Már gyermekkoromra vezethető vissza  a betegségem.  Ketten vagyunk testvérek egy öcsém van aki a kedvenc volt, én meg nem voltam sehol. Kialakult hogy nem vettem észre, hogy hibázom hogy  én nem a visszahuzódás, önbizalomhiány, kissebbségi érzés  ami az egész életemet végig kiséri a mai napig.  Igy teltek az iskolás éveim nagyon nehezen barátkoztam azt éreztem senki sem szeret és nem akarnak velem barátkozni. 17-évesen belemenekültem egy nagyon rossz házasságba, amit  az édesanyámnak köszönhettem. Tőle  segítséget soha nem várhattam semilyen téren és igy lettem lelki beteg, persze ezt akkor még nem  tudttam.  21.-év után elváltam és rá három évre jött elő az  első tünet. Nem tudttam hetekig aludni, igy dolgoztam szellemi munkát ami azzal járt,   hogy  nem vettem észre, hogy hibázom.

Munkatársaim nagyon csúnyán viselkedtek ezért velem. Ekkor  éreztem, hogy valami baj van. Igy kerültem elöször a pszihiátriára. Kivizsgáltak és utána  altattak igy hat hétig feküdtem bent  1992-ben újra bekerültem de akkor már jelentkezett a depresszióm is,  ezután rokkant nyugdijas lettem 42-évesen.  Ezt nagyon nehezen éltem meg és senki nem segitett inkább még rúgtak is rajtam. Azóta  még háromszor feküdtem be most legutoljára ebben az évben 2 hónapig. Ez idő alatt mindenki magamra hagyott. A  családom  és  a(barátnöm)  nem fogadják el a betegségemet, teljesen magányos lettem. Nagyon nehéz napok évek vannak mögöttem. Teljesen befelé fordultam nem bizom már senkiben nagyon sokat csalódtam.

Most egy kicsit helyrehoztak de meddig? Ha a leirtak után valakik figyelmét felkeltettem mert ez csak tömör leírás volt kérem írjon nekem, vagy együtt érez velem.  Nagyon megörültem ennek a közösségnek mert itt talán együttérzésre találok. Aki ebben  a betegségben szenved biztosan megtapasztalta azt  a közömbösséget  ahogy az emberek  ezt fogadják. A szeretet már több mint tiz éve nincs meg az életembe, nagyon hiányzik!!!!!!!!!!!!!! Tapasztalatokat, tanácsokat szivesen veszek én is szívesen segitek!!!!!!!!!!! Egyenlőre ennyi kérem segitségüket!!!! Üdvözlettel  rozsa632

A dokim megállapította a következő tünetekből, hogy pánikszerű betegségem van, nem azt mondta pánikbetegség, csak annyit, nem akarja nevén nevezni a gyereket.

Kaptam gyógyszert, gyógyszereket, nemcsak erre a betegségre, mert más pszichés eredetű kórban is szenvedek, de nem igazán használ.

Azt érzem mintha ülne valaki a melkasomon, nehezen kapok levegőt, leizzadok pillanatok alatt, és ájulásszerű érzés fog el. Egyszer marha nagy tömeg volt, amikor tömegközlekedtem és le kellett szállnom, mert nem bírtam tovább.

Szerintetek ez pánikbetegság?

A tünetek: bőrszárazság, fáradékonyság, erőtlenség,ami nagyon megijesztett, az a hírtelen hízás.

Vérvizsgálattal megállapították a pajzsmirigy alulműködést. Szakambulancián azóta is 2 havonta vesznek vért, napi 2 szem L-Tyroxint kell szednem. Mostanában kb fél éve hulik erősen a hajam és fáj a jobb vesém.

A pajjzsmirigy ambulancián kezelőorvosom szerint ezek nem az alulműködés miatt vannak.

Voltam bőrgyógyásznál, a vesémet ultrahanggal vizsgálták, nem kaptam segítséget, de választ sem a gondjaimra.

Nem érzem jól magam, fáradékony vagyok. Fogyni a pajzsmirigytől lehetetlenség. Minden fajta fogyasztó terméket kiprób áltam, de a súlyom nem mozdul.

Mit tegyek, kihez fordulhatok ezzel a többéves problémámmal?

Az a gáz,hogy a gyógyszerek ellenére is van heves szívdobogásom!!!Elegem van már.a közérzetem is satnya.