Varoszoba.hu » pszichopata

Bántott, még mindig ragaszkodok…

cipő.nyuszii — Thu, 31 Mar 2016 04:48:44 +0000

Az első üzeneténél még érdeklődő szemekkel pislogtam, mégis mit akarhat egy dr, zongoraművész léttel, ki egyetemen dolgozik. Azonnal írtam neki, válaszoltam minden szavára, hiszen éreztem a tekintélyét. Felajánlotta, hogy bármikor a segítségemre lesz. Majd pár hétre elfelejtettem, mert őt idézve, “nem vállalta magára a lelki terheimet”, ami nagyon rosszul esett. Innentől kezdve vége… nem is ragaszkodtam még, hiszen azzal kezdte, hogy tegeződünk.. eszembe nem jutott vele egy kapcsolat, hidegen hagyott. November közepe volt, egész kiegyensúlyozott és stabil voltam már. Előtte, s még most is olyan mintha egy érzelmi hullámvasúton egyensúlyozna az életem. Óránként, olykor gyakrabban ingadozik a hangulatom, mindent a végletekig érzek, és nagyon nehéz, sokszor nem is tudom kontrollálni, illetve szabályozni az érzéseket. Ha éppen szenvedek és utálom magam, akkor képes vagyok szavakkal bántani, de a közelebbi ismerőseim, néhány barátom ezt érti, próbálnak segíteni rajtam, hogy ne kerüljek megint pszichóra. Tudják ők is, hogy előbb magamnak ártanék, minthogy eltapossak akár egy fűszálat is… mindegy. Akkor mentek a napjaim, kangoo órákat kezdtem tartani, s nem hiányoztak kapcsolatok. A világnak, a szabadságnak éltem. Miután egy órarészletet feltöltöttem youtube-ra, de nem miatta raktam fel, hanem mert a Kangoo órák boldogak és mi oktatók, rakhatunk ki ilyen videókat, mert az Sifinek is jó látni, hogy tanfolyam óta merre megy a fejlődés, megint írt, hogy én tényleg tartok-e kangoo órát, tényleg jó feneket csinál-e, mert tetszik neki az alakom. Ismerkedni kezdett velem, két nap alatt annyi üzenetváltás jött létre köztünk, mintha legjobb barátok lennénk, szimpatikusak lettünk egymásnak. Aztán felvett skype-ra. Nem értettem miért nem elég neki a facebook, hát akkor legyen skype is, gondoltam… egy hét beszélgetés után olyat írt nekem, hogy szexuális zavara van. Azért mondta el, hogy tudassa, nem vagyok egyedül a lelki defekttel, neki is van hibája. Éreztük egymás bizalmát, és egyre mélyebb, egyben kötetlen beszélgetések születtek. Én egyre boldogabb lettem, hogy kedvel engem, szinte ő voltam én, az ő személyiségét éreztem magamban. Eltűnt az, ami képlékeny formában lélegzett már bennem hetekkel azelőtt. Kedves szavakkal üdvözölt majdnem minden nap, mint akinek fontos vagyok. Délelőttönként érdeklődtünk egymás napjáról, gyakran felhívott, fél órákat is beszéltünk egymással. Mondta, hogy van kapcsolata, de szeretne megismerni, merthogy ő nem házas, meg nőtlen, és ebből következik számára, hogy azt csinál amit akar. Ezért tudatosan nem is ragaszkodtam hozzá. Amikor fokozatosan előjött a milyen jó az alakom, tetszek neki, és többet akar tőlem téma, úgy éreztem szeret, biztos nincs már kapcsolata, különben nem írna nekem ilyet. Találkoztunk kétszer. Az egyik, vagyis második találkozás december 21-én, hétfőn, egy teázóban volt, mint egy igazi randi. Úgy megörültem, hogy tetszek valakinek és többet is akar. Ő tudta, hogy még sosem voltam ilyen helyzetben, így szinte ő irányított. A teázóban simogatott, sok volt a puszi, néhány másodpercig meg is csókolt, de az új volt nekem és azt végül nem eröltette. Akarta ő azt is már akkor, de nekem szerencsére akkor éppen egészségügyi okok miatt nem lehetett… azzal jött mindig, hogy neki feláll és hogy milyen jó lenne ha tennék valamit – ezt még írni is rossz…:( akkor a kezembe adta a micsodáját, hogy neki el kell élvezni, ő azt gondolta, hogy majd a számba, de nekem attól hányingerem volt, így csak a kezemet tudta “hasznosítani”. Aztán mondta, hogy nagy hatással vagyok rá, ő a legtöbbet szeretné. Naív voltam, elfogadtam őt, persze féltem is kicsit, nem tudtam mi van köztünk. Egy héttel a megbeszélt időpont előtt, január 5-én közöltem vele, hogy akkor kapcsolat legyen ha az megtörténik, mert érzelmek nélkül én tőle nem akarom. Erre kiakadt, magába fordult, hiszen ő csak barátságot akart úgymond extrákkal, vagy még barátságot sem, csupán a testemet akarta, az utóbbi hetekben már így érzem. Én pedig szilárd fájdalmat éreztem magamban, rögtön sírni kezdtem. A szobám padlóján ültem, lekapcsoltam a villanyt és sírtam, jöttek a könnyek, fájt nagyon… képtelen voltam ezt elhinni, mert én belül észrevétlenül kötődtem hozzá, nem tudtam kezelni a helyzetet, csak sírtam. A csontok, végtagok, s ízületek remegtek – még mindig, alig tudtam megmozdítani magam. Azt hiszem itt lett vírusos az életem egyik legmélyebben átélt kötődése. Nekem most fel kell épülnöm. Lehet, hogy félni fogok pár hónapig, rosszabb esetben pár évig a férfiakkal történő testi, és lelki kapcsolattól, mint idáig is. Sajnálom ha bajt okoztam, de ha (most nagyon túlzok, ilyet sosem tenne…) meg is erőszakolt volna, akkor sem jelentém fel a rendőrségnek. Szándékosan sosem ártanék egy embertársamnak sem. Ennek az embernek van valami betegsége? vagy pszichopata? Nem tudom, még mindig érzem magamban a sebet.

Honnan tudhatom hogy igazából pszichopata vagyok v borderline?

sAilor — Wed, 30 Sep 2009 11:48:28 +0000

a teszteket elvégeztem mindkettő kijött. A pszihopata tesznél majdnem az összes talált…a bordinál kevesebb : /

Sziámi ikrek: Ő, és a rettegés.18+++

rabbi — Sat, 15 Aug 2009 04:59:38 +0000

Dél elmúlt, s én csöndben dolgozom a lakásban. Adry alszik! Ne ébresszük fel! Megérkezik Lilla, a nagyi. Ő harsány. -Nem kell csendben lenni! Hadd ébredjen fel! Hajnalig ül a neten és ilyenkor nem bír felkelni. Azt mondja fél aludni a sötétben, pedig itt nincs mitől féljen! Mindenki szereti!

Mar 22 éves felnőtt. Minden hónapban bepánikol. Olyankor reszket és képtelen bármire. Kihívjuk a mentőt, s az beviszi a kórházba. Ott adnak neki injekciókat és másnap hazaengedik. Először 3 éves lehetett, amikor beszélni kezdett. Az oviban napokig csak ült, nézett maga elé és nem reagált semmire. Hiába hívták az óvonők, mint aki nem lát csak néz, nem hall semmit. Éppen mentümk az oviból haza. Barátaim is ott ültek az autóban. Egyszercsak megszólalt: “Babau betörte az ajtót és bumm,bumm. A bácsi elesett. Anya odament hozzá, de ő nem kelt fel. Babau üvöltött anyával és bántotta. Folyt anya vére. Aztán fogta babau a bácsit és felcipelte a vállára. Elvitte. Aztán anyát is. Alig bírta. Minden csupa vér volt. “Hogyan emlékezhet rá egy gyermek, amikor csak 18 hónapos volt, amikor megölte az édesapja lányomat Gyöngyit- az ő anyukáját- és Gyöngyi férjet? Gyöngyi gyönyörű lány volt. Nezd itt a fényképe szemben a lépcsővel. -Valóban gyönyörű és csínos volt. -Igen.A ferfiak mind utanna néztek. Babau borzasztóan féltékeny volt. Sokszor összeverte úgy, hogy mindene kék-zöld lett. Olyankor nem mehetett ki a házból, de nem is tudott volna, hisz a szemei is összedagadtak. Végül elváltak. Babau legjobb barátja vigasztalta és védte a vadállat exférjétől.

Összehazasodtak. Végre egy kicsit boldog lehetett. Babau sokszor fenyegette. Megmondta előrre, hogy meg fogja ölni. A rendőrök elvitték és eltiltották a városból, de ő továbbra is fenyegette. Éppen telefonon beszélgettünk azon a napon, amikor mondta, hogy ismét itt van es üvöltve fenyegeti az ablak alatt. Gyöngyi nem félt és nem vette komolyan Babau fenyegetéseit. Az ajtót egy rúgással betörte. A férjét azonnal lelőtte, majd kezdte űtni és kínozni őt. 4 óra hosszát szenvedett a lányom, mire meghalhatott. Teste megcsonkitva, összevagdalva számtalan szúrástól. A testeket kivitte a furgonjaba és az előre kiásott gödörbe szállitotta. Mindez Adry, a gyermekük szeme láttára. Azonnal ruhát cserélt és sietett a közeli mexikói határhoz. A mexikói határőröknek tűnt fel ideges viselkedese és vizsgálni kezdték furgonját. A vérnyomok meg frissek voltak a raktérben. Halálra itélték, de nem hajtják végre, mert kértem.

Csak koporsóban szabadulhat börtönéből. Néha átszállítják más börtönbe, hogy a kivégzés reményét ébren tartsák benne. Tudod, nem minden államban hajtanak végre halálos ítéletet. Adry látni szeretné az apját, de én nem akarom. 20 éve történt, de én minden éjszaka róla álmodom. -szeme mélyenülő ráncai igazoljak panaszát. -Hogyan engedhetném ahhoz a gyikoshoz? Mit mondhatna kisunokámnak?! …Lilla nem bizik a pszichológusokban. -Azok csak leültetnek és kérnek, hogy mondjam. Semmit nem szólnak, semmit nem segítenek. Kisunokámon sem segítenek. Tudod én korán kelő vagyok. Minden hajnalban 4-kor kelek. Sosem alszom vissza az utn. Rágen nem igy volt, de akkor fiatal voltam…. Ha mély verembe esel, talán van valaki, aki segítő kezet nyújt, de ha te nem bízol a segítőkéz erejében, jószándékában, az képtelen kihúzni, bármennyire is szeretne.