Varoszoba.hu » pánikroham

Segítsetek a projektmunkámhoz :)

Invisible — Mon, 27 Apr 2015 20:16:14 +0000

Sziasztok

Projektmunkát végzek az egyetemen, amire egy hetet kaptunk leadási határidőnek. Én témaként a pánikbetegséget választottam, ehhez kérném segítségetek!

Megkérnélek Titeket hogy az alábbi kérdésekre válaszoljatok őszíntén, és küldjétek el a válaszokat az e-mail címemre.

kovagor@gmail.com

- Hogyan alakult ki Nálad a betegség?

- Hány éves voltál akkor?

- Hol kértél először segítséget?

- Szedsz gyógyszereket/vagy szedtél, segítenek vagy segítettek-e?

- Meggyógyultál?

- Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek szembesülni a betegséggel?

- Miket tartasz fontosnak a gyógyulás mihamarabbi elérésnek érdekében?

Legyetek szívesek életkorotok és nemetek feltüntetni,

Köszönöm szépen a segítségeteket!

kovagor@gmail.com

S.O-S.

marussya — Sun, 15 Jun 2014 00:26:13 +0000

Sziasztok! Több mint húsz éve kisebbik fiam születése után történt az első pánikrohamom. Nem tudtam elképzelni mi történt velem. Olyan érzésem volt, mintha eljött volna a vég. Éjszaka gyakran felébredtem 5 percenként néztem a pulzusom… Elmentem az orvoshoz, aki nyugtatót írt fel. Vérképem rendben volt, semmiféle szervi bajom nem találtak. Egy alkalommal valamelyik bevásárló központban egy kis lap került a kezembe. Melyben a neurózisról és a pánikrohamokról volt szó. Elolvasás után tudatosult bennem a valódi “betegségem”. Szép lassan meggyógyultam, rájöttem nincs szükség nyugtatókra … Ennek már több mint 20 éve … Azóta gyerekeim kirepültek a fészekből, férjemtől elveltam, édesanyám sincs már köztünk . .. Rémálmomba sem hittem volna, hogy vissza tér ez a borzalom, csak sokkal másabb formában. Éjszaka járok dolgozni akkor pont dolgozni mentem, mikor óriási szél fújt. Egy helyen, ahol máskor is sokkal nagyobb a huzat, egyszerűen nem tudtam tovább menni …Sírtam, munkatársam is alig tudtam felhívni, kértem jöjjön elém… Felébresztettem az éjszaka kellős közepén, aki azt hittem megtébolyodtam. Eljött és elkísért a munkahelyemre, ami kb 10 percre van. Elmúlt a vihar, másnap már nyugodtam mentem a megszokott úton… 1 hét múlva történt a borzalom, mikor ugyan azon a részen haladtam át…Hirtelen eszembe jutott a “szél” … Lejátszódott bennem ugyanaz, egyszerűen nem tudtam tovább menni …Remegtem, szédültem, azt hittem elájulok … Nagy nehezen eltántorogtam a munkahelyemig … Már mégsem szólhattam a munkatársamnak éjnek idején, ő 2 órával később jár dolgozni. Nagy nehezen eltántorogtam… Hazafelé ugyanaz játszódott le … Csak, hogy most már nem azon a “szélviharos” részen, hanem minden hol. Sokszor kicsikarom munkatársamtól, hogy várjon meg.Ha belekapaszkodom, is alig tudok menni, teljesen elvesztem az egyensúlyom . Kezdetben azt hitte csak hisztizek … Nem érti, mért csak az utcán szédülök ?? Gyerekeimnek már említettem, de nem veszik komolyan… Szörnyű … Egyik napról a másikra más nem jár az eszembe, csak az, hogy jutok haza, hogy megyek ide meg oda … !!!! Kérlek segítsetek, mit tegyek …???

mi történik?

blankaland — Sun, 23 Feb 2014 19:31:50 +0000

Az egész már nem is tudom mikor kezdődött. Talán tavaly tavasszal. Hazafelé mentem egy iskolai programról és hirtelen rám tört valami nagyon erős rossz kedv. Úgy éreztem minden sötét bennem és minden másban is. Magányosnak éreztem magam. Hiába voltak ott a barátaim és a barátom, úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Elkezdtem vagdosni magam. Tudom nem megoldás, de valahogy olyankor, ha egy kis időre is, de elmúlik az a belső sötétség. Ez így ment egész nyáron. Idén már máshogy álltam a dolgokhoz. Minden jó lesz a suliban…stb Viszont idén olyan november körül elkezdett erős légszomjam lenni. Anyukámmal először arra gyanakodtunk, hogy biztos a kávé miatt van, ezért nem is ittam többet. Ennekellenére a légszomjam nem múlt el. Sőt, felerősödött. A szívem össze vissza kalimpál és könyörög a több levegőért. Ilyenkor sírógörcs támad rám, gombóc van a torkomban és amikor elkezdem kapkodni a levegőt, az eredmény egyértelműen ájulás. Elmondtam anyukámnak, aki egyből elküldött egy pszichológushoz. Csak egyszer voltam ott és igazából semmi érdemlegesre nem jutottam vele. Viszont elmúltak ezek a tünetek. Egészen a mai napig. Ma újra megvágtam magam. Nem kapok levegőt.

Kérem, ha valaki tud segítsen nekem.

Üdv.: Egy 17 éves “világfájdalmas” lány

Ablak

OrokkeUton — Wed, 12 Feb 2014 23:13:34 +0000

Fáj a fejem. Késő van már, feküdni kéne. Kikapcsolom a tvt már indulnék az ágyhoz de kinézek az ablak felé és a város esti fényei tetszenek, úgy hogy kinyitom az ablakot.
Szép a látvány, a 10.ról mindig szép. Aztán eszembe jut a napom és az a pánik szerű érzés ami egész nap bennem volt. Félek, és ahogy lenézek vonz a mélység. Istenem hányszor álltam már ilyen magasan. Egyre jobban félek. Eszembe jutnak régi dolgok és már rettegek. Pedig bevettem egy fél szem gyógyszert. Talán egészet kellet volna de mindegy már. Egyre jobban félek, de most már magamtól is. Nézek a mélybe és elképzelem ahogy zuhanok. Nem. Így nem halhatok meg. Nem akarom, nem ezért küzdöttem eddig. El kell jönnöm az ablaktól, mielőtt még hülye leszek. Szar nap volt de majd holnap jobb lesz. Visszalépek. Be kell csuknom az ablakot. De ha becsukom akkor melegem lesz éjszaka. Mindegy. Bekell csuknom az a biztos. Bekapcsolom a gépet hogy kiírjam magamból ezt, attól talán lenyugszom. És tényleg. Nem sokkal de egy picivel jobb. Talán csak egy kis pánik roham volt. Mindegy, nem tudom. Ideje feküdni, reggel kellni kellni.