok járni, legfeljebb pár métert a rollátorral?

bizonyos szempontból szerencsés is. Daganatos betegekkel foglalkozom, és sajnos évekig otthon is ápoltunk beteget. A szerencsém abban van, hogy elég sok problémára ami a kezelések alatt vagy a mindennapokban előfordulhat tudok olyan praktikákat amik segíthetnek. Ezért is kezdtem egy blogot írni, talán tapasztalataimmal masoknak is tudok segíteni… Nem csak betegeknek, hozzátartozóiknak is, mert sajnos pontosan tudom milyen érzés azon az oldalon is.

fulesodu.blogspot.hu

2013. december 18.

Aki beteg az nem gonosz.

Gyógyszert szedni nem olyan nagy baj, egy rendszeres kisebb adag, amitől az éjszaka jól telik. Szerintem az a legrosszabb ilyen esetekben.

Ha a kórházban kényszerzubbonyt adnak valakire, mert nem tudnak vele jobbat tenni. Így nem tesz kárt magába, nem bánt másokat, és az ápolóknak is könnyebb.

Fontos, hogy stabil körülmények legyenek!

2) hogy megvalósuljon az összefogás (isteni sugallat)

Az összefogás, mert ha az ápolók tudnak normálisan működni és nem csak lefogni a beteget, ha a beteg már úgy érzi nincs menekülés, sőt ha vannak mások is a környezetben, szóval minden egy szebb szintre jut és felfogja az eseményeket, és a lehetőség szerinti következő lépést!

3) A legjobb, amikor le tudsz végre ülni (akár egészséges akár beteg, mi tudjuk, hogy ez bizony nem mindig jól eső dolog) – erre is van gyógyszer (különben én a Seroquel XR 400 gr-ost szedem, egyet éste, és jól vagyok, ha többet veszek be a  napom el van rontva).

Az is összefogás, ha két ápoló beszél egymással, és a közelben lehet a beteg is még inkább, legalább normális dolog van körülötte.

Egyébként így, kiderül, hogy nem is rossz a korház, mert ott legalább az orvosok és az ápolók tök jól vannak, így gyógyul a beteg, szerintem.  Otthon nehezebb, mert túl nagy a nyüzsgés és mindenki azt hiszi, hogy egészséges, és nem ért egyet a beteggel. Szintén nem kedvez az összefogásnak.

Ha még egy dolgot szeretnél, kérd meg

1) a kapcsolat őrző angyalokat, csak úgy hangos szóval, mintha egy kutyushoz beszélnél vagy egy cicushoz, hogy mindenképpen legyenek jelen, bármi is közrejátszik vagy zavarja két ember között (vagy többen is lehetnek) magát a kapcsolatot, veszekedés, hazugság, megbántás, régi dolgok felemlegetése, vagy valaki beteg, vagy több is beteg, vagy mindenki beteg, akár még a korházban is,  mondd, hogy szeretnéd ha a kapcsolat örző angyalok segítenének a viszály eloszlatásában és szabad és tiszta lenne az emberi kapcsolat köztetek! stb. Közben lehet tapsolni is, 2-szer meg megint 2-szer és azt lehet mondani, hogy Legyen Rend Isteni Rend!

2) kérd meg az őrangyalodat, hogy ne hagyjon el semmilyen körülmények között, mert bízol benne, és segítsen még inkább megbízni benne. Ő mindig elérhető, és kapaszkodni kell a köpenyébe, mert abba lehet!

Tessék ezt megcsinálni, tessék kérni az egészségeseket, hogy segítsenek, és az egészségesek is segítsék így a betegeket!

Hozzáteszem, hogy nem valami segítséget, meg intő szót osztok meg a saját tapasztalatomból, hanem nagyon fontos, amikor ez az üzenetforgás megvalósul, hogy mindenki tudjon róla! (magas rezgéssel, egészséges és teljes frekvenciákkal)

Sorolhatnám.

Most ennyit és sok szeretettel,

Julianna

Szerintem egy betegségnél meghatározó lehet, ki hogyan él és mivel foglalkozik,nem utolsó sorban,milyenek a gének.

Ezért,röviden az életútról: 66-éves férfi vagyok,9 évet egy multinacionális ipari cégnél voltam művezető,folytonos műszakban.Előtte is ezt csináltam,csak állami cég volt.Szüleim szegény földművesek voltak,nekem szakmát kellett tanulni,majd szakma mellett végeztem el a középiskolát a katonaság után és lettem gépésztechnikus.Aktívan fociztam megyei szinten.Családalapítás,két lánygyermek és az ezzel járó teendők.Erröl ennyit.

Seregben leestem a torneszerről pár perces agyrázkódással megúsztam.Régen volt,hogy csak ülve tudtam aludni,úgy fájt a hátam,Donalgin gyógyszer és azóta sem jött vissza.

Viszont itt van a nagy szédülés,BPPV : 1992 körül lehetett,a gyában történt, olyan annyira forgott velem a világ, jobbról balra,nagyon gyorsan,hogy le kellett feküdnöm az ötözőben egy padra a jobb oldalamra,mert csak így szünt meg elviselhetővé a szédülés.Orvos,keringésre gyógyszer,egy hét ágy,de csak a jobb oldalamon,mert ha balra fordultam,vagy fölkeltem,azonnal beindult minden körülöttem.Ezekután még egy hétig kóvályogva, de lábadoztam.Hányinger,hányás nem volt,csak rossz közérzet.Ezután még két alkalommal volt nyugdíjig, 2004-ig.talán ezek kisebb mértékben.

Azt hittem,hogy ezután teljesen el fog múlni,mondván,hogy a bonyolult munka,a számítógépes folyamatirányítás,a zajterhelés, az emberekkel való foglakozás, a fokozott idegi megterhelés megszünt, akkor megszünik a szédülés is.

De nem így történt :nyugdíj után két év elteltével,újra jelentkezett a nagy szédülés az udvar térövezése közben,pontosabban a reggeli fölkelésnél.A jelenség, a gyógymód ugyan az,lásd fent.Majd ezt követően, két kisebb,amiből éppen most épülök föl,de ezek is eltartanak bő egy hétig,csak nem olyan nagymérvüek,hogy ágynak dőljön az ember.

Összegezve: derült égből,villámcspásként jön és mindig a reggeli fölkelésnél jelentkezik.Bár előtte lévő napokban már lehet érezni,hogy nincs együtt az ember, rosszabb a közérzete,valami nincs rendben,instabil állapot van.Az intenziv szédülés reggel fölkeléskor jelentkezik,jobbról balra forgással,forog körülöttem minden tárgy,nagyon gyorsan.Ilyenkor vissza kell feküdnöm,cakis jobb oldalra,mert ha balra fodítom a fejem ismét beindul a forgás.Tehát ha bal oldalamon fekszem,nagyon gyors a forgás,ha lassan visszafordulok jobbra,teljesen megszünik.Ha a szédülés beindúl az biztos,hogy minimum egy hét ágy, lábadozás plusz egy hét,mire visszaáll az eredeti állapot.Egy biztos,csak a sok fekvés,pihenés,kialvás,nyugodtság akár altató,nyugtató szedésével kombinálva hatásos.Megjegyzem,ha tulhajszolom magam,fizikailag,szellemileg,idegileg és nincs meg a kellő regenerálódás,akkor előbb utóbb jelentkezik a szédülés.Az orvosom túl gyenge ehhez,bár most a legutóbbinál megkérdezte,hogy mennyit internetezek,-gondoltam,hogy ettől van a szédülésem-,mire kibökte,hogy BPPV-je van és ha van internet hozzáférése,akkor ott mindent megtalál róla.Ebben igaza volt:mindent elolvastam amit csak lehetett magáról a betegségről,orvosok, betegek véleményéről és a gyógymódokról.

El kell hinnem, a tudományok ez irányú felfedezését,a szédüléssel kapcsolatban,csak azt nem értem,hogy az eddigi vizsgálatok hosszú során miért nem jöttek rá semmire. Ilyenek voltak : Fül-Orr-Gégészet,EKG,CT,Idegosztály,laborvizsgálatok,stb.A végzős orvosok ez irányban nem tanúltak semmit?Vagy ezt egy legújabb felfedezésnek kell tekinteni? Amit még nem tanítottak?

Zárómondatként megjegyzem:elsősorban mindenki legyen a saját maga orvosa és gyógyítója,tegyen is meg érte mindent,hisz még ez esetben is tudomásúl kell venni,hogy a szervezetünk idővel elhasználódik,sok dolgot csak ideiglenesen tudunk kezelni.Valószinü ilyen a BPPV- is együtt kell vele élni és mindent meg kell tenni,hogy elviselhető legyen.

Sorstársi üdvözlettel,kívánok mindenkinek ehhez sok sikert.

pajas@citromail.hu

Imre